Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

II.

Amikor vége lett az órának három lány felénk sétált, amitől én csak rosszabbul éreztem magam. Közömbös arcomat felvéve elővettem a könyvemet és próbáltam belemerülni a világába, nehéz volt.

- Owl, miért nem ülsz át hozzánk? - kérdezte nyájas hangon SeoMi. Suli ribanca pont az én osztályomba jár, és amikor új fiú bukkan fel az iskolában, és ha számára jóképű, akkor dobja Hajunt, s ráveti magát az újra. Két hónapja már, hogy Hajunnal megint külön vannak, és egy másodikossal járt, aki két évvel fiatalabb nála. Soha nem értettem az ő gondolkozásukat, és őszintén nem is érdekeltek.

- Bocs, jobban szeretek az ablak mellett ülni - Owl úgy válaszolt neki, hogy rájuk se nézett. Én miért is figyelem őt félszemmel?! Vissza vezettem a tekintetem a könyvembe.

- Rosszat tesz neked, ha ez mellé ülsz. Pont egy meleg mellett akarsz ülni? - meleg szóra nem reagáltam semmit. Egy ideje már azt hiszik rám, hogy meleg vagyok, de csak azért mivel a többi bántó szavukra nem reagáltam semmit. 

Hirtelen érzésre oda kaptam a fejem. Owl épp a csupasz alkaromat fogta, ami miatt a szemeim közte és a kezem közt jártak.

- Egyáltalán nem meleg - elvette a kezét, és felnézett a három lányra. SeoMi arca megrándult, majd a haját hátra dobva elsétált. - Bocs az érintés miatt. - Nem válaszoltam, csak próbáltam tovább olvasni. - Taekwoon, igaz? - félszemmel ránéztem. Honnan tudja a nevemet?! - Szereted a könyveket, de te egy nyitott könyv vagy. - Mosolyogva könyökölt az asztallapra, amitől oldalra csúsztam. - Nem akarlak bántani, a nevedet pedig egyetlen egy ok miatt tudom. De azt nem árulhatom el neked. Annyit kérek, hogy szokj a je- 

- Owl! - mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket, és olyan emberek sétáltak felénk vigyorogva, akiktől én inkább vissza fordultam a könyvemhez. Lee HongBin és Kim Wonsik, de más nevén Ravi. Mindketten egy osztállyal alattam vannak, ettől függetlenül már elsősként is kihívták maguknak a menő srácok szerepet. Ők voltak azok, és a bandájuk, akik nem piszkáltak engem, egyszerűen levegőnek néztek, és az jobban tetszett.

- Ti mit kerestek itt? - értetlenkedett a mellettem ülő. Ezek ismerik egymást? 

- Mi az, hogy mit? - egész osztály feszült csenddel nézték végig, ahogy a két felsőst könnyedén elküldik az előttünk lévő asztaltól és elénk ültek lovagló ülésbe. - Ide járunk harmadikosokként. Bagoly a neved, de hihetetlen rossz a memóriád. - Én próbáltam halkan felállni a székről, mivel úgyis figyelmen kívül hagynak, tehát ment is volna. De még alig álltam fel mindketten felém néztek, amitől meghűlt bennem a vér. 

- Jég Herceg, vagyis Jung Taekwoon - valóban sápadt lehettem, ahogyan mindketten engem néztek, még hozzá a nagy örömük is elszállt.. - Nyugodtan olvashatsz itt, egyikünk se fog bántani. - Nem reagáltam HongBin kedves szavaira, csak felálltam, és elakartam menni, de ismerős ujjak fonódtak a csuklóm köré.

- Azt ajánlom, hogy vissza leülsz, és csendben olvasol - Owl vérfagyasztóan mély hangon szólalt meg, amitől visszahuppantam a székemre. Ha én ma nem halok meg szívinfarktusban, akkor soha. 

- Halálra ijeszted - Ravi Owl kezére csapott, ami miatt sziszegve engedte el a kezemet.

- Yah! Ez fájt! - hitetlenkedett.

- Megérdemled. Fiatalabb nálad, tehát viselkedj Hyungként - Owl a szemeit forgatva dőlt hátra a székében. 

- Miért? - hirtelen csend bántotta a fülemet, de a három fiú csak felhúzott szemöldökkel néztek rám. 

- Még jobb, ha nem tudsz róla. Olvas nyugodtan - HongBin kedves mosollyal nézett rám. Zavartan néztem felváltva rájuk, majd aprót bólintva újra előre fordultam, és vissza kerültem a könyvem világába. Próbáltam olvasni, bele akartam kerülni a könyvem világába, de egyszerűen nem ment. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy mit akarnak tőlem? Owl elkezdett valamit mondani, de Ravi kiáltásával félbeszakadt. Mit akart mondani? Sőt miért nem árulhatja el, hogy honnan tudja a nevemet? Teljesen összezavarnak! Próbáltam valahogy kivenni a beszélgetésükből, hogy miről is lehet szó.