Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

X.

Owl

Amikor elmondtunk mindent Leo-nak ő mondhatni teljesen kiakadt, és egyedül azért hallgat ránk, mert azt hiszi ezzel megmenti azt a családot, aki felnevelte. De én félek, hogy az apja már rég tudta, hogy hol is van ő. SungOh mindig figyelte őt, ami miatt főképp ezért aludt olyan sűrűn. Mégis úgy érzem az apja is megfigyelte, hogy tudhassa meg van-e benne az erő, és pontosan mikor is tudná elrabolni.

De engem még az aggaszt, hogy az ereje meg van, de az állatta sehol. Köztudott, hogy minden állat 10 éves korban jelenik meg, és próbára tesz minket, majd hűséget fogad. De mivel neki kitörölték az emlékeit várható volt, hogy nem fog megjelenni előtte. De neki már 5 évesen rémálmai voltak, és megálmodta azt a tragikus estét. Vagy lehet már kifejlett, és arra vár, hogy Leo uralja az erejét..? 

***

- Owl - felkaptam a fejem a hang irányába. - Elkísérjük Leot. - Bólintottam. Valójában teljesen kiakadt az állatokra, és eddig HongBin próbálta nyugtatgatni, de úgy tűnik csak 2 óra múlva sikerült annyira, hogy ki is menjen a házból. 

Félek azért oda menni, hiszen a szülők biztosan ki vannak akadva ránk, vagyis ki lesznek, amint meglátják velünk. 

Az utcán sétálva még inkább látszódott rajta, hogy teljesen összezuhant. Annyira fehér volt az arca, hogy attól féltem mentem összeesik. Én próbáltam valahogy közelebb menni hozzá, de jobban kapaszkodott HongBinba, ami őszintén zavart. Valahogy reménykedtem abban, hogy kellő bizalom alakult ki köztünk, de úgy tűnik tévedtem.. 

Szeretnék vele valóban jóba lenni, hiszen mégis én vagyok az, aki az ő épségért felelős. Mégis én vagyok az, akivel folyton veszekszik, kiabál is, amit gyerekkorában sose tett meg. Senkire se kiabált még, de ahogy én felbukkantam, már rögtön lekiabálta a fejemet. 

- Owl - kérdőn néztem Kanwoora. - Te fogsz a szülők elé állni Leoval az oldaladon. - Megránduló szemöldökkel néztem rá. - Ne nézz így. 

- Csak nem akarjátok, hogy az apja titeket verjen meg - vállat rántott, de a vigyor az arcán mindent elárult. Végül inkább a fejemet rázva hagytam rájuk, hogy én fogok valószínűleg egy monoklival gazdagodni. 

Ettől függetlenül nagyot nyeltem, amikor megálltunk a családi ház előtt. Leo könnyedén sétált az ajtó felé, de engem már a hátamnál fogva kellett meglökni, hogy végre megmozduljak. Leo hátra nézett rám a válla felett, és egyszerűen benyitott, de ami történt, azon nem csak én döbbentem le. A nő sírva állt az ajtóban, de amit tett, azon elkomorodtam. Leot a könyökénél fogva a hátam mögé húztam, ő mégse reagált rá, csak az arcát fogta. 

- Ti kik vagytok? És mit akartok Taekwoontól? - nő hangjára a férfi is kisétált, de ő már inkább tűnt dühösnek, mint aggódónak. 

- Hölgyem, Taekwoon velünk fog jönni - nő rám kapta a tekintetét, és a férfi közeledett felém. 

- Most takarodjatok innen, vagy hívom a rendőrséget. Soha többé nem akarok arról tudni, hogy ti a közelébe kerültök - sziszegte.

- Uram, azt hiszem nem hallotta, amit mondtam - férfi közelebb lépett hozzám, és arcon ütött, de nem tántorodtam meg, egyszerűen oldalra bicsaklott a fejem.

- Owl - félszemmel Raviék felé néztem, de mindannyian aggódva néztek rám. 

- Elfogok menni velük - Leo kilépett mellettem, és egyenesen a nevelő szülei szemeibe nézett. - 18 éves vagyok, vagyis már nem szorulok rátok. Iskolába ugyan úgy befogok járni. - És ezt a sokkot választotta arra, hogy megfogta a csuklóm, és behúzott maga után a két szülő közt. Eltudom képzelni, hogy jobban ledöbbentette őket az, hogy Leo mit és mennyit mondott.