💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮13.rész🔮💜

5 nap telt el azóta, hogy Taehyung közölte velem azt, hogy Choa, és anya már nem él... egésznap a házba voltam zárkózva, és nem mozdultam ki sehova. Még Jimint sem engedtem magam közelébe egyszerűen képtelen vagyok bárkivel is beszélni.

Mindvégig a gondolataim nem anyáékhon járt, hanem Taehyungon... képes leszek neki ezt megbocsájtani? Képes leszek a szemébe nézni?

Valami viszonyt mégis azt diktálja, hogy beszéljek vele. Olyan csúnyán köszöntem el tőle... szinte rácsaptam az ajtót, de teljesen jogosan tettem.

Amint viszont Jimint illeti... nem tudom, hogy mit érzek iránta. Eddig azt hittem, hogy ő a szerelmem, mert megmentettem az életét... de őszinte legyek én azért mentettem meg az életét, mert legjobb barátként tekintettem rá, nem azért, mert szerelmes vagyok belé.

De ami a kórházban volt meg minden... teljesen elvarázsolt. De ez az érzelem megszünt.

Nem tudok Jiminre úgy tekinteni, mint aki szerelmes lenne belé.

Beismerem. Taehyung hibázott... de érzem, hogy ő képes megváltozni.

A múlton már lehetetlenség változtatni de viszont a jövőn még lehet!

Beszélnem kell vele.

Felkaptam egy lenge fekete fehér kockás nadrágot, egy fekete rövidujjúval, és egy fehér pulcsival kiegészítve felvettem a szandálomat, és megindultam a Bangtan ház felé.

Nagyon rég óta nem voltam a srácoknál... és most viszont képtelen leszek Jimin szemébe is nézni, és a többiekkel is szóba állni.

Ahogy megérkeztem egy hatalmas nagyot sóhajtottam, és ott állt a házuk előtt 1 nagy fekete autó. Mennek valahova. De ugyan hova mehetnek?

Közelebb léptem a házuk elé, és Jin lépett ki a kapun ahogy megpillantott azonnal felém kezdett rohanni a nevet ordítva.

- Yunaaa! - szaladt felém tárt karokkal.

- Jin hyung! - szaladtam felé egyenesen a karjai közé. Nagyon jól esett átölelni rég látott hyungomat.

- Úristen de rég láttalak! Nagyon hiányoztál! - szorongatott magához. - Hallod, most tartunk a BigHitbe. Nem tartanál velünk? - mosolygott rám. - Bandáznánk megint, mint régebben. - kacsintott rám. - Van finom udon is.

- Hmm... - nyaltam meg az ajkam. - Az udon most jól esne. - mosolyogtam rá.

- Na akkor mire vársz? Ülj be a kocsiba! - mutatott egy ülésre ahova én beszáltam, és mellém ült.

Nem tudom, hogy miért érzek így de nagyon örülök, hogy Jin ilyen jól fogadta az érkezésem.

Pár percen belül megérkezett a többi tag is, és mindenki helyet foglalt a kocsiba. De viszont senki nem vette észre, hogy itt vagyok mivel elég sötét volt.

- Sikerült már beszélned Yunával? - kérdezte szomorúan Jungkook. - Még nálam maradtak a ruhái amiket vásároltam neki... odaadhatnád neki.

- Még a telefont sem veszi fel... - mondta szomorúan. - Nem képes a ház ajtaját sem kinyitni nekem.

- És ha valamit csinált magával? - kérdezte ijedten Hobi.

- Tae, te nem tudsz Yunáról valamit? - kérdezte érdeklődően Jungkook.

- Nem. - mondta letörten. - Rám csapta az ajtót. Nem akar látni. Utál. - nézett ki a kocsi ablakon letörve, és csodálta az esti fényeket.

- Ne csodálkozz azon, hogy utál téged. - mondta Jimin. - De hogy velem mi baja lehet... - szomorodott el. - Nem tudom. - jelentette ki.

- Ti vaksi piócák! - nevetett Jin. - Ti komolyan ennyire vakok, és hülyék vagytok?

- Miért? - nézett megijedten Yoongi.

- ITT VAN YUNA! - mutatott rám.

Hirtelen mindenki felkiáltotta a nevemet, és hirtelen mindenkire rátört a nagy boldogság.

- Te hogy kerülsz ide? - nézett rám meglepődten Jungkook. - Te lány! Már 1 hónapja nem láttalak!

- Igazából Jin mondta, hogy menjek veletek a BigHitbe. - mondtam kicsit letörten.

- Hallottam a történtekről, Yuna. Sajnálom, és őszinte részvétem tényleg. - mondta Hobi ahogy hátulról elkezdte simogatni a vállam.

Hirtelen beleremegett az egész testem ahogy Hobi hozzám ért. Nem nagyon szeretem, hogy ha hirtelen érnek hozzám. Ráadásul a bal oldalamra hihetetlenül érzékeny vagyok...

Taehyung csak rám nézett, és halvány mosolyt villantott rám amit viszonyoztam neki. De aztán ránéztem Jiminre aki eléggé furán fogadta ezt a jelenetet, és a mosolyt felváltotta egy olyan nézés amit még soha nem láttam rajta. A nézésével nagyon megijesztett... a szemével megtudta volna ölni Taehyungot.

A BigHit felé hátralévő uta eléggé csendesen telt... nagyon csendesen. Szinte hallottuk azt, hogy kinek hogy dobog a szive annyira csend volt. Ami nagyon fura, és ijesztő, mert még Hobinak is rossz volt a kedve.

Amint megérkeztünk a BigHitbe bementünk a próbaterembe, és nagyon megváltozott amióta utoljára jártam itt. Sokkal nagyobb lett.

- Nos, hát akkor Yuna! Isten hozott a BigHit próbatermében! - köszöntött Namjoon, és átölelt amit viszonyoztam neki.

Jó újra itt lenni a srácokkal, és boldog vagyok. De viszont összetört...

Hirtelen bekapcsolódott egy zene.
🎶Chris Brown - Take You Down🎶
Hobi, Jimin, és Jungkook beálltak a tükör elé, és elkezdtek táncolni. Egy percre sem tudtam levenni a szemem Jimin mozgásáról... egyszerűen nagyon jól táncol.

Tae mellettem ült, és mikor vége lett a koreónak hirtelen nagy orditásba kezdett, mert büszke volt a srácokra. Én pedig azt a hirtelen nagy örömöt elrontottam.

- Figyelj csak Tae. - fordultam felé. - Bocsánatot szeretnék kérni tőled.

- Azt mondtad, hogy ne szóljak hozzád. - fordult nekem háttal.

- De hiszen most is hozzám szóltál. - nevettem, és magam felé fordítottam.

- Nem szóltam hozzád. - mosolyodott el.

- Megint hozzám szóltál. - nevettem. - Na jó hadjuk abba.

Erre csak bólintott egyet, és a tükör felé fordult, és elkezdte nézegetni magát, de a szeme sarkából engem nézett.

- Figyelj csak. Igazából azért jöttem, mert veled szerettem volna beszélni. - fordultam felé.

Ekkor felém fordult, és rám nézett.

- Yuna! Tudsz jönni egy kicsit? - szakította félbe a pillanatot Jimin.

- Mindjárt jövök. - csaptam Tae kezére.

Felálltam, és megindultam Jimin felé aki hirtelen megragadta a kezem, és kihúzott a próbateremből, és a lift felé kezdett húzni.