chosen - h.s [hun] // befejezett

24.

destine
(chosen 2. évad) huszonnegyedik rész

Miután Liam kikiabálta magát megmondtam neki, hogy vigyen haza. Nem tudtam volna most Jo szemébe nézni.

Még nem.

Gondolkodnom kell.

Liamnek igaza van, én is nagyon jól tudom. Nem vagyok a legjobb Jo számára. Tudom, hogy nem érdemlem őt meg. Még a barátságát sem érdemelném meg.

De szeretem őt, és ezt az érzést soha, semmi nem fogja elmulasztani.

Lehet nem vagyok a legjobb számára, lehet nem is vagyok a legrosszabb, lehet nem is érdemlem meg a szeretetét.

De amikor visszatért, boldogok voltunk. Ez már nem számít?

Jo boldog volt. Én is az voltam. Mind a ketten boldogok voltunk.

Azt akarom, hogy Jo boldog legyen.

És mindent el fogok követni annak érdekében, hogy újra mosolyogni lássam.

Gondolataimat egy kopogás szakítja meg a hálószobaajtómon. Louis lép be rajta.

"Nyitva volt a bejárati ajtó," mondja, majd megindul felém.

A fejem a párnámon van, és a plafont bámulom. El is felejtettem, hogy felhívtam Louist, hogy jöjjön át.

"Mi történt, haver?" Ül le az ágyam végére.

"Jo."

"Kicsit több infót vártam."

"Balesete volt, és elveszítette az emlékezetét."

"Basszus," mondja, miközben én becsukom a szemeimet.

Kis ideig csönd van, majd hirtelen Louis elneveti magát.

Szemeim kitágulnak, és felülök.

Komolyan nevet.

Mi a franc?

"Te meg mégis mit találsz ilyen viccesnek? Kurvára nem az, azt se tudod mi történt, te seggfej idióta."

"Mennyi lehetett ennek az esélye, Harry? Most kaptátok vissza egymást, boldogok voltatok meg minden. Ma akartad megkérni a kezét, erre elveszíti az emlékezetét," rázza meg a fejét.

"Zayn kibaszottul megpróbált rámozdulni."

Ez az a pillanat, amikor Louis elhallgat.

"Jézusom, ugye-"

"Nem, Jo el tudott menekülni, mielőtt bármi is történt volna. De mivel pánikolt, autóbalestet szenvedett, miközben idefelé tartott."

"Őszintén megmondom, nem tudom, hogy mit mondjak erre, haver. Vissza fogja kapni az emlékeit?"

"Az orvos szerint igen. Bár azt nem tudják, hogy mennyi idő kell hozzá. Félek, hogy a dolgok nem lesznek többé ugyanolyanok," sóhajtok fel.

Louis kinyújtja a kezét, majd megveregeti a hátamat. "Megjártad a poklot és a mennyeket is, haver. Ezen is túl fogsz jutni."

Megvonom a vállaimat. "Azután meg Liam elkezdte mondani, hogy mennyire nem illek Jo-hoz, hogy nem kéne vele lennem, mert nem csinálok mást, csak fájdalmat okozok neki."

Louis ekkor újra elneveti magát. "És te ezt el is hiszed?"

"Igen."

"Akkor Jo mégis miért van veled szerinted? Miért tett annyi mindent érted?"

"Csak úgy."

"Harry, figyelj rám," mondja, majd a kezeivel megtámaszkodik a térdein. "Lehet, hogy nem te vagy a legjobb Jo számára, de nálad jobbat az a lány sosem találna. Annyi mindenen mentetek már keresztül. Jo szeret téged, ez mindenki számára nyilvánvaló. Ezért pedig nem szabad őt feladnod, főleg nem amiatt a szarság miatt, hogy 'nem érdemled őt meg'. Mind a ketten megérdemlitek a boldogságot. És ha ez azt jelenti, hogy együtt kell lennetek, akkor ebben nem akadályozhat meg senki."

Szemeimet rávezetem, és próbálom felfogni, amit most mondott.

"Köszönöm, Lou."

"Tudod jól, hogy mindig hozzám gyere tanácsért. Mindig tudom, hogy mit kell mondani," dől hátra az ágyon.

"Igazából, szerintem Niallt kellett volna hívnom," viccelek, mire mind a ketten felnevetünk.

"Hogy fogod visszaszerezni őt?"

"Megvannak a módszereim," sóhajtok fel.

Csak az a baj, hogy még én se tudom, mit kellene tennem. Az egyetlen, amit tudok az az, hogy úgy fogok vele viselkedni, mintha ez lenne az első találkozásunk. Újra beleszerethetünk egymásba.

Mert, őszintén szólva, örömmel esnék újra szerelembe Jo-val. 

A 'Recovery' c. könyvembe is felkerült az új rész, lessetek be!♥ Xx.