chosen - h.s [hun] // befejezett

28.

destine
(chosen 2. évad) huszonnyolcadik rész

Harry szemszöge

Louis és Niall felé fordulok.

Mi a frász történt most?

"Haragszik rád," nevet fel Niall, mire egy fenyegető pillantást kap tőlem válaszul.

"Ez a ti hibátok," motyogom, majd visszamegyek a nappaliba és leülök a kanapéra.

Louis rám néz. "Bocs, Harry, de Jo nem azért volt rád mérges, mert ittál, hanem azért, amiket csináltál vele a múltban. Ez miatt pedig senki sem hibáztathatja őt."

Felállok. "Megpróbálnátok nem arra emlékeztetni folyamatosan, hogy mekkora egy rohadék voltam a múltban, és hogy az, amit csinálni akartam vele egy undorító dolog volt? Igen, rendben, tudom, hogy mekkora egy köcsög voltam. Magamtól is rájöttem, de az, hogy újra és újra elmondjátok egy kicsit sem segít. Tudom, hogy hibáztam, egy kibaszott nagy és szörnyű hibát követtem el, de nem tudom meg nem történté varázsolni! Ha megtudnám már rég megtettem volna, de kibaszottul nem tudom!" A végén már szó szerint üvöltöm a szavakat.

Abba kell hagyniuk ezt.

Tudom, hogy egy szar alak vagyok.

De amikor Jo-val vagyok nem akarok az lenni. Ő az egyetlen, aki boldoggá tud tenni. Ő az egyetlen ember, akivel törődök, hogy boldog legyen, még akkor is, ha nem én tenném őt boldoggá.

"Sajnálom, haver, egyszerűen ezt az oldaladat látják az emberek."

"Tűnés," csattanok fel.

Louis elneveti magát. "Megbocsáss?"

"Mondom, tűnés a házamból."

Louis feláll a kanapéról. "Miért is? Azért, mert elmondtam, hogy mit gondolok rólad? Ez az igazság, Harry. Bassza meg, még Niall is ezt gondolja rólad. Mindenki, akit ismersz rád néz és azt gondolja, hogy mekkora egy seggfej vagy, aki meg sem érdemli még azt sem, hogy Jo egyáltalán szóba álljon vele."

A következő pillanatban pedig az öklöm akaratlanul is, de megismerkedik Louis állkapcsával. Az ütés erejétől meghátrál, majd megfogja a sérült területet és rám néz.

"És itt a bizonyíték arra, amit az előbb mondtam."

Elmegy mellettem direkt meglökve a vállamat, majd már csak a bejárati ajtó csapódását hallom.

Azt a helyet bámulom, ahol Louis állt, még mindig lesokkolódva az előbbi tettemtől.

"Öm, megihatod a maradék sörömet," szólal meg Niall.

Ránézek.

"Te is húzz el a házamból, Niall."

Niall feláll, majd a sörösüvegét lecsapja a dohányzóasztalra. "Nem tudom, hogy mi a fasz bajod van, de jobb lesz ha kitalálod minél előbb, mielőtt Jo-val beszélnél."

Ezután fogja magát és kiviharzik a házból, amit szintén egy ajtócsapódás igazolt.

Leülök a kanapéra, kezeimet pedig a hajamba vezetem és elkezdem húzni a tincseimet.

Nem sokkal később Buster jön oda hozzám, a fejét pedig az ölembe rakja.

Sóhajtva kezdem el őt simogatni.

Belenézek a szemébe és elkezdek hozzá beszélni: "Miért vagyok ilyen szar ember? Miért nem tudok megváltozni?"

Persze nem válaszol. Lefekszem a kanapémra, és a plafont kezdem el bámulni.