chosen - h.s [hun] // befejezett

11.

Csak állok és nézem ahogy Harry alakja egyre jobban távolodik. Hogy csinálhatja ezt?

Semmit nem csináltam, de most komolyan. Annyit mondtam, hogy az nem igaz, hogy soha nem mondtam, hogy nem törődöm vele. Ebben most mi a rossz? Még azt sem mondtam, hogy éreznék iránta valamit.

Hihetetlen ez az ember.

Hazafelé veszem az irányt, de megtorpanok, mert eszembe jut, hogy apám otthon van. Sehova nem tudok menni.

Hirtelen Liam jut eszembe. Mármint, most tuti aggódik értem, szóval lehet ez a legjobb ötlet, ha most hozzá megyek.

Liam háza felé veszem az irányt.

*****

"Hol voltál?" Kérdezi meg Liam amint beértem a házba.

"Apám hazajött," mondom.

"Mi? Mi történt?"

"Semmi. Csak nem akarok vele beszélni."

"Jo, nem csinálhatod ezt," erre felsóhajtok.

"Dehogynem, ő se foglalkozott velünk," egyetértően bólint.

"Tudom."

Liamre nézek, és tényleg látom rajta, hogy aggódott értem. Nem rossz ő, de tényleg. Ha ez az egész nem lenne a törvény miatt, még az is lehetséges, hogy legalább barátok lennénk.

"Liam bocsánatot szeretnék kérni. Mindenért. Azért, ahogyan viselkedtem veled, ahogyan túlreagáltam a dolgokat. Csak gyűlölöm a törvényt és ahogyan ki lettem választva és, hogy neked több jogod van, mint nekem. Kedvellek, tényleg, csak nem úgy, ahogy gondolod, sajnálom. Senkit sem kedvelek úgy, és őszintén szólva, szerintem soha nem is fogok. Egyszerűen nem tudok."

Liam meglepetten néz rám a hirtelen bocsánatkérésem miatt. Valójában én is meglepődtem.

"Valószínűleg ez a legszebb dolog, amit valaha mondtál nekem," nevet fel, mire én is felnevetek vele együtt.

"Őszintén mondtam minden egyes szót."

Liam elmosolyodik és kitárja a karjait egy ölelésre. Odamegyek hozzá és értelemszerűen megölelem.

Ekkor Harry jut eszembe. Szerintem Harry soha nem ölelne meg, sőt senki felé nem mutatna semmilyen érzelmet.

Tudom, hogy ott van neki Julianne és, hogy szerelmes belé, de nem tehetek róla, hogy valami húz hozzá. Azt hittem, hogy legalább valamit együtt meg tudunk oldani legalább.

De rosszul hittem.

És azt hittem, hogy most az egyszer kedvelhetek egy fiút.

De megint rosszul hittem.

Liam elhúzódik az ölelésből és rám néz. "Akarsz vacsorázni?"

"Nem vagyok éhes," mondom őszintén.

Azt hiszem túl ideges vagyok ahhoz, hogy egyek.

"Film?"

"Az jó lenne," mosolygok rá.

Bemegyünk a nappaliba és Liam kiválaszt egy filmet.

A földön ülünk, Liam átkarolja a vállaimat, míg az én fejem az ő vállán van. Együtt nevetünk a vicces részeken, és őszintén megmondom, hogy most az egyszer jól érzem magam Liam társaságában, és boldog vagyok.

Amikor a film véget ér, úgy döntök, hogy hazamegyek és megpróbálom kitalálni mi van a szüleimmel. Nem bújkálhatok el előlük örökké, mégha most azt is kívánom.

"Liam, haza kéne mennem," nézek rá.

"Rendben. Biztos vagy benne, hogy jól leszel?"

"Igen," mosolygok rá.

"Holnap találkozunk?" Kérdezi, és mindketten felállunk a földről.

"Persze," mondom, és egyszerre hajolunk oda a másikhoz, hogy egy puszit nyomjunk a másik arcára.

"Szia, Jo," nyitja ki nekem az ajtót és köszön el.

Búcsúzásképp csak integetek neki, majd elindulok. Dörög és villámlik, én pedig futólépésben kezdek el menni, hogy még a vihar előtt hazaérjek.

Befutok a házunkhoz és észreveszem, hogy nincs itt anyu kocsija. Ez azt jelenti, hogy apám van csak itthon, így egyedül kell vele beszélnem. Hát ez nagyszerű.

Bemegyek a házba és apám után kezdek kutatni, akinek elvileg itthon kell lennie. Elvileg.

Amikor a nappaliba érek, senki nincs ott, csak a bútorok.

Rögtön ezután halk zihálások és nyögések ragadják meg a figyelmemet. A szemeim kitágulnak, és a lehető leghalkabban a hangok felé veszem az irányt. Amikor felérek, a vendégszoba ajataja tárva nyitva van, míg a hangok onnan jönnek. Óvatosan az ajtóhoz lépkedek, és amikor benézek az ajkaim elnyílnak egymástól a döbbenettől.

A kezemmel a számat takarom, a szívem pedig ezerrel dobog.

Megfordulok, és a lehető leggyorsabban futok ki a házból.

Az apám az anyámat csalja egy másik nővel.

A fejemben túl sok kérdés van, amik már most érzem, hogy idegessé tesznek és, hogy bele fogok őrülni. Amikor kiérek az ajtón már szakad az eső, de nem érdekel. El kell innen tűnnöm. Túl hirtelen volt minden, és nincs kedvem apám béna kifogásait hallgatni, hogy megpróbálja kimagyarázni magát.

Pontosan tudom, hogy hova kell mennem.

Amilyen gyorsan csak tudok a padhoz futok.

Most először sírok úgy életemben, hogy nem érdekel ki lát meg.

Elárulva érzem magamat egyszerűen.

Pár lépesre lehetek a padtól, de megtorpanok, mert Harry is itt van, a padon ül.

Felnéz rám, a tincseiről az arcán keresztül folyik lefelé az eső. Elkezdek hátrálni.

"S-sa-sajnálom, m-már megyek i-is," remeg meg a hangom a sírástól.

Fordulok meg és már indulnék, amikor egy kéz megállít és visszaránt magához a csuklómnál fogva.

A kezemet Harry mellkasára teszem, az ő kezei a derekamon vannak.

A haja most sokkal vizesebbnek tűnik közelről. Beharapja felső ajkát, ami miatt nekem ezerszer gyorsabban kezd el dobogni a szívem, a hasamban pedig felélednek a pillangók.

"Mi.. mit csinálsz?" Kérdezem lélegzetvisszafojtva.

Az arcunk pár miliméterre van a másikétól, a mentolos lehellete pedig rögtön megcsap amikor elkezd beszélni. "Gondolkodom."

A kezem leesik a mellkasáról, tekintetemet a földre vezetem. A kezét az állam alá rakja, felemeli a fejemet és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.

"Miről?" Kérdezem.

"Rólad," mondja sóhajtva. "Rólunk."

"Miért?"

"Azért mert össze vagyok zavarodva," mondja halkan, én csak bólintok.

"Én is, Harry."

"Mekkora bajban lennék, ha ezt megcsináltam volna?" Kérdezi, mire összezavarodott tekintettel nézek rá.

"Mit csináltál volna?"

A következő pillanatban az ajkai az enyéimen vannak.

Sajnálom, ha vannak benne hibák, most villámgyorsan néztem át mert szülinapozunk és amíg a kaja ülepszik (xdd) addig gondoltam felrakom nektek a részt, mivel este már nem lesz időm. Remélem tetszett, és meglepődtetek Harry cselekedetén a végén! Kérlek hagyjatok magatok után nyomot, rengeteget jelentene! Xx.