KERESZTAPA ( HARRY STYLES )

17

CAROLINA
⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯ 
18+

Mindannyiunknak vannak álmai. Általában ha álmodunk egy olyan jelent képzelünk el, amiben minden úgy történik, ahogyan azt mi akarjuk. Viszont van, hogy nincs befolyásunk a történésekre, és az álmok végül, valóra is válhatnak...Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot.
– Mit keresel itt? - hangja erélyesen szólt, miután becsukta maga mögött a fehér ajtót.
– A lányodnak jöttem segíteni. - mondtam egy álszent mosoly kíséretében.
– Az igazi okot akarom hallani! - tekintete oly parancsoló volt, mint a hangja. Nem állt szándékomban veszekedni vele, sem pedig ellenállni, pusztán csak folytam az árral.
– Miért akarod hallani azt, amit már amúgy is tudsz? - felkeltem a zongora előtti kis székről, majd lassú léptekkel elkezdtem az ajtó előtt álldogáló férfihoz közelíteni. Megfeszült állkapoccsal figyelt engem, s kezeit karba téve próbált felnőttesen viselkedni, viszont a lelke mélyén, még mindig ugyan olyan felelőtlen tini volt, mint alig húsz évvel ezelőtt.
– Most tisztázzunk valamit! - kihúzta magát, s így magasodott fölém. - Az a csók soha nem történt meg! Sokat ittam és elgyengültem, aztán te is felbukkantál még mellé... Nem akartalak kihasználni.
– Ez több volt ennél Harry, te is tudod, és ne is tagadd! - próbáltam tűrtőztetni magamat, de elegem volt már a folytonos mellébeszélésből.
– Carolina, nem tudod, hogy miket beszélsz! Feleségem van, és gyerekeim! Apád a legjobb barátom, te pedig a keresztlányom vagy! Egyáltalán fel tudod fogni, azt, hogy mit is tettünk?
– Nem is tettünk semmit, Harry! Ez nem megvetendő, ezek csak az érzéseink, és azoknak nem lehet parancsolni! Egyébként is, ami köztünk van, azt nem kell elítélni! Senkinek nem kell megtudnia...
– Az eszem megáll! - idegesen túrt bele, barna, göndör hajába. - Nincs köztünk semmi, oké? Az a csók csak egy véletlen kis baki volt, semmi több!
– Véletlen volt mi? És az is véletlen, hogy rám masztizol minden egyes éjszaka a fürdőkádban, miközben a feleségedet is kielégíthetnéd? - nem adtam fel a harcot, sőt inkább csak még jobban dacoltam a férfival. Szemei elkerekedtek, és ebből véltem felismerni azt, hogy oktalan gyanúm igaz volt. - Ó te jó ég! - nevettem fel gúnyosan. - És ezek után, komolyan te oktatsz ki engem arról, hogy mi helyes és mi nem? - megforgattam a szemeit, majd egy kis ideig nem néztem a férfira. Hangosan szívta be a levegőt.
– Tudom, hogy sok mindenen mentél keresztül, de te is pontosan tisztában vagy azzal, hogy ennek nem ez a megoldása! Megértem, hogy szükséged van egy felnőttre, de amit művelsz, az nem megoldás, és még csak nem is jó! - mély levegőt vett. - Ha segítségre van szükséged, én itt vagyok, de többet nem kérhetsz tőlem. Tégy meg nekem valamit, és most az egyszer ne az szívedre hallgass, hanem a józan eszedre!
Elgondolkoztam a férfi mondandóján és csak utána értettem meg, hogy mit akar.
Ne az szívem után menjek?
Rendben, de mindig mikor az eszem után mentem, az csakis egyedül nekem fájt. Én csalódtam, s én szenvedtem, és sajnos ez esetben sem volt másképp.
– Rendben. - feleltem végül, amitől felléegzett kicsit, viszont ami ezután jött, arra nem számított. Elé léptem majd amilyen gyorsan csak tudtam megragadtam tarkóját, és lehúztam magamhoz, hogy megízlelhessem ajkait. Párnácskáink régi ismerősként köszöntötték egymást, de nem tarthatott sokáig, mivel eltolt magától.
– Hagyd abba... - suttogta alig pár centire arcomtól, és meleg lehelete megcírógatta bőrőmet.
– Csak azt teszem, amit te mondtál. - suttogtam vissza, egy mosoly kíséretében.
– Tényleg, és mióta teszed azt, amit mások mondanak? - kijelentésére beharaptam alsó ajkamat, és megnyugattam elmémet.
A játék elkezdődött. Tudtam, hogy egyszer megtörik, mindvégig tudtam. - Miért teszed ezt velem? - smaragdjaival az én íriszeimet kémlelte, és válaszomra várt. Olyan érzésem volt, mintha csak akkor kezdünk volna el ténylegesen beszélni, és az elmúlt 10 perces kioktatása, meg sem történt volna.
– Meg tudom neked adni azt, amire vágysz! Örömöd lehetek, és minden vágyad kielégítője. Én lehetek az, akire mindig is vártál. - lassan ejtettem ki számon a szavakat, és egyre közelebb hajoltam ajkaihoz. - Nincsenek szabályok, nincs külvilág, nem létezik olyan, hogy én vagy te, csakis mi vagyunk. Felejtsd el, hogy ki vagy, és hogy én ki vagyok. Csak a pillanat számít. - ajkaimat a megígézett férfiéra tapasztottam, majd így vontam ismét csókba, de ebben már ő is partnerként játszott. Az volt az a pillanat, mikor végleg átadta magát nekem. Olyan voltam, mint egy polip, aki rácsavarodótt áldozatára minden egyes csápjával, s nem engedtem szabadulni többé. Megszereztem, és az enyém lett.
A részemmé vált. Egy olyan részemmé, mely nélküle csak egy üres semmi volt, egy üres tér, egy tántongó űr. Csókunk hamaros már egy érzelmi kavalkáddá varázsolódott át. Sosem érezem még ilyet senki iránt sem, s ez újdonsággal tölött el. Azt éreztem, hogy annyi sikertelen dolog után, végre valaminek igazán csak a részese lehetek. Erős keszeivel megmarkolta comjaimat, majd egy ügyes erőteljes rántással lábaimat, már széles csípője köré tekertem. Ajkaink, egy pillanatra sem váltak el egymástól. Göndör hajába túrtam, és kicsit meg is húztam fürtjeit, amitől számba nyögött. Párnácskái nedvesek voltak, és fogaival elkezdte óvatosan harapdálni az enyéimet. De ajkaimat gyorsan megunta és miközben lefektetett az ágyukra, nyakamra tért át. Szegény Deborah, szar érzés lehet, hogy a férje sosem tudta őt úgy kielégíteni, mint ahogyan azt a nő mindig is szerette volna. Szomorú, mégis annyira boldoggá tett a tudat, hogy én alig pár hét alatt képes voltam azt a vadállatot kiváltani Harryből, akivé változott együttlétünk során. Beteges volt az a kapocs, mely vele kötött össze, mégis az az érzelem mely körülölelt mindkettőnket, többet ért annál. Nem sokat vacakolt a ruháimmal, egyből leszedte rólam pólómat, s harisnyámat teljes egyszerűséggel húzta le rólam, majd szoknyám is követte a többit. Fehérneműben feküdte alatta, és élveztem minden egyes percét. Az illata beleívódott bőrömbe, és bódítóan elkábultam a férfi láttán. Felsőteste végre szabad prédává vált előttem, tetoválásaival együtt. Azon a napon valamiért nem egymás kényesztetése volt a cél, hanem az, hogy uralomba vegyük egymás testét, s magunkévá tegyük azt, ami jogosan kijárt nekünk, csak hosszú ideig egyikünk sem tudott róla. Lassan húzta le rólam bugyimat, és közben annál is lasabban csatolta ki melltartómat. Teste az enyém mellett feküdt, és féloldalasan tornyosult felém. Szemeivel engem kémlelet, s közben egy mosoly ült az arcára. Borostás arca csiklandozta bőrömet, miközben nyakamba fúrta arcát. Hatalmas kezével nőiességemet simogatta körkörösen, de az a simogatás nagyon gyorsan ment át ostromba. Először csak egy ujjal próbálkozott, de miútan felmérte a helyzetet, már három ujját éreztem meg bennem. A jól eső érzéstől felnyögtem és hátam egy szabályos ívbe feszült. Viszont nem volt kegyes, és mielőtt még elmehettek volna, ujjai eltűntek.
– Nagyon régóta vártam már erre. - suttogta a férfi, miközben lenyalta ujjáról a nedvességemet. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire finom vagy.
– Most csak álmodom? - suttogtam maga elé behunyt szemmel, és újból beharaptam ajkamat, viszont egyből kinyítottam mikor megéreztem a férfi fogait ajkaimon.
– Csak én harapdálhatom. - jelentette ki, nekem pedig még a lélegzetem is elállt.
Mikor lett ő ennyire együttműködő?
– Mert ha nem, akkor mi lesz? - kérdeztem vissza dacolva. Nem válaszolt csak félmosolyra húzta ajkait. Lassan felém tornyosult, majd nem kegyelmezve megéreztem férfiasságát nőiességemnél. Testem sosem reagált úgy, mint ahogyan akkor. Minden egyes porcikám megfeszült és felnyögtem. Mérete hatalmas volt, és őszintén szólva olyan érzésem volt, mintha ismételten szűz lettem volna. Furcsa és megmagyarázhatatlan volt, csak úgy mint az a kapcsolat, ami kialakult közöttünk. Felnyögve ereszkedett belém, és ahogy egyre jobban belém hatolt, felsőteste már az enyémet súrolta. Erős izmos karjaival, lapockáim alatt támaszkodott, én pedig eközben körmeimet hátába vájtam, ettől egy kisebb morgást hallatott, de ahogyan érzékeltem, tetszett neki. Mikor már elérte hosszának a határát, egyenletesen elkezdett mozogni. Apró izzadságcseppek jelentek meg homlokán, és haja néhol arcára tapadt. Én pedig csak vergődtem a férfi alatt. A gyönyör kapuja, amilyen gyorsan csak tudott, körülölelt mindkettőnket és a fellegekbe szárnyaltunk. Az ostrom megszűnt, és akkor ott, már csak mi számítottunk. Én és a Keresztapám.