Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

III.

Számomra frusztráló volt azok az emberek közt ülni, akik nem is ismernek engem, sőt eddig négy év alatt semmit nem szóltak hozzám. Levegőnek néztek. Erre itt ülök velük két fiú közé beszorulva, ők pedig teljes természetességgel beszélgettek, nevettek. De hogy még jobb legyen pár harmadikos, és elsős lányok is csatlakoztak hozzájuk. 

Minden ugyan úgy volt, levegőnek néztek. Míg senki se közeledett felém engem nem zavart, hogy azt teszik velem, de ahogy társaságba kerültem, már valóban zavaró. Javítva magam, rossz érzés volt.

- Egyébként ez mit keres itt? - egy lány undorodó hangjára ökölbe szorultak a kezeim.

- Meg köszönném, ha nem hívnád ez-nek - Owl újra azon a hideg hangján szólalt meg, amit nálam is használt a teremben. - Fogalmam sincs, hogy ti kik vagytok, vagy egyáltalán miért vagytok itt. - Lassan felemeltem a fejem ránézve, de a szemei sötét kékek voltak, és érzelem mentesek. Négy lány hátra hőkölve néztek rá. - De ha már itt rontjátok a levegőt, akkor hagyjátok békén. 

- Mégis ki vagy te, hogy így beszélj velünk? - sötét barna hosszú hajú lány az asztalra tenyerelt, szinte sziszegte a szavait. - Te csak egy taknyos új vagy. 

- Taknyos? - Owl felhúzta a szemöldökeit. - Oh, attól, hogy ma érkeztem még negyedikes vagyok, tehát tisztelettudóan kell viselkedned a Hyungoddal. 

- Mi lenne, ha mindenki befogná a száját? Tőletek még olvasni se tud - HongBin szavaira lesütöttem a szemeimet, hisz a könyvem pont előttem volt az asztalon, és még hozzá érni se mertem. - HeeMin te meg jó lenne, ha vissza fognád magad. Attól, hogy folyton Ravi nyakán lógsz még nem fog megdugni. - Utolsó szavaira nekem kerekre tágultak a szemeim. 

- HongBin, - Ravi halk hangjára felpillantottam, de furcsa volt, mivel egész testében remegett ökölbe szorított kezekkel. - én itt és most megöllek! - HongBin röhögve ugrott fel Owl mellől, amit Ravi is követett. HongBin nevetve, Ravi őt szidva elfutottak..

- Nos, mi is megyünk - Owl megfogta a csuklómat és felhúzott a padról, de még a könyvem se tudtam a kezembe fogni, olyan gyors volt. Most mi történt? Nem értem, hogy hirtelen mi baja lett, hisz eddig nevetett a többiekkel. De amint a lány undorodva kérdezett rólam, rögtön meg változott.

- Sajnálom - ránéztem, de ő kezdett lassítani, aminek már örültem. - Nem fogom hagyni, hogy úgy közeledjenek feléd. - Fel se fogtam, hogy mit mondd egyszerűen kirántottam a kezem, és beindultam az épületbe. - Leo!

- Ne merészelj megint így hívni! - 18 évem alatt most először kiabáltam egy emberre, több diák társam előtt. Nyüzsgés volt az udvaron, de a hangomra csend lett, mindenki engem nézett döbbenten, hitetlenkedve, és elnyílt ajkakkal.

- L-Leo.. - Owl dadogva lehelte maga elé.

- Azt mondtam, hogy ne ejtsd ki még egyszer. Elegem van belőled, és a haverjaidból. Nem akarok mást mint nyugalmat magam körül, amit ti egy nap alatt felborítottatok. Hagyjatok békén! - ezzel hátat fordítottam nekik, és besétáltam az iskolába.

Owl

Döbbenten álltam egy helyben, főképp a sokk hatása miatt.

- Ezt jól meg csináltad - SungOh a vállamra tette a kezét, én mégis idegesen néztem rá. - Neked teljesen elment az eszed? Megmondták, hogy erre a névre ideges lesz. 

- Kicsúszott! - lesajnálóan nézett rám, és a mellkasomnak nyomott egy könyvet. Leo könyve. 

- Ha már ennyire védelmezni akarod, legalább úgy, hogy elfogad téged mint barátot. Ha ellenségként kezel téged, és minket, akkor rosszra fog fordulni minden, és az ő markába kerül - Yoonkira aggódva néztem, majd az épület felé. Mély levegőt véve indultam meg a bejárati ajtók felé, de őszintén féltem a reakciójától. Yoonkinak igaza van, amiről én is tudok, nem szabad, hogy Leo-t az a férfi bekörnyékezze, de mivel nem tudjuk, hogy hogyan néz ki nem is hagyhatjuk, hogy az emberek közeledjenek felé. Ami természetesen őt bántja.. Rosszabb mint az eddigi barátnőim! Pedig voltak köztük hihetetlen idegesítőek, vagyis HongBinék szerint azok voltak.