chosen - h.s [hun] // befejezett

17.

IGEN, TUDOM, hogy tegnapra ígértem a részt, de a gépem tegnap feladta a szolgálatot, és nem akarta felismerni a winchestert(??), ergo nem kapcsolt be vagy mittudomén, a lényeg, hogy nem tudtam felrakni nektek a részt, de itt van!! Jó olvasást, szeretlek titeket!♥

destine
(chosen 2. évad) tizenhetedik rész

Mély levegővételek közepette megyek be a házamba. Abba a házba, amiben már több, mint egy éve nem jártam.

Abba a házba, amihez annyi emlék köt; jók és rosszak egyaránt.

Kinyitom a bejárati ajtót, majd be is lépek a házba, tekintetemmel pedig rögtön Samet kezdem el keresni. A kanapén veszem őt észre: ő ül, Zayn feje pedig az ölében van. Az utoljára említett személy alszik, de a húgom ébren van, és az ajtónyitódásra felém is kapja a fejét.

Még csak meglepődöttésget sem látok az arcán.

„Sam?"

„Hogy tehetted ezt velem?" Rázza meg a fejét. „Miért hagytál egyedül? Miért hagytál egy éven keresztül teljes tudatlanságban? Egész idő alatt Liammel múlattad az időt, miközben ki tudja miket csináltatok. Egyszerűen csak.. magyarázd el nekem, hogy mi történt, Jo."

„Hogy tudtad-"

„Zayn látott titeket, ő mondta," mondja, és feláll a kanapéról. Ott hagyja az alvó Zaynt, és odajön hozzám, hogy megfogja a karomat és behúzzon a szobájába.

Ekkor veszem észre, hogy levágatta a haját.

„Tetszik az új hajad."

„Kösz," motyogta.

Leülünk az ágyára. Amikor ránézek, arcán még a düh jeleit sem látom. Se a szomorúságét. Annyira.. érzelemmentesnek tűnik.

„Apa volt?" Kérdezi meg.

„Igen. Hosszú sztori, és már annyiszor mondtam el, hogy unom, de tudnod kell, hogy mi történt," veszek egy mély levegőt.

Mindent elmondok Samnek; hogy mikor mi és miért történt. Elmondom neki, amit apánk mondott nekem, elmondok neki mindent Liamről. Hogy mit csináltam ezalatt az egy év alatt. Ő pedig eközben csak ott ül és néz engem. Amikor pedig befejezem az egész történetet, egy szót sem szól.

„Kérlek, mondd, hogy nem vagy rám mérges és-"

„Ezért soha nem tudnék rád mérges lenni. Most, hogy tudom mennyi mindenen mentél keresztül.. túl sok mindenen, és a helyedben én sem cselekedtem volna másképp," néz el rólam.

„Sam, tudom. Annyira sajnálom, én csak.. nem akartam, hogy bárkinek is bántódása essen."

„Mindegy mi lett volna, ígyis-úgyis sérültünk volna. És sérültünk is."

Felsóhajtok. Ez volt az utolsó dolog, amit akartam. Hogy Samnek ennyi mindenen kelljen egyedül keresztülmennie, miközben ott lehettem volna mellette. „Sajnálom."

Megrázza a fejét, és az ölelésébe húz. „Csak próbáljuk meg elfelejteni az egészet. Tovább kell lépnünk. Mindig is testvérek leszünk, és az a legfontosabb, hogy már itt vagyunk egymásnak."

Szorosabban húzom őt magamhoz, a könnyek pedig kezdik ellepni a szemeimet. „Szeretlek, Sam."

Remegve felsóhajt, és azt mondja: „Ne menj megint el. Kérlek."