Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

XIII.

Őszintén engem nehéz felidegesíteni, egyedül Owlnak sikerült eddig pár perc alatt. 18 évem alatt még soha sem idegesített valaki úgy, mint Ravi. Kezdet már nagyon elegem lenni abból, hogy pöcköli a homlokom, bökdösi az arcom és a testem. Láttam rajta, hogy ő nagyon is élvezi, főképp, amikor megrándult a szemöldököm neki nagyobb lett a vigyora. 

- És ez az utolsó kísérlet - Ravi valahogyan, valahonnan én se tudom hogyan, de elővett egy ollót, aminek a látványára már meglódult a szívverésem. - Mennyire idegesít fel téged, ha belerondítok a hajadba? - Nyugi Taekwoon, nyugi. Nem tenné meg, csak ingerelni próbál. Uralkodj magadon. Akárhogy próbáltam nyugtatni magam az olló egyre közelebb ért az arcomhoz, majd a homlokomhoz. Már a fogaimat összeszorítva bámultam Ravi szemeibe. 

Általában megérezzük, ha valaki belevág a hajunkba, akár az ujj vágást..

- Yah! - idegesen hajtottam hátra a fejem, közben kiütve a kezéből az ollót. Dühösen álltam fel kezemmel a hajamat a homlokomhoz szorítottam. - Te megőrültél?! - Kiabáltam, mire Ravi feltette a kezeit. 

- Leo, ez nem sikerült - értetlenül néztem rá, de ő egy irányba mutatott. Oda fordítva a fejem a látványra nagyot nyeltem. Az olló a fa törzsébe volt fúródva, de körülötte a fát jég borította. - Bár ez haladás, mivel nem négy-öt fa vált jéggé. 

- Négy-őt? - néztem vissza Ravira. - Mégis miről beszélsz? 

- Úgy tűnik igazunk volt - még mindig értetlenül néztem rá. - Te egyáltalán nem érzed, hogy mekkora erőd van. 

- És nem is akarom tudni - Ravi felállt, leporolta a nadrágját, de amilyen komor arccal kiegyenesedett befeszültek az izmaim. 

- Mivel félig sikerült a képzés, így lépünk a másik fokra. De mivel ilyen szinten ellenzel mindent, nehezítek - már valóban féltem. Lehajolt, tépet egy fűszálat, és ekkor volt, hogy levert a víz. - Ezt a fűszálat fagyaszd meg, de jól figyelj. - A szemeibe néztem, majd a szálra. - Ha hibázol, akkor nekem is bajom esik, és mivel HongBin suliban van, így még felmelegíteni se tud - fejemet rázva léptem hátrébb tőle. Biztos nem fogom megtenni, főképp nem a szavai után. Én nem akarok neki ártani, még ha annyira fel is idegesített. - Gyerünk Leo, vagy szeretnéd, hogy Eumnál legyen a fűszál? - Feléjük kaptam a tekintetem, de míg Eol nyugodtan aludt kiterülve, Eum engem nézett fehér szemeivel. 

Mély levegőt vettem, és Ravi felé fordultam. Láttam rajta, hogy nagyot nyel, mégis tartotta a magabiztos arcot

- De hogy segítsek neked az ollónál, ha nem engedem el, akkor a félkarom lenne jéggé fagyva.

- Nem nagyon segítesz rajtam - elmosolyodott. Próbáltam arra az egy fűszálra koncentrálni, de őszintén egyáltalán nem voltam biztos magamban. Féltem, hogy ha nem sikerül, akkor Ravinak baja esik, amit nem akartam. De ha meg is történik a baj, és ahogy kivettem a szavaiból, egyedül HongBin tudja felmelegíteni, aki messze van tőlünk az iskolában. Habár Eol és Eum eltudnának menni érte, és szólni, de ettől még nem könnyebbülhetek meg. 

- Leo! - Ravi kiáltására összerezzentem rákapva a tekintetem. - Azt mondtam, hogy a fűszálat, és ne a körülötted lévőket! - Döbbenten néztem rá, majd magam elé, de körülöttem egy kőr alakban meg voltak fagyva a fűszálak, és jeges köd keringet köztük. - Leo, ezt az egyet figyeld, ne gondolj semmi másra. Ne rám, se arra, hogy bármi bajom eshet. Te csak koncentrálj erre - Ravi felemelte a kezét, de nekem már kezdett elmenni a kedvem az egésztől. 

Újra megpróbáltam csak a fűre koncentrálni, de tudtam, hogy nekem egyáltalán nem fog sikerülni.

- Jó, mindegy - sóhajtotta. Még nálam is hamarabb adta fel! - Kisétálunk az erdőből, és kijelölök neked egy fűszálat, azt pedig 10 méterről kell megfagyasztanod. Ha az sikerül, akkor jön az, hogy a kezemben lévőt kell. Így megfelel? - Aprót bólintottam.