KERESZTAPA ( HARRY STYLES )

10

Minden újra a régi.
A lány legalábbis ezt gondolta. Újra ott volt, ahonnan indult. Ismét a bárpultra támaszkodva, kérte ki italát. De most nem volt egyedül, ott volt vele barátnője. Vagyis, a lány így hívta őt, de köztudottan nem voltak barátai. Igen lehet, hogy ő volt a gimi ribanca. Igen lehet, hogy minden fiú magáénak akarta, és igen elképzelhető, hogy páran már meg is ízlelték a lányt, de annak sosem volt eddig még igazi barátja, sem pedig rendes kapcsolata. Még a szó fogalmát sem biztos, hogy ismerte.
Kapcsolat. Mit is jelent?
Kölcsönös függés egymástól. Oda-vissza hatás, amely általában két élőlény között történik meg. Kölcsönösen szeretik egymást, és képesek áldozatokat meghozni egymásért.
Carolina ezt sosem tapasztalhatta meg. Nem élhette át, hogy milyen kötődni valakihez, és nem tudta, hogy milyen feltétel nélkül szeretni egy embert. Vagyis, addig a bizonyos napig nem...
– Mondd csak, mi történt múltkor? Mi volt az a kis incidens, amiről mindenki beszél? - Gigi könyökét a pultra támasztotta, majd úgy dőlt közelebb barátnőjéhez, akinek csak egy szemforgatás volt erre a kérdésre a válasza.
– Semmi sem történt, csak Freddiere megint rájött a hősködés! - felelte, majd beleivott koktéljába. - És veled, meg Zaynnel, mi a helyzet? - húzta fel egyik szemöldökét Carolina, mivel tudta, hogy a lány teljesen bele van esve, a nevelőapjába.
– Mégis miről beszélsz, Lina? Semmi sincs velem, és vele!
– Persze, persze. Majd ha leitatsz, akkor elhiszem!
– Hát, akkor hosszú estének nézünk elébe...
– De most komolyan, mi akadálya van annak, hogy valahogy összegabalyodjatok? - firtatta tovább a témát a lány.
– Kérlek szépen, talán az, hogy a mostohaapám, és majdnem negyven éves? Nem mellesleg, az anyám, a felesége!
– Attól ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet köztetek semmi!
– Beléd egy ördög bújt, Carolina Elizabeth Tomlinson!
– És erre még csak most jöttél rá? - vigyorodott el az említett lány, majd felhajtva a poharában megmaradt az italt, felkelt a székről, és megragadta barátnője kezét. - Gyere Gi, táncoljunk! - mosolygott rá csábosan, majd a táncparkett felé bökött fejével. A másik is ugyan úgy felhajtotta a maradék italt, majd követte barátnőjét. A zene hangosan dübörgött, és az egész hely a fiatalok énekével telt meg. Minden egyes lány, a zene ütemére ringatta csípőjét. Fiatalok voltak, s élvezték az életet, mely aznap nekik kedvezett. A fények ide-oda cikáztak, és Carolina fejében újból kezdett beleszállni az ital, melynek mennyisége, megint csak meghaladta az átlagot. Maga sem tudta, hogy miért teszi ezt magával, de élvezte. Élvezte, hogy csípője szabadon ring a parketten, és hogy nem függ semmitől és senkitől. Élvezte a barátnője társaságát, de azt már gyorsan fel is váltotta, egy újabb ismeretlen személy jelenléte. A lány, a fiú nyakába kapaszkodva táncolt tovább. A sötétben nem igazán vette ki a fiú kinézetét, de nem is volt lényeges. Mikor megérezte, annak hatalmas kezeit, amit elkezdték felfedezni a lány testét, már mindegy volt. Oly gyengéd volt a fiú érintése, mégis tüzes. Érezte, hogy az a két csodás ajak, elkezdi szívni, a lány nyakán elterülő puha bőrfelületet. Carolina felnyögött, de ezt a nagy hangzavarban csak a fiú hallhatta, amitől az el is mosolyodott. Már épp készült volna megfordítani a lányt, hogy neki háttal álljon, amikor egy idegen kéz megragadta Lina csuklóját, majd elkezdte kifelé húzni őt a táncparkettről. A lány a hirtelen fényváltózás miatt, teljesen kábult volt, na meg persze az alkohol is megtette hatását. Mikor ismét jól látott, már a klub előterében volt, és egy férfi állt előtte. Szemei elkerekedtem, mikor felismerte.
– Bear? - lepődött meg. - Te mit keresel itt? - kérdezte.
– Nos, ezt én is kérdezhetném tőled, kislány! - hangja mély volt, és erélyes. A fiatal férfi alig volt huszonkét éves, de legalább harmincnak nézett ki. Arca férfias volt, erős kiugró állkapcsa, kék szeme és barna, rövidre nyírt haja volt. Kicsit sem hasonlított az apjára. Testalkata sportosnak mutatkozott, és kezeit tetoválások fedték. Öltözéke egy fekete nadrágból, és egy fekete ingből állt, melyhez egy sötét zakó is tartozott. A lány, csak akkor világosodott meg, mikor végigmérte az előtte állót.
– Te itt dolgozol?
– Szerencséd van, különben már rég annak a szoknyapecérnek a kezei között lennél! Jobban kéne vigyáznod magadra, Louis már biztos halálra aggódja magát miattad!
– Hidd el, nem teszi. - mondta a lány, de érzékelődött hangjában, hogy nincs jól. - Hát köszi a mentést, de most inkább megyek is!
– Hé, csak nem gondolod, hogy elengedlek így?- állította meg a férfi kezével a lányt.
– Bear, tudok vigyázni magamra, és amúgy is nem ittam még annyit! Haza találok, hidd el.
– De akkor legalább, ezt húzd magadra. - A férfi levette a zakóját, majd a lányra rakta. - Bármi van, hívj!
A lány csak elmosolyodott, majd kilépett a klub ajtaján. Kis táskájából, melyet végig kezébe szorongatott, kivette telefonját, hogy megnézze az időt. Alig múlt el tizenegy, de máris olyan sötét volt, mintha az éjszaka közepén járna. Giginek gyors dobott egy sms-t, hogy minden rendben van, és sajnálja, hogy lelépett. Majd útnak is indult. Nem hívta fel Freddiet, sem pedig Louist, hogy jöjjenek érte, mivel nem volt kedve egy újabb fejmosásra. És nagy valószínűséggel, nem is voltak otthon. A lány valami olyanra emlékezett, hogy Niallhez mentek meccset nézni, vagy ki tudja. Nem is érdekelte különösebben őt. London utcái nem voltak veszélytelenek, sőt mi több, elég veszélyesek voltak, de a lánynak nem volt más választása, ha haza akart egyszer kerülni. Magassarkúja hangosan koppant a betonon, és bőrét kirázta a hideg.
Csak egyedül bolyongott az utcákon. Hazudott Bearnek, mivel igenis elég sokat ivott, és az alkohol már kezdte megtenni rendesen a hatását. Émelygett, fájt a feje, és közeledő hangokat hallott. Emberek közeledtek. Pár lány, és fiú. A fiúk utána fütyültek, de nem szenteltek különösebb figyelmet a lánynak. Ezt megúszta. Gondolta magában, de csak ezek után jött a poklok pokla. Pár hajléktalan császkált abban az utcában, ami korom sötét volt. Lina szíve a torkában dobogott. Istenem most segítsz meg. És mintha meghallotta volna a lány segélykiáltását, hirtelen Lina mellett egy hatalmas, fekete színű autó parkolt le.
– Carolina? - szólított meg az idegen a lányt, aki egyből felé kapta a fejét. Szíve kihagyott egy ütemet, és belül mosolygott, kívülről viszont ez már nem egészen volt elmondható.
– Harry? - kérdezte a lány meglepetten.
– Mit keresel te itt? Azonnal szállj be! - A férfi hangja ellentmondás nem tűrő volt, és tekintete szinte szikrákat szórt a lány felé. Carolina nem habozott, és eleget tett a férfi kérésének. Beszállt mellé az anyós ülésre, Harry pedig egyből beindította az autó motorját, és már úton is voltak a Tomlinson rezidencia felé. - Te normális vagy? És mi van ha elrabolnak, vagy ha ennél is rosszabb történik?! Miért vagy ilyen felelőtlen?
Linát sokként érték keresztapja kérdései, de nem volt vitás, hogy mind jogos volt. Viszont a lánynak semmi kedve nem volt magyarázkodni, sem pedig ezt hallgatni.
– Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy eldöntsem, hogy nekem mi a jó, Harry!
– Na persze. - horkantott fel, a sofőr ülésben helyet foglaló fél. Egyik kezével görcsösen szorította a kormányt, a másikkal pedig az állát kezdte el masszírozni. - Esküszöm neked, ha az én lányom lennél, most szobafogságot kapnál!
– De nem vagyok az! - mondta meghökkenve a lány. Az út többi része csendben telt. Egyikük sem szólt a másikhoz. Carolina továbbra is émelygett, és próbált képben maradni, de ez látszólag nem sikerült neki. Harry pedig csak a gondolataiba mélyült.
Mi lett volna, ha nem megy véletlenszerűen arra? És ha a lánnyal történt volna valami? Louis komolyan ennyire felelőtlen, még ennyi idősen is?
A férfi leparkolva a ház előtt, a lány felé fordult. Ekkor vette csak észre, hogy Lina elaludt. Mellei fel-le emelkedtek, miközben már nyugodtan vette a levegőt. Ajkai picit elnyíltak egymástól. Még így is gyönyörű volt. Mint egy angyalbőrbe bújt ördög. A férfi tekintete, ismét csak a lány fedetlen combjaira tévedett. Elidőzött rajta a tekintete, de végül elkapta róla azt. Beszívta alsó ajkát, és az ülésnek döntötte hátát. Gondolkozott. A lányra nézett ismét. Felsóhajtva kicsatolta az övét, majd a lányéval is ezt tette. Kiszállt a kocsiból, és a másik oldalon kiszedte Carolinát az autóból. Teste meglepően könnyű volt. Oly törékeny, mint akár egy porcelán. A férfi felsétált kezében a lánnyal a verandára, majd a bejárati ajtó előtti szőnyegre pillantott.
- Remélem Louis, hogy még mindig akkora ökör vagy, hogy itt tartod a pótkulcsodat...