chosen - h.s [hun] // befejezett

32.

destine
(chosen 2. évad) harminckettedik rész

Aznap este rávettem Harryt, hogy hívja át Louist és Niallt.

Előbb-utóbb Harrynek úgyis bocsánatot kell kérnie tőlük a viselkedése miatt, és van egy olyan érzésem, hogy Louis is bocsánatot akar kérni Harrytől.

Gondolkodásomat egy kopogás zavarja meg. Érzem, amint Harry teste megfeszül; egyre erősebben kezdi el szorítani a konyhapultot, míg én hátulról ölelem őt.

Elengedem őt, megsimogatom a karjait, ő pedig egy mély levegővétel után a bejárati ajtóhoz megy, hogy kinyissa azt.

Harry rettentően ideges, mivel rajtam kívül két ember van az életében, akivel törődik, és úgy érzi most, hogy elveszítette őket. Nem akarja még ezt is tönkretenni.

Amikor kinyitja az ajtót a háta mögé állok. Az ajtó másik oldalán, mint vártuk, Louis és Niall van.

Harry sóhajt egyet, majd megszólal: "Sajnálom, srácok, ahogy viselkedtem veletek múltkor. Egyszerűen csak mindent reménytelennek éreztem, és amikor Louis elkezdte mondani a dolgokat úgy éreztem, hogy titeket is elveszítelek. Jo-t elveszítettem és azt hittem, hogy akkor senkim sem lesz. Nem vettem észre, hogy milyen szörnyen viselkedtem."

Louis elneveti magát, és egyik kezét Harry vállára rakja. "Semmi gáz, haver, mindannyian felnőtt férfiak vagyunk. Én is sajnálom a dolgokat, amiket mondtam. Sokszor mondunk olyat, amit komolyan gondolunk, de nem akarjuk megsérteni a másikat. Szerintem meg is érdemeltem azt az öklöst."

Harry is ekkor elneveti magát, és egyből látom a megkönnyebbülést az arcán, amikor hátrafordul hozzám. Rámosolygok.

"Lehet mondtam pár dolgot, amit megbántam," mondja Niall, de Harry csak nevetve megrázza a fejét.

"Niall, vicces vagy, amikor mérges vagy. Megpróbálod megbántani a másikat, de nem igazán működött. Bocsi," válaszolja Harry a szöszinek, Louis pedig egyetértően bólogat.

Louisval összekapcsolódik a tekintetünk, majd bólint egyet köszönésképpen. "Szia, Jo, Louis vagyok, ha elfelejtetted volna, mivel múltkor nem igazán mutatkoztunk be egymásnak."

Nevetve megrázom a fejemet. Odamegyek Harry mellé, majd bal kezemet kinyújtom, hogy megmutassam nekik a nem is olyan régen kapott gyűrűmet.

"Hamarabb visszajöttek az emlékeim, mint gondoltuk volna," mondom, Harry pedig a karjait körém teszi.

Louis azonnal Harryre néz, de elmosolyodik. "Te rohadék."

Mindannyian elnevetjük magunkat, majd Harryvel félreállunk az ajtóból, hogy Niall és Louis be tudjon jönni.

"Van még söröd? Niall rakhatna tüzet, aztán körbeülnénk."

"Ki mondta, hogy tüzet fogok rakni?"

"Én. Pont most. Tudod, hol van a hátsókert," mondja Louis, Niall meg szem forgatva ugyan, de kimegy.

"Segítek neki," jelenti be Harry, és a szöszi után megy.

Louis rám néz, majd karjait kinyújtja, hogy öleljem meg őt, amit meg is teszek, és elkezdem simogatni a hátát. "Mikor lesz az esküvő?"

Vállat vonok. "Remélem két hónapon belül."

Mutatóujjával lemutat a hasamra. "Gondolkodtatok már rajta?"

Felnevetek. "Talán, de szerintem várnunk kéne az esküvő utánig."

"Ne. Ha készen vagytok, akkor hozzatok ide egy új életet."

Elmosolyodom. "Átgondoljuk."

"Örömmel lennék.. a.. nagybátyja? Keresztapja? Tökmindegy, az leszek neki, aminek akarjátok majd, hogy legyek."

Nevetve megrázom a fejemet, majd Louisval az oldalamon a konyha felé vesszük az irányt, hogy megszerezzük a söröket.

*****

Mindannyian a tűz körül ülünk, amit Niall és Harry csinált.

Harryvel egy széken ülünk, Niallék pedig szemben ülnek velünk.

Louis a tűzre mutat. "Esetleg a tűz és egy almának az említése nem idéz elő valamilyen emléket benned, Jo?"

Nevetve válaszolok: "De, nagyon is."

Harry megfeszül ültében, majd elkezdi simogatni a karomat.

"Hé, mindannyian túléltük, ti ketten pedig hamarosan megkapjátok azt az életet egymás mellett, amit megérdemeltek!" Mondja Louis.

"Én még mindig Ellie-vel járok, veled mi van Louis?" Kérdezi Niall viccelődve. Louis egyszerűen csak mellkason vágja őt.

"Egy nap majd találok valakit, és mindannyian féltékenyek lesztek a kapcsolatunkra."

"Az a valaki lány vagy fiú lesz?" Kérdezi Niall, de Louis csak megforgatja a szemeit.

"Az a valaki az lesz, akit szeretni fogok," válaszolja, belőlünk pedig egy apró kuncogás szakad ki.

Mindannyian tudtuk, hogy Louis biszexuális volt, egyszerűen csak nem beszélt róla sokat.

Harry felemeli a kezében lévő sört. "Louis közeli boldogságára!"

Mind a négyen felnevetünk, majd összekoccintjuk a söreinket.

Iszok én is egy kortyot az alkoholos italból, majd fejemet Harry vállára hajtom.

Ajkaival megpuszilja a fülemet, majd elkezd suttogni: "Nekem itt van az összes boldogságom."

Újra megpuszilja a fülemet, de ezúttal ott, ahogy nagyon jól tudja, hogy csikis vagyok, ezáltal nevetve elhúzódom tőle.

"Na és te mikor teszed fel a nagy kérdést Ellie-nek, Niall?" Kérdezi Harry.

A szöszi vállat von. "Félek."

Louis elneveti magát, mire Niall karon vágja. "Ne legyél már ennyire nyuszi," mondja Louis.

Niall mély levegőt vesz. "Tudod, hogy ilyen nagy döntésektől ideges leszek."

"Én rengeteg mindenen mentem keresztül, de végül minden jóra fordult," mondja Harry.

Niall vállat von. "Dolgozni fogok rajta."

"Hamarosan mindannyian boldogan fogunk élni, ahogyan azt megérdemeljük," mondom, és érzem, amint Harry elkezdi simogatni az oldalamat. "És mindannyian barátok fogunk maradni, szóval csak ez számít."

"Kezdünk egy kicsit nyálasak lenni," mondja fintorogva Louis. "Igyuk le inkább mindannyian magunkat, mivel van egy olyan érzésem, hogy egy ideig ez lesz az utolsó alkalom, amikor Jo inni fog," kacsint felém egyet.

Harryre nézek, aki értetlenül néz rám, de én csak egy puszit nyomok az arcára.

*****

A kanapén ülve várok Harryre, hogy hozzon nekem egy pohár vizet, miután Louisék elmentek.

"Hogy érette Louis, hogy ez lesz az utolsó alkalom egy ideig, amikor inni fogsz?"

Felnevetek, hiszen annyira tudtam, hogy ez lesz az első kérdése, amint egyedül maradunk.

"Nos," kezdek bele, "emlékszel, amikor a gyerekvállalásról kérdeztél?"

Válaszul csak bólint.

"Imádnám, ha egy kis Harry az életünk részévé válna," mondom. "Szeretném, ha egy új életet hoznánk a közös életünkbe."

Harry szélesen elmosolyodik. "M-mármint.. most?" Kérdezi, és egyszerűen még a vak is látná, azt a boldogságot az arcán, amit most érez.

"Igen, most. Nem akarok várni. Hamarosan összeházasodunk, és szeretném, ha akkor már egy pocaklakó lenne szívem alatt. Ezt akarom."

"Más kívánságom nincs is a világon."

Harry feláll a kanapéról, majd a kezét felém nyújtja, amit én meg is fogok, és boldogan követem őt a hálószobánkba.