chosen - h.s [hun] // befejezett

04.

Felsóhajtok. „Igazad van."

Szóval egy olyan emberrel próbálom meg megállítani a törvényt, akivel kevesebb, mint fél órája találkoztam egy buszon, akiről semmit nem tudok, aki egy teljesen idegen ember számomra.

„Tudom," mondja miközben megigazítja a fején a sapkáját.

„De mégis hogyan?" Miközben kérdezem kihúzom a gumit a hajamból, gyorsan visszafésülöm az ujjaimmal a hajszálakat, és visszafogom lófarokba.

„Hogy érted, hogy hogyan?" Kérdezi egy kis idegességgel a hangjában.

Szemeim tágra nyílnak, majd megszólalok: „Nem hiszem, hogy két ember, akik megakarják ezt szűntetni jutni fognak valamire."

„Holnap megbeszéljük. Most mennem kell." Halad el mellettem.

Szemforgatva futok utána megint, hogy utol tudjam érni. „Hogy?"

Szemöldökét felvonja és rám néz. „Találkozunk valahol és megbeszéljük?"

„Akkor nem, ha minden egyes alkalommal amikor válaszolsz nekem fel fogod kapni a vizet," fonom össze karjaimat.

„Nézd," áll meg a sétában, így én is megállok, „ne hidd azt, hogy puszipajtások vagyunk csak azért, mert segíteni akarok neked. Nem azért csinálom, hogy neked jó legyen; azért csinálom ezt az egészet, hogy nekem jó legyen. Szóval ha abbahagyod azt, hogy mindent megkérdőjelezel és a kérdezgetést is abbahagyod róla, sokkal könnyebb lesz." Mondja mérgesen.

„Nos, ha ez az egész csak neked fog kedvezni, akkor lehet, hogy mégsem kéne neked segítenem," mondom már én is mérgesen.

Harry megforgatja a szemeit majd kidugja a nyelvét és megnyalja az ajkait, és megszólal: „Szerintem, ha ennek a törvénynek vége lesz, akkor az neked is kedvezni fog."

„Nem akarok neked segíteni."

„Isten bassza már meg, kérlek. Meg tudnánk mindent beszélni holnap? Tényleg mennem kéne."

„Hova kell menned?" Kérdezem, miközben újra elkezdünk sétálni. És amikor azt mondom, hogy sétálni, az azt jelenti, hogy Harry sétál, én meg loholok utána.

„Most komolyan nem értetted amit mondtam?" Motyogja előre nézve.

„Oké, befejeztem," forgatom meg szemeimet.

„Melyik részét nem értetted annak, hogy holnap mindent megbeszélünk?" Magyarázza hangosan, és úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban fel tudna robbanni.

Őszintén szólva, én ezen jól szórakozok. Annyira könnyen fel lehet idegesíteni, és amikor egy srác ideges szerintem vicces.

„Oké, kívánságod számomra parancs, mester," mondom szarkasztikusan mire Harry összeszorítja az állkapcsát.

Felnevetek.

„Mi olyan nevetséges?" Nyitja ki közben az ajtót. Már kezdeném azt hinni, hogy nekem nyitotta ki, de előttem megy ki és még csak arra sem fárad, hogy megtartsa nekem az ajtót. Micsoda egy úriember.

Kinyitom az ajtót és utána megyek.

„Te."

„Miért? Mi a francot találsz rajtam olyan viccesnek?"

„Azt, hogy milyen könnyen fel tudlak idegesíteni," mondom miközben mind a ketten felszállunk a buszra. A busz lépcsőin sétálok fel, Harry pedig előttem megy.

Engem is könnyen fel lehet idegesíteni. A legapróbb dolgok is fel tudnak bosszantani, de legtöbbször tudom, hogy hogyan kezeljem a dühömet. Viszont a férfiak többsége nem tudja sajnos, hogy mi az a dühkezelés.