Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

XII.

Őszintén szokatlan volt, hogy olyan emberekkel reggeliztem együtt, akiket én valójában nem is ismerek. 18 életévemig úgy keltem, és úgy feküdtem, hogy anya és apa körülöttem voltak. De ők egy nap alatt eltűntek az életemből. 

Valóban reménykedtem abban, hogy ezzel a lépésemmel én megmentem őket, és nem lesz semmi bajuk sem. 

- Leo - kérdőn néztem Owlra. Furcsa volt, hogy már nem idegesít fel azzal, hogy ezen a néven hív. - Ma nem mész iskolába, hanem jössz velem a ház mögötti erdőbe. - Owlról a mellettem ülő HongBinra néztem, aki bólintott.

- Owl megfogja neked tanítani az erőd használatát, tehát hallgass rá - még az ujjával is megfenyegetett.. Aprót bólintottam, és vissza fordultam a reggelim felé, de még alig fejeztem be Owl megfogott a könyökömnél fogva, és felhúzott a székről. 

- Owl - amilyen hirtelen állt meg, én olyan hirtelen is ütköztem a hátának. - Ne feledd, hogy feletted áll, ahogyan még nem tudja irányítani. - Hátra néztem Kanwoora, de nem csak ő volt furcsán komoly, hanem a többiek is. 

- Tudom - újfent megfogta a csuklómat, és húzott maga után, de egy puffanásra megint csak a hátának ütköztem, ami kezdett idegesíteni. Hátra nézve a vállam felett megláttam  Eolt a földön kiterülve, és láthatólag is ingerülten fújta ki a levegőjét. Kirántottam a kezem a szorításából, és közelebb léptem hozzájuk, amire persze már mindkettejük szeme felcsillant.

- Jobban szeretném, ha nem hoznád - döbbenten néztem Owlra. - Nem játszadozni fogunk Leo. És biztos vagyok benne, hogy rosszul fogod tenni, tehát megfagynának, amilyen gyengék. - Szavai után elkomorodtam.

- Owl! - HongBinra nézett értetlenül, majd vissza rám. Tisztában vagyok vele, hogy semmi tehetségem, hiszen semmit se gyakoroltam, soha sem. De nem hittem, hogy Owl így fog velem beszélni. Ezt jobban néztem volna ki SungOhból, mint belőle. És őszintén fájt. Fájt, hogy ennyire remény veszettnek néz engem, ahogyan Eol és Eumot is. - Ha ilyen véleménnyel vagy róla, akkor majd én tanítom meg őket. - Hallható volt, hogy kihangsúlyozza az őket szavát. Vagyis azt lehet levonni, hogy nem egyedül kellene gyakorolnom, hanem Eol és Eumal. 

- Ezt mind azért, hogy a szívecskéjük ne sebezd meg? - Owl gúnyos hangjára felé néztem, de ő is engem nézett. - Ha nem vagyok kemény velük, akkor semmit se fognak megtanulni. 

- Ezeket úgy mondod mintha én már rég kaptam volna képzéseket, amiket ti megkaptatok. És mintha én szándékosan akartam volna mindent elfelejteni. 

- Leo, ne forgasd ki a szavaimat - szűrte a fogait közt.

- Ne forgassam ki? - hitetlenkedve mutattam saját magamra, közben egy kezemben tartva Eolt a hasánál. - Hiszen ezt vágtad az előbb a képembe. Legalább hülyének ne nézz már. 

- Nem ezt mondtam. 

- Megint próbálsz hazudni. De tudod jobban néztem volna ki SungOhból ezt a viselkedést, mint belőled.

- Yah! - SungOhval nem is foglalkoztam, csak Owlt kikerülve kisétáltam a bejárati ajtón. Míg sétáltam a kapu felé Eol és Eumon tisztán látható volt, hogy élvezik a kint létet. Eol csak a hangját hallatta, ami még egyáltalán nem hasonlított egy oroszlánéhoz, Eum pedig inkább boldogan sziszegett. 

- Jung Taekwoon! - felhúzott szemöldökkel fordultam hátra, de megdöbbenésemre Ravi sietett felém. - Nime és Lio "megtámadták" Owlt, tehát én fogok veled edzeni. - Döbbenten, de bólintottam. Ravi mosolyogva simogatta meg Eol fejét. - Egyébként, hogy összeszokjatok egy ideig muszáj lesz hoznod magaddal az iskolába is. 

- De az emberek? - közben egymás mellett sétáltunk az erdő felé. - Nem fognak megijedni? Hiszen Zachyt is látták.

- Valóban, de Zachy már felnőtt oroszlán, és oroszlán nem egy mitikus lény - mosolygott rám.