chosen - h.s [hun] // befejezett

33.

destine
(chosen 2. évad) harmincharmadik rész

Három hónappal később

"Jo!" Hallom meg Sam hangját magam mögül, mire felé fordulok.

A karjaiba húz, és egy ideig csak öleljük egymást.

Elhúzódik tőlem, és elmosolyodik. "Ma van a nagy nap."

Mosolyogva bólintok. "Igen, ma van a nagy nap."

Megfordulok, és végigmérem magam az egész alakos tükörben. A menyasszonyi ruhámat egyszerűen imádom.

"Alig várom már, hogy elkezdődjön. Gyönyörű vagy," mondja, majd már csak a távolodó alakját látom.

Elég sok minden történt az elmúlt három hónapban.

Louisnak végre lett egy barátnője, aki nem mellesleg a húgom. Sam és Louis elég röviddel jöttek össze azután, hogy elkezdtek egymást iránt érdeklődni.

Niall még mindig nem kérte meg Ellie kezét, de már tervben van a dolog.

Ami Harryt és engem illet összeköltöztünk, vagyis én költöztem oda hozzá, és az első családtagunk pedig öt hónap múlva érkezik.

A baba nemét nem tudjuk, meglepetésnek szánjuk.

Csak akkor lehet megmondani, hogy valaki van a pocakomban, ha jobban megnézed, annyira még nem feltűnő. És ha engem kérdezel, csodálatos érzés, hogy egy apró élet növekszik bennem.

Kivéve a reggeli rosszulléteket, de még ez sem tudja elrontani a kedvemet, ha arra gondolok, hogy a Harryvel közös gyermekünk van a szívem alatt. Imádom ezt.

Mély levegőt veszek gondolataimból kiszakadva. Nem könnyű az a tudat, hogy se anyu, se apu nincs itt velem.

De Sam, és azok az emberek itt vannak, akiket a családomnak tekintek, szóval jól vagyok.

Amikor meghallom azt a tipikus esküvői zenét, rájövök; itt az idő.

Niall fog elkísérni az oltárig Harryhez, ami nekem tökéletesen megfelel.

A szöszi mosolyogva nyújtja ki felém a karját, amibe én rögtön belekapaszkodom.

"Készen állsz?" Kérdezi.

Bólintok. "Soha jobban."

Rám mosolyog, és elindulunk.

Amikor beérünk a templomba mindenki feláll és felénk fordul. Fura érzés, hogy ezek az emberek azért vannak itt, hogy szemtanúi legyenek annak, amint Harryvel nekivágunk a közös életünknek.

Szemeimmel rögtön kiszúrom őt, és amíg oda nem érek, csak őt nézem.

Most is tökéletesen néz ki, mint mindig, és boldogsággal tölt el az arcán lévő vigyor.

Amint az oltárhoz érünk Niall átad engem Harrynek, majd fellépek mellé az emelvényre.

"Lélegzetelállítóan nézel ki, Jo," suttogja Harry.

Mosolyogva megyünk közvetlenül a pap elé.

"Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szemtanúi legyünk Josephine Johnson és Harry Styles egybekelésének. Azzal, hogy összekötik életüket, igent mondanak a szeretetre, a törődésre, a családra. A Mennyországban lévő Isten, 'ki a szélben, és a Föld friss levegőjében mutatja meg erejét, töltse be szíveteket, testeket és az életeteket áldással. Mondjátok el a fogadalmaitokat."

Ekkor Harryre nézek. "Fogadom, hogy minden egyes percet veled fogok tölteni a halálom napjáig. Fogadom, hogy a lehető legboldogabb életet fogom élni veled az oldalamon. Te vagy a legfontosabb ember az életemben, és nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Nagyon szeretlek," mondom, Harry pedig csak egy szerelmes mosollyal néz engem.

Mielőtt belekezdene, mély levegőt vesz. "Kedves, Josephine-em, aki nem sokára Styles lesz, fogadom, hogy melletted leszek minden egyes másodpercben, amíg egyikünk az utolsó levegővételét fogja venni. Fogadom, hogy mindig melletted leszek. Nincs életem, ha te nem vagy mellettem, és alig várom már, hogy ezt az előttem álló, csodálatosan lenyűgöző, és lélegzetelállítóan gyönyörű nőt a feleségemnek hívhassam. Végtelenül szeretlek."

"Mit adtok egymásnak szerelmetek jeléül?" Folytatja a szokásos szöveget a pap.

"Neked adom ezt a gyűrűt," mondom Harrynek, majd a gyűrűt ráhúzom a gyűrűsujjára.

"Neked adom ezt a gyűrűt," mondja Harry, és az én ujjamra is felkerül az ékszer.

"Most, hogy Harry és Josephine megpecsételte szerelmüket, és fogadalmat tettek egymás és a jelen lévő szemtanúk előtt, házastársaknak nyilvánítom őket."

Harryvel összemosolygunk, majd megcsókoljuk egymást.

Louis üvöltése a leghangosabb a tömegből.

Elhúzódunk egymástól, majd a padsorok közé megyünk.

Harry azt mondta, hogy abban a pillanatban táncolni szeretne velem, amint kijelentették, hogy házasok lettünk, így ezért kezdünk el táncolni itt, a templomban.

A kisebb 'folyosó' közepére megyünk, majd megfogjuk egymást kezét és elkezdünk táncolni.

Harry felsóhajt, majd mosolyogva megszólal:

"Megcsináltuk."

Ezután egy játékos puszit ad az orromra, ami miatt felnevetek.

"El sem hiszem, hogy most az az ember lett a férjem, aki a legelején azt mondta nekem, hogy hagyjam őt figyelmen kívül. Ki gondolta volna?"

Harry felnevet. "Az élet tele van meglepetésekkel, édesem."

"Hát, eléggé."

Fejemet Harry mellkasára döntöm, és így táncolunk tovább a zene ütemére.

Most már Josephine Styles vagyok. Harry Styles felesége, ő pedig a férjem.

Hamarosan pedig megszületik az első kisbabánk.

"Jo?"

"Hmm?"

"Szeretlek."

Elmosolyodok. "Igen?"

Bólint egyet, és azt mondja, hogy: "Igen."

"Én is szeretlek."

Egy ideig még táncolunk, majd elszakadunk egymástól, hogy fogadni tudjuk a gratulációkat a többiektől.

Amint eléggé elfáradtunk, és már bőven hajnal volt, Harryvel hazafelé vettük az irányt.

Átöltözünk pizsamába, majd mind a ketten ledőlünk az ágyba és beszélgetni kezdünk.

A fejemmel felé vagyok fordulva, miközben ő a hajammal játszik.

"Csodálatos volt a ma este," mondom, mire elmosolyodik.

"Jobbat nem is kívánhattam volna."

"Mindent valóra váltottunk, amit szerettünk volna."

"Hamarosan," mondja, majd megérzem, amint ujjaival a pocakomat kezdi el simogatni. "Még egy dolog hátra van."

Elmosolyodom. "Izgatott vagy a baba miatt, igaz?"

"Fogalmad sincs róla, hogy mennyire."

"Nem gondoltam volna, hogy ennyire szereted a gyerekeket."

"De," vakarja meg a tarkóját. "Nem igazán hangoztatom, hogy a gyerekek a gyenge pontjaim."

"Mivel soha nem láttalak még egy kisbabával sem, így alig várom, hogy azt lássam, ahogy a sajátunkat fogod a kezeid között."

"Az a nap.. a második legjobb nap lesz, amit valaha átéltem. A mai nap lesz örökre az első kedvencem," ad egy puszit az orromra, majd lehunyja szemeit.

Mosolyogva hunyom le én is a szemeimet, és hosszú idők óta, most érzem a legnagyobb biztonságban magamat.