25.

1.1K 98 5
                                    

Igen, tudom, hogy ezt a részt, már egyszer felraktam, de a Wattpad valamiért telefonon nem mutatja rendesen a részt. Ez alatt azt kell érteni, hogy fél mondatokat mutat, fél szavakat, és a részt sem mutatja teljesen. Mindent próbáltam, de ugyanúgy hagyta, így kénytelen voltam újra felrakni a részt. Ezt felrakom, és nem sokára hozom a 26.-ik részt! Bocsánat a kellemetlenségért, én sem értem, hogy ez most miért volt! Remélem most már jó lesz. Xx. U.i: az esetlegesen előforduló helyesírási hibákat sajnálom, de nem volt már türelmem átnézni!


Amikor hazaértem, rögtön elkezdtem Harryt hívogatni. Egyikre se válaszolt, és szörnyen féltem, hogy TJ mit művelhetett vele.

Most, egy nappal a történtek után, még mindig semmi. Amikor én hívom, ő kinyomja a hívásaimat. Folyamatosan írom neki az üzeneteket is, de arra sem reagál.

Nem tudom, hogy átmenjek-e hozzá vagy ne, olyan, mintha haragudna rám valamiért.

Lehet azért, mert azt mondtam, hogy a könyv felgyújtása az én ötletem volt, és ez több majd okozott.

Harrynek nem kellett volna szembenéznie velük. Nekem kellett volna megkapnom a büntetést; mármint, engem csak megostoroztak volna. Sokkal könnyebb lett volna.

De az sem lehetetlen, hogy rosszabb lett volna. Nem tudom, de nem hiszem.

De, legalább tudom, hogy életben van, mivel a hívásaimat állandóan kinyomja.

Úgy döntök végül, hogy nem megyek át hozzá, mivel ha kinyomja az összes hívásom, akkor látni még jobban nem akarna engem. Talán addig kéne várnom, amíg ő nem jön át? Ez tűnik a legokosabb ötletnek a fejemben.

Lehet egy kis ideig hanyagolnunk kéne a másikat a történtekre tekintettel.

De közben meg nagyon szeretném tudni, hogy mi történt vele. Annyira zavar egyszerűen; remélem nem bántották nagyon.

Egyáltalán nem akarom, hogy őt bántsák, de ki tudja, hogy a kormány mit tett, sőt, mit tehetett volna vele.

Liam elvileg pár percen belül itt lesz, mivel azt mondta, hogy pár dolgot meg kell beszélnünk, mert egy ideje már nem láttuk egymást.

Meghallom a kopogást, én pedig kinyitom az ajtót, és egy vigyorgó Liammel találom szembe magam. Hamisan rámosolyogok, és megölelem.

„Szia, Josie. Hogy vagy?" Kérdezi miközben becsukom az ajtót.

„Jól," motyogom.

„Akkor jó. Akarsz menni moziba? A Csillagainkban a hiba már megjelent," ajánlja fel Liam, mire eszembejut Harry, amiért majdnem elröhögöm magam.

„Öm, oké. Megnézhetjük," mondom annak ellenére, hogy Harryvel szerettem volna látni. Bár nem hiszem, hogy tudnám.

„Oké, akarsz hozni zsepit vagy valamit?" Cukkol, mire felkuncogok.

„Valójában de," mondom.

Ekkor anyám sétál be és mosolyog rám. „Beszélhetnénk?"

„Öm, persze. Mindjárt jövök, Liam," mondom, és követem anyut a konyhába.

Leül az aszalhoz, így én is követem példáját.

„El tudnád magyarázni, hogy mi folyik itt?" Kérdezi.

Vállat vonok.

„Harryvel? Sam elmondta nekem, hogy megpróbáljátok megállítani a törvényt? Ezt meg mégis hogy értette?" Teszi fel sorba a kérdéseit.

„Igen, megpróbáljuk. Ő is azt akarja, hogy eltöröljék, ahogyan én is. Összeálltunk, hátha ketten sikerülni fog. Anya, semmi többek nem vagyunk.. barátáságnál," hazudom, „csak azért voltunk az ágyamon mert erről beszéltünk."

Sóhajtva megrázza a fejét. „Biztos vagy benne, hogy ez biztonságos?"

Bólintok. „Igen."

Persze, hogy biztonságban vagyok Harryvel.

„Nem ver át? Tényleg el akarja töröltetni a törvényt? Nem akar semmi többet veled?"

„Nem, anya. Minden oké vele," nyugtatom őt meg.

Újra felsóhajt. „Rendben van. De légy óvatos, oké?"

Felnevetek. „Az vagyok."

„Sajnálom, hogy rosszat feltételeztem rólad. Nem kellett volna, egyszerűen csak féltetettelek. Sajnálom, édesem," ölel meg gyorsan oldalasan.

„Semmi baj," mondom, mire most ő nevet fel.

„Csak annyira félrérthetően nézett ki."

Erre már nekem is nevetnem kell. „Tudom."

„Na, most pedig menj és szórakozzatok jól Liammel," mondja, én pedig mosolyogva állok fel.

„Szia, anya, és köszönöm."

Visszamegyek a nappaliba, ahol meglátom, hogy Liam a kanapán ül, de amikor belépek feláll.

„Menjünk. Hamarosan kezdik," szavaira bólintok.

„Jól hangzik."

*****

„Jól vagy?" Kérdezi Liam miközben már kifele sétálunk a teremből kéz a kézben.

„Kibaszottul nem," nevetek fel rekedten a sírástól.

„Szerintem nem volt nagy szám," von vállat.

„Nem volt nagy szám? Csodálatos volt."

Liam felnevet. „Utálom az olyan filmeket, amikben benne van a rák."

„Tudom, de ez a film más volt, és csak úrsiten."

Örülök, hogy végre láthattam a filmet, de egy részem mégis azt kívánja, hogy bárcsak Harry lenne most itt velem.

Akárhányszor szipogtam, Liam ahelyett, hogy megvígasztalt volna, csak nevetett. Úgy éreztem, hogy Harry fordítva csinálná.

Liam hazavisz, és amikor megérkezünk halványan rám mosolyog.

„Jól szórakoztam ma, Josie."

Már ott vagyok, hogy szólok neki a név miatt, de végül hagyom.

„Én is," hazudom.

„Később találkozunk," nyom egy gyors puszit az arcomra.

Elmosolyodom, majd kiszállok a kocsiból és besietek a házba.

Amikor beérek, rögtön a nappaliba mentem, ahol hagytam a telefonomat, és megnézem.

Még mindig nincs semmi hír Harry felől.

Jól van? Nem kéne ignorálnia engem. Beszélni szeretnék vele és segíteni neki.

És bocsánatot is szeretnék kérni.

Sóhajtva teszem le a kezemből a telefonomat, majd leülök a kanapéra, és bekapcsolom a tévét.

A hírekre kapcsolok, ahol Hayes szerepel és éppen mond valamit.

Szemöldök ráncolva ülök fel egyenesbe és hangosítom fel a tévét.

„Megtaláltuk azt az embert, vagy embereket, akik felelősek a könyv felgyújtásáért. A neveket nem áruljuk el, de meg lesznek büntetve. Úgy döntöttünk, mivel eddig túl kedvesen bántuk veletek, a kormány.. mondjuk úgy, hogy bekeményít, szigorúbb lesz. Azt hiszitek ez nem lehetséges? Csak várjatok. Hamarosan meglátjátok, hogy mi vár rátok."

Majdnem elordítom magam és a hajamat tépem. Mit tudnak csinálni, ami még ennél is szigorúbb lehet?

ÉS azt mondták, hogy a neveket nem fogják elmondani.

Neveket.

Akkor ez azt jelenti, hogy még mindig megbüntethetnek.

És ki tudja, hogy mi a pokol fog történni. 

chosen - h.s [hun] // befejezettWhere stories live. Discover now