Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

XVIII.

A férfi szavai után én még mindig nem tértem magamhoz. Főképp a havazás miatt, hiszen.. Azt az erőt én birtoklom, sőt azt mondták, hogy megakarja szerezni. De arra végül is soha sem tértek ki, hogy az álombeli férfi akarja, vagy egy másik személy.

De az is közrejátszik, hogy nem cáfolták meg az álombeli férfit, csak vissza kérdeztek, hogy valóban szőke hajat láttam-e. 

- Taekwoon - felkaptam a fejem. 

- Miért hív Taekwoonnak? - összeráncolta a szemöldökeit.

- Hiszen ez a neved - lesajnálóan néztem rá, de neki fentebb görbültek az ajkai. - Mert én a valódi neveden szerettelek hívni. Engedted bárkinek is, hogy Leonak hívjon?

- Nos, engedtem - felhúzta egy szemöldökét, amolyan "Valóban?" nézéssel. - Először rákiabáltam Owlra, - És itt volt, hogy megrándult az arca, még az apró görbület is eltűnt. - utána már nem szóltam érte - bólintott. 

- És olyan se volt, hogy kényszerből nem akartál rászólni valakire?  - nyitottam a számat, de be is csuktam. - Nos? 

- Folyton kényszerítettem magam.. - suttogtam hátra dőlve a fotelban. 

- Taekwoon, - felpillantottam rá. - pontosan mit mondtak neked? - Lenéztem Eolra, aki felpillantott rám, és bólintott, mire mély levegőt vettem. 

- 4 éves voltam, amikor történt az az este - felnéztem rá, ő pedig bólintott. - Akkor 4 évesen én és az édesanyám kint voltunk egy mezőn, ahol friss hó volt. Azon az estén történt, hogy őt a szemem láttára megöltek, vagyis a maga szőke haját, és ruházatát tudtam kivenni az egészből. - Megint bólintott. - Azt mondták, hogy nem figyeltek jól, és ezért nem tudták megmenteni, de mivel engem sikerült így elvittek valami vénekhez, akik kitörölték az emlékeimet - megint bólintott. - Kitöröltek mindent, és beadtak nevelő szülőkhöz.

- Ez hihetetlen! - felpattant a fotelból, mindkét kezével a hajába túrt, én pedig döbbenten néztem, ahogy fel-alá járkált. - Ez eszméletlen! - Zavartan néztem Eolra, és Eumra, de még ők is ugyan úgy néztek. - Még hogy én öljem meg a saját feleségemet! Még hozzá nevelő szülők, amikor én vagyok az apád!

- Nem is hasonlítunk! - kiabálva ugrottam fel a fotelból, amire már rám kapta a fejét. - Az anyámmal még igen, hiszen a szemünk ugyan olyan volt. De magával.. Maga egyáltalán nem hasonlít rám! - Sóhajtva fordult velem szemben, majd olyat tett, amitől nekem elállt a lélegzetem.

- Nem akartam, hogy erre rájöjjenek, de sajnos volt segítségük - egyik kezét felemelve a hajába túrt, ami még nem is volt olyan borzasztó. De amikor a szőke haj kezdett hátra húzódni, majd lassacskán kivehető volt a rövid fekete haj, elsápadtam..

- De hát.. Tsuda Satoshiként mutatkozott be - hitetlenkedve mutattam végig rajta. Tőlem egy fejjel magasabb, rövidre vágott fekete haj, akárcsak az enyém. Két különbség volt köztünk. A magasság, és a szemszín.

- A nevemről tudtak az emberek, hiszen én könyvíróként dolgozom - mosolygott rám. - Tsuda Satoshi egy álnév, és a valódi nevemet egyedül édesanyád és a családom tudta. - Teljes zavartság volt a fejemben. - Sohasem találkoztál egy könyvemmel sem? - megrökönyödve nézett rám, én pedig hihetetlen zavarban voltam. Fogalmam se volt, hogy mit mondjak, és mit reagáljak, csak álltam mint valami bolond.

- N-Nem a könyvekről van szó - motyogtam. - Tsuda Satoshi nevű embert neveztek meg, aki engem akar, mert birtoklok egy erőt, amit ő nem tud.

- Taekwoon, neked hazudtak - felváltva néztem a szemeibe, amikben bármi hazugságra vélő jeleket kerestem, de nem volt bennük. - Akkor azon az estén nem én voltam, aki megölte édesanyádat. Nem én voltam, aki megakart téged szerezni. Vagyis igen megakartalak, vissza akartam kapni a fiamat. - Utolsó szavára lerogytam a fotelba. - De Taekwoon, - felpillantottam rá. Közelebb lépdelt hozzám, és leguggolt elém. - ha állítólag nevelő szülőknél voltál 4 éves korod óta, akkor mennyire nehezen engedtek el? - Összeráncoltam a szemöldökeim.