37.

1K 98 2
                                    

Amikor kinyitom a szemeimet, egy ismerős, de mégis ismeretlen arccal találom szembe magamat. Majdnem felkiáltok ijedtemben, annyira bámul engem szótlanul.

„Ki-"

„Mondhatni már találkoztunk. Én kérdeztem meg Harrytől, hogy te a társa vagy-e, aznap amikor nagyon ideges lett, emlékszel? Igen, Louis vagyok." Mondja mosolyogva.

„Tényleg. Jo vagyok. Harry nagyon ideges lett," mozdulok meg egy kicsit. Megpróbálok felülni, de túlságosan gyengének érzem magamat.

„Öm, nem tudtam, hogy bevigyelek-e a kórházba vagy ne, így elhoztalak hozzám és megvártam, amíg felébredsz. A kezed elég rosszul nézett ki, és úgy tűnik, hogy eléggé meg is égetted. Azt valamennyire elláttam."

Ránézek arra a kezemre, amelyikkel beleütöttem az ablakba. Eléggé megégett a kezem, nagy szerencsémre. Remélem érezhető a szarkazmus.

„Szerintem eltörtem," mondom.

„Nem, csak megégetted," nyugtat meg.

„Nem, belevertem egyet az ablakba előtte," mondom, mire Louis szemei tágra nyílnak.

„Oh.. nos.. az nem jó. Szerintem el kéne mennünk a kórházba vagy valami," áll fel mondandója közben.

„Meddig voltam kiütve?"

„Négy óráig."

„Mi? Hány óra?"

„Úgy hajnali egy. De most már tényleg induljunk el a kórházba," mondja megint.

„Várj, várj. Kérdezhetek pár dolgot?"

„Nem kéne kórházba mennünk?"

„Az várhat. Ülj le," mondom, majd nagy nehezen ülő helyzetbe kényszerítem magamat. Bár, Louis segítsége nélkül nem ment volna.

„Oké. Mit szeretnél kérdezni?"

„Először is, honnan ismered Harryt?"

„Régen legjobb barátok voltunk. Egy repülőn találkoztunk, amikor ideköltözött. Egymás mellé szóltak a jegyeink, és az egész utat végigbeszélgettük. Ugyanoda tartottunk, úgy összesen talán negyven percre laktunk egymástól. Mindig közel álltunk egymáshoz, egészen addig, amíg nem találkozott Juliannenel. Ezután megszakadt köztünk a kapcsolat, mivel sokkal nagyobb seggfej lett belőle, mint amekkora eleve volt."

„Oké. Most pedig.. el tudnál mondani nekem minden olyan dolgot róla, amiről tudnom kéne?" Kérdezem idegesen, és egy kicsit aggódom afelől, hogy mit fogok hallani.

„Harrynek elég durva múltja van. Biztos vagy benne?"

Bólintok.

„Akkor Julianneről fogok beszélni. Amikor idejött, egy jó három hónapig barátok voltunk a találkozásunk után. Azokban a hónapokban, minden egyes nap más és más klubokba mentünk hétvégén. Leittuk magunkat a sárgaföldig, csajoztunk, összeszűrtük velük a levet, minden ilyen szar. Akkor is egy bárban voltunk, amikor megismerte Juliannet. Nagyon érdekelte őt.
Azt gondolta Harry róla, hogy az a lány csodálatos. Amikor kiszúrta, rögtön odament hozzá, és Julianne is azt gondolta Harryről, hogy elragadó személyiség. Julianne olyan.. mondjuk azt, hogy mindenben benne van. Úgy tartja a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, nem? De igen. De ők nem voltak ellentétek. Harry és Julianne nem illettek egymáshoz, de Harry továbbra is ahhoz ragaszkodott, hogy ez nem így van. Semmi más nem volt köztük, csak szex és az, hogy egymás mellett aludtak. Alig beszéltek egymással. Harry mégis azt gondolta, hogy ez a legjobb párkapcsolat.
Azt mondtam Harrynek, hogy egy idióta. Sőt, az idiótánál is idiótább. Az volt, csak nem akarta bevallani. Így amikor a törvény létrejött, Harry rájött arra, hogy Julianne végig megcsalta őt. Mármint, lényegében semmi kapcsolatféle nem volt köztük, mivel Harry nem kérte meg őt rá. Nem vitte el randikra. Állandóan azt mondta nekem, hogy majd elfogja, de soha nem tette meg. Talán csak kihasználták egymást? De Harryt nem igazán érdekelte.
Visszatérve, amikor Juliannet Ian kiválasztotta, Harry nagyon mérges lett. Nagyon mérges. Elkezdett olyanokat összehordani, hogy szerette azt a lány, hogy Ian-t meg fogja ölni, bla bla bla. Elment Julianne házához, és Ian is ott volt; megverte őt. Őszintén szólva, eléggé elbánt vele Harry. Julianne persze dühös lett rá. Harry elmondta neki az érzéseit, de Julianne csak kinevette őt. Azt mondta Harrynek, hogy ő neki csak egy játék volt, és azt hitte, hogy Harry is így érzett. Ezután Harry számára minden reménytelen lett. Julianne megijesztette őt. Nem tudta, hogy mit csináljon.
Ezután megpróbált engem is levinni a kormányhoz. De én nem mentem, mert féltem, de ő ezután egyedül ment le folyamatosan. Soha nem tudtam, hogy miről beszélt velük, mivel nem mondta el nekem, mert nem mentem vele. Ezután végleg megszakadt köztünk a kapcsolat, mert Harry azt mondta nekem, hogy senki segítségére nincs szüksége, így feladtam."

„Szóval soha semmi nem volt köztük, csak úgy voltak? Harry ezt meg nem tudta?" Kérdezem.

„Soha nem volt barátnője. Állandóan más lányokkal feküdt le minden egyes hétvégén, szóval az miatt, hogy ennyit volt Juliannenel azt hitte, hogy járnak."

A gyomrom görcsbe rándul ennek gondolatára; hogy Harry minden hétvégén másik lánnyal bújt ágyba. Ezt soha nem tudtam.

„Mi volt az a durva múlt, amit említettél?"

Louis felsóhajt. „Harryben egyszerűen csak nem lehet megbízni."

Szavaira összevonom a szemöldökeimet. „Ezt mégis hogy érted?"

„Nem tudja, hogy ő maga kicsoda. Még mindig próbálja felfedezni saját magát, ezt tudom. Önző. Nagyon. Össze van zavarodva. Bipoláris. Nem tudja, hogy egyszerű helyzeteket hogyan kezeljen. Ő az egyik legjobb, nos, volt legjobb barátom, és tudom, hogy nem bízhatsz meg benne."

„Hogy nem tudtál megbízni benne?" Kérdezem tőle.

Az a Harry, akit most Louis leírt, nagyon nem annak a Harrynek tűnik, akit én ismerek. Talán megváltozott. Talán én változtattam meg őt és miattam lett jobb.

„Te megbízol benne?"

„Miért ne bíznék? Mit tudna tenni?"

Louis újra felsóhajt. „Csak azt akarom, hogy legyél vele óvatos."

Az épp kezemmel megdörzsölöm az arcomat. „Louis, ne zavarj össze. Mi a franc a baj Harryvel?"

„Harry soha nem volt jó, ha kapcsolatokról volt szó. Mindig kihasználta a lányokat, de én csak azt mondom neked, hogy legyél vele óvatos. A múltja még mindig ott van mögötte, gyakorlatilag vadászik rá. Lehet összetöri a szíved, annak ellenére, hogy... nem tudom most mi van köztetek."

Szemeimet becsukom. A múltja vadászik rá? Az anyja megcsalja a saját férjét egy másik fickóval?

„Ez az anyja miatt van?"

Louis összezavarodott arckifejezéssel néz rám. „Az anyja? Harry anyja meghalt, amikor ő még csak egy baba volt."

„Harry azt mondta, hogy az anyja megcsalta az apját egy másik fickóval," mondom kétségbeesetten.

„Nem, Harry anyja meghalt egy autóbalesetben, amikor ő kisbaba volt. Ő nem ezt mondta neked?"

Megrázom a fejemet.

„Valószínűleg nem akarta neked elmondani a múltját. Nem tudom miért nem. Nincs benne semmi rossz. Lehet egyszerűen csak fél elmondani valamiért."

„Mi a múltja?" Teszem fel a kérdést.

„Nézd, ez egy olyan dolog, amit Harrynek kell elmesélnie."

„De-"

„Jo, kérlek," mondja, én pedig felsóhajtok, ezzel jelezve, hogy nem akarékoskodok tovább.

„Rendben."

De vajon ezt hogy fogom belőle kiszedni?

„Induljunk el a kórházba," mondatára megpróbálok felállni, de sehogy sem sikerül. Miért vagyok ennyire gyenge?

„Louis?"

„Igen?"

„Két dolog. Öm, hogy találtál rám?"

„A kormány épülete mögött dolgozom, egy kisebb pékségben és dobozokat bontogattam ki. Fél füllel hallgattam, hogy miről beszél az a három fickó. Olyanokat mondtak, hogy a bent lévő lányt halálra égetik, így megvártam, amíg elmennek onnan. Amikor ez megtörtént megfogtam egy almát, és teljes erőből az ablaknak vágtam, ami nagy meglepetésemre kitört. Megláttalak, és rögtön felismertelek, hogy Harryvel voltál. Innentől pedig tudod, hogy mi történt."

„Köszönöm," mosolygok rá halványan. Ő csak bólint egyet. „És a másik dolog; nem tudok mozogni."

Erre a mondatomra Louis felnevet. Odajön hozzám, felemel és kicipel.

De én másra sem tudok gondolni, minthogy egy olyan dolog lengi körül Harry életét, amiről nekem fogalmam sincs. Emiatt pedig görcsben van a gyomrom. 

chosen - h.s [hun] // befejezettWhere stories live. Discover now