chosen - h.s [hun] // befejezett

38.

„El van törve, és másodfokú égési sérülésem van rajta," mondom, miközben Louis felé megyek, aki úgy néz ki, hogy bármelyik pillanatban el tudna aludni a váróban lévő székek egyikén.

„Aláírhatom a gipszedet?" Kérdezi, mire én felnevetek.

„Nem most. Mindjárt bealszol, szóval menj haza nyugodtan. Nem kellett volna rám várnod."

Vállat von. „Tudom, de mivel velem jöttél ide, így gondoltam megvárlak."

Erre felnevetek, majd fejrázva megszólalok: „Nem tudom, hogy mit kezdjek Harryvel."

„Hogy érted?" Vesszük az ajtók felé az irányt.

„Csak.. amit mondtál. Miért hazudna nekem az anyukájával kapcsolatban? Egyszerűen csak nem értem." Dörzsölöm meg a halántékomat.

„Harry összezavaró tud lenni," mondja. „Ezt biztosan tudom."

„Igen, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire."

„Talán nem is. Őszintén szólva, már egy jó ideje nem beszélgettem vele. Lehet tényleg megváltozott."

Vállat vonok. „Úgy tűnik."

„Ettől függetlenül, én még megpróbálnék vele erről beszélni. Talán kérdezz rá az anyjára," veti fel az ötletet.

Amíg a dokira várakoztam és egyedül voltam, volt időm gondolkodni. Vajon van annak valamennyi valóságalapja, hogy Harry csak átver, és ő is részt vett abban, ami pár órával ezelőtt történt? Vajon Greg elmondott mindent a kormánynak, amiről mi beszélgettünk?

Lehet paranoiás vagyok. Nem tudom.

Felsóhajtok. „Louis?"

„Hmm?"

„Mi van, ha Harrynek is köze volt az elégetésemhez? Vagy mi van, ha rájön, és annyira fel fogja magát idegesíteni, hogy minden áron akar majd csinálni valamit?"

„Mi a francért lett volna köze a tűzhöz?"

„Hosszú sztori."

Amikor beülünk a kocsiba, Louis rögtön felbőgeti a motort és már indulunk is. „Haza akarsz menni, vagy..?"

„Azt hiszem át kéne mennem Harryhez," mondom.

„Hajnali négy van," mondja.

„Nem érdekel."

„Hát, oké," mondja, majd Harryhez veszi az irányt.

*****

Miután megérkeztünk, és vagy hússzor megköszöntem Louisnak a segítségét, azon kapom magam, hogy az ajtón kopogok.

Úgy egy perc múlva ki is nyílik az ajtó, és megpillantom Harryt. Arácról az álmosságot lehet leolvasni, haja pedig rendezetlenül omlik az arca köré.

A szemei letévednek a kezemre, és rögtön éberebbé válik.

„Jo, mi történt?" Kérdezi pánikolva, majd megfogja a másik karomat és behúz a házba.

Mivel nem mondok semmit, így újra ő törti meg a csendet: „Jo, mi a jó ég történt? Bántottak?"

„Harry, leülhetnék?" Kérdezem remegve, mivel jelenleg úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban összeeshetek.

„Persze," mondja, majd lassan felmegyünk a hálószobájába. Egyenesen az ágyhoz megyünk, ahol mindketten helyet foglalunk.

A szemeimet összeszorítom, amikor egy könnycsepp gördül le az arcomon. Harry ezt meglátva megfog engem és az ölébe húz, én pedig ekkor szabadjára engedem a könnyeimet.