💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮14.rész🔮💜

Úgy érzem, mintha egy filmben lennék. De ez nem film, hanem a valóság amit én alakítok úgy, ahogy én szeretném. Félelmetessé, és merésszé... lehet, hogy sok hibával de legalább tanulok a hibáimból.

Jiminre tekintettem, és összekurcsoltam az ujjainkat, és ő pedig csak rám mosolygott, és megcsókolt.

Ekkor elvállt az ajkaimtól, és behúzott a liftbe, és megnyomta a legfelső gombot ami a BigHit tetejére vezet.

Én csak némán álltam mellette csukott szemekkel, hogy mi fog történni... de muszáj lesz neki elmondanom mindent amit érzek, mert nem akarom azt,hogy ő abba a tudatba éljen, hogy ennek a kapcsolatnak hosszú jövője lesz.

- Miért van csukva a szemed? - nézett rám Jimin. - Csak nem alszol? - nevetett.

- Nem. - mosolyogtam rá. - Csak gondolkodtam.

- Gondolkodtál? Min? - nézett rám érdeklődően miközben megnyalta az ajkait.

- Semmi érdekesen. - mosolyogtam rá.

Hirtelen megérkeztünk, és megragadta a karom, és elkezdett húzni egy ajtó felé. Én pedig csak mentem utána... nem sok akarattal, mert inkább beszélgetnék Taevel, minthogy Jiminnel menjek most valahova.

Ekkor kivezetett a BigHit épület tetejére, és összekurcsolta az ujjainkat, és felnéztem a csillagos égre. Megláttam egy csillagot, pontosabban két csillagot. Azok ragyogtak a legfényesebben. Az a két csillag Choa, és Anya.

- Látod azt a két csillagot? - mutatott a csillagra.

- Igen. - hagyta el a szemem egy könnycsepp.

- Az a csillag te vagy. - mutatott a jobb oldali csillagra. - Az a csillag pedig én. - mutatott a másik csillagra.

Sóhajtottam egyet, és ránéztem Jiminre, és hozzá bújtam, és átöleltem de viszonyt a könnyek egyre gyorsabban hagyták el a szemem...

- Miért sírsz Yuna? - nézett a szemeimbe ahogy letörülte a könnyeket.

- Ne haragudj Jimin. Képtelen vagyok viszonyozni az érzelmeidet. - szomorodtam el.

- Nekem az a legnagyobb boldogság, hogy vagy nekem. - szorított magához.

- Nem, Jimin. - taszítottam el magamtól. - Nem tudok rád úgy tekinteni, mint te. Én nem vagyok szerelmes beléd. Csak barátként tudok rád tekinteni... eddig is barátként tekintettem rád.

- Megmentetted az életem Yuna. - simogatta meg az egyik ujjával az arcom, ahogy a szemét elhagyta egy könnycsepp.

- Figyelj Jimin nem szeretném, hogy azt hidd, hogy én csak kihasznállak téged. - fogtam meg a kezét. - Igen, élveztem minden egyes együtt töltött pillanatot... de én csak barátként tudok rád tekinteni ugyan úgy, mint a többi tagra.

- Taehyungot szereted igaz? - kérdezte komolyan, és láttam hogy a szeméből megszüntek a csillogások.

- Nem. - jelentettem ki. - Nem szeretem. Hogy tudnék olyan embert szeretni aki játszott az érzelmeimmel? - néztem a szemeibe. - Csupán csak azért állok vele szóba, mert nem akarom hogy rosszba legyünk. Igazából azért mentem a Bangtan házhoz is.

- Hát jó. - sóhajtott. - Ha ezt szeretnéd akkor rendben. - mosolygott rám. - Barátok? - nyújtotta a kisujját.

- Barátok. - mosolyogtam rá, és összekurcsoltam a kisujjam az ő kisujjával.

- Na akkor menjünk vissza a többiekhez. Biztos várnak már ránk. - mosolygott rám de viszont ez a mosoly eröltetett volt.

Megindultunk vissza a lifthez, és akármennyire próbált Jimin erőlködni nem ment neki, és nem tudott uralkodni magán.

Sírt.

Nagyon rosszul érzem magam ez miatt de muszáj volt ezt megtennem. Tudom, hogy nehéz neki de elhiheti, hogy nekem sem könnyű. Nem állok készen ilyen lelkiállapotban egy párkapcsolatra.

Visszamentünk a próbaterembe, és a srácok ott vártak ránk egy kis kört alkotva a próbterem közepén. De viszont hiányzott onnan Jin, és Namjoon.

- Gyertek ülljetek le! - mutatott maga mellé Jungkook.

Én csak bólintottam, és leültem Kookie mellé, és mellém ült Jimin. Ekkor hirtelen lekapcsolódtak a villanyok, és egy gyertya fényt tekintettem meg, vagyis nem egy, hanem többet.

Hirtelen mindegyik tag elkezdte énekelni, hogy "boldog születésnapot Yuna!"

Igen. Ma van a születésnapom. 21 éves lettem.
De sohasem szerettem ünnepeli a szülinapom, mert a szülinapom napján halt meg az apukám... és most már se anya, se Choa nincs velem.

Hirtelen örömkönnyek kezdtek el folyni a szememből, és felkapcsolódtak a lámpák, és még mindig nem hiszek a szememnek.

A srácok nem felejtették el a szülinapom. Hiába, hogy nem szeretem ünnepelni ők még mindig tudják, hogy mikor lepjenek meg.

Gyönyörű csokis epres rizstortát díszítettek fel csomó gyertyával... inkább érdekes hajlított gyertyákkal.

- Nézd. Az egy keksz amire az van írva, hogy "Jin Hyungnak" úgyhogy ezt meg is eszem. - nevetett Jin. - Nem igaz, ez a tied - tartotta a számba a kekszet.

- Az pedig egy eper. Amire az van írva koreaiul, hogy "szeretünk." - mutatott az eperre Namjoon.

- Az pedig egy kis tábla, hogy "Te vagy a mi harcosunk!" - mutatott a táblára Yoongi.

- Jajj de szeretlek titeket! Köszönöm. - vettem el a tortát.

- Naaaa, és az igazi kis unikornis rajongónknak nem maradhat el egy igazi nagy unikornis órás plüss unimaciii - adta nekem a kezembe Hobi az ajándékomat.

- ÚRISTEEEN!!! NAGYON KÖSZÖNÖM!!! - kezdtem el ugrándozni örömömben, és átöleltem Hobit.

Hobival az a közös tulajdonságunk, hogy imádjuk az unikornisokat.

- Ez pedig egy Tata maci szeretném, hogy ha az unimacival jó barátságban lennének. - nyomta a kezembe Tae a Tata plüssfigurát.

- Köszönöm Tae!!! Igérem, hogy jóba lesznek. - öleltem meg.

- Nem baj ha én nem plüsst adok? - nevetett Kook. - Mivel tudom, hogy szereted az ATTEZ bandát... ezért itt egy eredeti dedikált ATEEZ zászló. - nyomta a kezembe az ATEEZ zászlót.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Egyszerre akartam sírni, ordítani, és nevetni.

Örömkönnyeimmel küzködve elvettem a zászlót, és elkezdtem szaladni vele a próbateremben, és letettem a sarokba vagyis kitámasztottam, és visszamentem a srácokhoz.

- NAGYON KÖSZÖNÖM KOOKIE! - ugrottam a nyakába, és úgy öleltem meg.

- Ha tudni akarod ez a zászló amit a "Treasure" forgatáskor fogott a kezébe HongJoong. - mondta Kook.

- KOMOLYAN?! - kerekedtek ki a szemeim.

- Igen. És volt olyan rendes, hogy aláíratta a tagokkal, és egy dedikált albumot is küldött neked. - adta át az albumot.

- Úristeeen! Köszönöm!!! - öleltem meg.

De hirtelen minden sötétségbe borult.