💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮27.rész🔮💜

Mindenki berakta a hatalmas kocsinak a csomagtartójába bőröndjét, és helyet foglaltunk a kocsiban.

Utolsó pillantást vetettem erre a környékre, és lehunytam a szemeim.

"- Szerelmem! Nem kérsz valamit enni? - karolta át a derekamat Tae ahogyan közelebb húzott magához.

- Hmm... éhes vagyok. - nevettem.

- Én is. - csókolt meg. - Gyere! - kurcsolta össze a kezét az én kezemmel. - Együnk valamit! - húzott egy kis gyors étterem felé.

Annyira izgatott vagyok hisz ez az első közös nyaralásunk. Mindig is arról álmodtam, hogy Parisban egy kis étteremben ehessek a szerelmemmel.

Nos, itt vagyok Taevel kettesben Parisban egy kis gyors étteremben, és épp az Eiffel torony fényét csodállom. Kell ennél több boldogság?"

- Yunaaa! - ébreszgetett Hobi. - Ébren vagy? Megérkeztünk!

- Mii? - nyitottam ki a szemeim.

- Itt vagyunk a reptéren. - mosolygott rám Tae. - Gyere szállj ki!

Hatalmasat ásítottam, és kiszálltam a kocsiból ahogy a csomagtartó felé mentem.

Ekkor viszont feljött egy emlék. Mikor meg Taehyunggal utaztam Parisba. A szerelem városába.

Kivettem a bőröndöm, és elindultam a reptér bejárata felé.

Készülj fel Yuna! Pár órán belül otthon leszel. - gondoltam magamban miközben elengedtem egy könnycseppet.

Ránéztem a fiúkra, és elindultak a csomag átnézőbe. Leadtam a csomagom, és beálltunk a sorba várakozni.

Izgulok. Nagyon is. Mivan ha Máltán felismernek? Mivan ha... az emberek ugyan olyan bunkóak? Miért kell haza mennem? Miért nem maradhatok itt. Nem akarok haza menni.

"Kedves utasaink! A Máltai repülőgépünk másfél órán belül indul. Kérem kezdjenek el sorakozni a 9-es kapufülkénél. Köszönöm"

Hirtelen azt sem tudtunk, hogy mit csináljunk. Mindenki a bőröndjéért kapott, és elindult a kapufülke felé.

- Nézd Yuna. - állt mellém Jimin. - Bocsánat, hogy előbb bunkó voltam veled, és hogy ordibáltam rád. Ne haragudj!

- Semmi baj. - mosolyogtam rá.

Ekkor hirtelen megláttunk a távoltból 2 biztonsági őrt 3 rendőrrel. Nagyon megijedtem.

Úristen! Ezek most felénk tartanak? - kerekedtek ki a szemeim miközben megindultak felénk.

- Jó napot! Merre találjuk Kim Taehyungot? - nézett rám az egyik biztonsági őr.

- Én vagyok. - lépett közelebb. - Jó estét.

- Magának most velünk kell jönnie. Nem utazhat el. - jelentette ki az egyik rendőr. - És maguk se! - nézett ránk.

- Elnézést. - szólt közbe Namjoon miközben Taet birincsbe helyezték. - Ez valami biztos félreértés lehet... Taehyung nem tett semmit.

- Már 3 hónapja keressük Kim Taehyungot.

- Mégis mit tettem? - rángatózott Tae.

- Azt majd a kapitányságon megtudja. - ragadta meg a 3 rendőr, és kirángatták a bejárathoz.

- Elnézést. Maguknak elkell hagyniuk a repteret. - jelentette ki az egyik biztonsági őr.

- Mégis miért? Mi rosszat tettünk? - esett pánikba Jimin.

- Nem mondhatunk semmit. Kérem induljanak.

                                       * * * * *
Úristen. Most mi történik? Minden olyan gyorsan történik...

- Én nem értem. - mérgelődött a kanapén Namjoon. - Mit tett már ez a barom megint?

- Ne nevezd baromnak, oké? Lehet, hogy valami félreértés... - kortyolgatta a kávéját Yoongi.

- Miféle félreértés? - vakarta a fejét. - Hogy lehet ilyen dolgot félreérteni? - kérdezte Hobi.

- Nyugodjunk meg most az a legfontosabb. - dőlt hátra a székben Yoongi.

- Hogy tudnánk megnyugodni? - állt fel Kook. - Szegény Taehyung ott rohad a rendőrségen, ráadásul azt sem tudjuk, hogy miért! - tört össze egy poharat. - A rohadt életbe.

- Most már fejezze be mindenki! - álltam fel miközben odamentem felszedni a szilánkokat. - Attól, hogy még itt törtök zúztok nem leszünk előrébb!

- Én nekem van egy gondolatom, hogy a rendőrség miért kereshette Taehyungot. - jelentette ki Jimin félve.

- Miért? - nézett rá hatalmas szemekkel Namjoon.

- Choa halála, és az a pasas halála... az én balesetem. Teljesen összefügg ezzel. - simogatta a sebhelyét.

- Te azt akarod mondani, hogy Taehyung... - kezdett el ordítani Hobi.

- Gyilkos? - fejezte be Jungkook.

- Befejeznétek? - ordítottam rájuk. - Taehyung nem gyilkos.

- Miből gondolod? - nézett rám Hobi.

- Onnan, hogy tudom.

- De. Gyilkos. - ült le Kook. - Megölte azt a férfit, és Choat is.

- BEFEJEZNÉD KOOK? - ordítottam rá. - Miért vagytok Taehyung ellen? Nem veszitek észre, hogy szét esik a banda? Mi lesz az armykkal? Mi lesz a BTS életével? Mi lesz veletek? Mi lesz Taehyunggal? - estem pánikba. - Mi lesz velünk? - görnyedtem le a szőnyegre.

Hirtelen mindenki csendben maradt, és csak néztek maguk elé.

De hirtelen ajtókopogásra lettünk figyelmesek.