Jég Herceg (Jung Taekwoon ff.) [✔] {Javításra vár}

VII.

Az utolsó órán ülve óvatosan kinéztem az ablakon, ahol is megláttam a szüleim autóját. Nem tudom, hogy mióta állhatnak az iskola előtt, de nagyon is biztosra mentek, abban, hogy én elmenjek az orvoshoz. Valójában semmi kedvem nincsen hozzá, és már-már inkább mennék SungOh-hoz mint a dilidokihoz. Ami abszurdum. Egyszerűen nem tudok kiigazodni magamon.

Nem tudom, hogy mit akarok és mit nem. Owlékkal legyek, vagy menjek a szüleimmel? Bár ezen hiába gondolkozom, amikor a szüleim a kapu előtt várnak rám.. 

Sóhajtva fordítottam előre a fejem, de a szemem sarkából láttam, hogy Owl felém néz.

- Baj van? - hátra dőltem a székben, de nem reagáltam a kérdésére, ő pedig nem is erőltette. Nem tudom, hogy ezt az "Elraboljuk" dolgot mennyire gondolta komolyan. De amióta kimondta azt a szót még SungOh is ébren van, habár nagyon is le-le csukódtak a szemei. 

Életemben először azt kívántam, hogy soha ne legyen vége az órának, vagy legalább addig míg a dili doki rendel, de szép álom volt, amit a kicsengő romba döntött bennem. Valódi nyűglődéssel pakoltam össze a tancuccomat, és felállva a székről a terem ajtaja felé sétáltam. Tudtam, hogy Owl és SungOh is követnek engem, ami zavart, de mégse. Már saját magamat is idegesítőnek tartom. Végén valóban meg fogok bolondulni. 

Iskola bejárata felé sétáltam, de még a kilincshez se tudtam érni valaki a csuklómra fogott, és elhúzott a többi diák elől. Hátra néztem a vállam felett, de Owl és SungOh egyáltalán nem néztek rám, mégis Owl behúzott maga mellé. Azt hiszem valóban elrabolnak..

- Jönnek - kilestem Owl mellől, és megláttam Yoonkiékat, ahogy felénk igyekeztek. 

- Miért kellett ennyire sietnünk? Még elpakolni is alig tudtam, Ravi már húzott ki a teremből - szegény DongGu a térdein támaszkodva lihegett, ami miatt őszintén megsajnáltam őt. 

- Ugyebár mint minden szerdán mi elszoktunk menni SungOh-hoz - mindenki bólintott, de én értetlenül néztem rájuk felváltva. - És úgy gondoltam, hogy ma jöhetne Taekwoon is. 

- Nem lenne gyors neki? - HongBin aggódva nézett rám, majd Owlra. 

- Majd kiderül. Most az a lényeg, hogy a szülei keresztbe húzták a számításaim, mivel pszichológushoz akarják vinni - mindenki elnyílt ajkakkal néztek rám, de én elfordítottam a fejem. - Tehát, elraboljuk egy napra. 

- És hogyan akarod? Valami álcát teszel rá? - Ravi gúnyos hangjára rászorított a kezemre, ami fájt, de nem adtam neki hangot.

- Úgy, hogy kerülőt teszünk te féleszű, de közben valakinek kell egy levelet vinni nekik, hogy ne keressék és biztonságban van. Végén hívnák a rendőrséget. 

- Elraboljuk, utána levelet viszünk, hogy ne kerestessék azokkal, akik egyébként ismernek minket? - SungOh hanglejtésével nem is foglalkoztam, inkább a szavaival. Ismerik őket a rendőrség? Mégis mibe keveredtek ezek?!

- Igen, mert miattunk lehet nagyobb bajba kerülne - ezzel bezzeg egyet értettek.. Végül Yoonki vett elő papírt és tollat, majd HongBin volt, aki írt is rá. Amint azzal is megvoltak azon tanakodtak, hogy ki vigye oda nekik, és végül az általuk legártatlanabb kinézetű, Yoonki.

- Ne várd meg, míg előtted nézik meg, mert akkor biztos ott tartanak - Yoonki hevesen bólogatott, de én aggódva néztem utána. Még kíváncsi is voltam, hogy vajon anyáék hogyan reagálnak, de engem már húztak is a másik irányba. Miért érzem úgy, hogy én valami nagyon, de nagyon rosszba fogok keveredni? Mióta Owl megmentett Hajuntól, csak felforgatja az életemet, és az érzéseimet is. Mégis ki az, aki folyton fogdossa a másikat? Vagyis csak a nyakamnál fogva tart maga mellett, és a csuklómat fogja. Ettől függetlenül ez fogdosás!