💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮11.rész🔮💜

3 hét telt el azóta amióta átestünk Jiminnel a műtéten, és ebben a 3 hétben nagyon közel nőttünk egymáshoz, és úgy érzem, hogy ő az a személy akiért érdemes élnem.

Feláldoztam az életem miatta megmentettem az életét. Rájöttem, hogy Jimin nélkül az életem üres lenne. Itt díszeleg egy vágás nyom az oldalomon de erre a vágásra büszke vagyok, mert az életem megpecsételtem ezzel.

Jiminnel elsőnek úgy viselkedtünk egymással, hogy csak barátság kis extrákkal... de rájöttünk, hogy mi szeressük egymást, és hogy nekünk muszáj együtt lennünk.

Nem tudnám elképzelni az életem nélküled Jimin.

Ahogy bóbiskoltam az ablakomon kifelé csak az eget bámultam, és megvilágosodtam, hogy eddig egy üres szürke sötét világban éltem de valójában az élet tele van csodákkal, és van miért élnem.

Altatásomkor találkoztam apával, és nem engedett be a mennyországba azért, mert ezen a világon még van feladatom. Vannak küldetéseim amiket megkell csinálnom, mert egy harcos vagyok,és nem fogok egy olyan személy miatt búslakodni aki csak összetörte a szívemet, és hülyét csinált belőlem, és képes volt majdnem megölni azt a személyt aki segített nekem megvilágosodni, hogy van miért élni.

Hirtelen a gondolkodásomat félbeszakította egy csengetés.

Magamra kaptam a dzsekimet, és a papucsomat, és kimentem a ház elé.

Tudom, hogy te vagy az szerelmem. Érzem a szíved dobbanását. Érzem a jelenléted.

- Szia Jimin! - öleltem meg, és egy csókkal köszöntöttem amit ő viszonyozott is. - Mi ez a kezedben? - néztem a kezét amiben egy iPad-et tartott.

- Szerintem menjünk be a lakásba, és akkor tudni fogsz mindent. - puszilta meg a homlokom, és elindult az ajtó felé én pedig követtem lépéseit.

Bezártam az ajtót Jimin pedig az iPad-et lerakta az asztalra, és gyengéden az ölébe kapott, és az ajkaimat elkezdte gyengéden csókolgatni aztán pedig egyre jobban, és megindult a szobám felé ahogy az ölében tartott, és szépen letett az ágyamra miközben a 2 lábam közé furta magát, és úgy csókolóztunk tovább.

Nem akarom, hogy abba hadjad. Imádom mikor ezt csinálod. Imádom ahogy csókolsz, és imádom, hogy úgy bánsz velem, mint valami törékeny tárggyal.

A kezeimet a nyaka köré fontam, és úgy csókoltam tovább az ajkait, és miközbe ő szépen feltérképezte a számat lekaptam róla a pólót, és lelöktem magamról, és az ölébe ültem, és úgy csókoltam tovább ajkait, és aztán áttértem a nyakára amit 1-2 helyen ki is szívtam.

Aztán pedig maga mellé fektetett, és a szemeimbe nézett, és felállt, és megfogta a kezem, és lementünk vissza a nappaliba.

- Később folytatjuk, oké? - nyomott egy puszit az ajkamra.

- Neee már Chim... - fontam a karjaim a nyaka köré. - Kárpotlást kérek... ez nagyon gyenge puszika volt.

Ezzel rátapadt az ajkaimra, és egy halk nyögést elhagyva elvált tőlem, és lement a nappaliba.

Ezt a látványt napi 24 órában eltudnám viselni, ahogy ott ül póló nélkül, és rám vár.

- Azért jöttem, hogy ezt megmutassam neked. - tartotta felém az iPad-jét amin egy dalszöveg állt. Az a dalszöveg amit még a kórházban kezdett el énekelni nekem.

Elvettem az iPad-jét, és a szememből elkezdtek folyni a könnyek;
"Gyere ide hozzám
Legyünk "mi"
Nem akarlak elengedi, nem
Csak hadjuk a végzetre
Szavak nélkül is lehet érezni
Sodródnak az égen a csillagok
Mi pedig repülünk
Ez egészen biztosan nem álom
Ne nézz fel, inkább fogd meg a kezemet
Most "mi" lesz belőlűnk
Hadd szeresselek

Csak hadd szeresselek
Csak hadd szeresselek
Az univerzium keletkezésekor
Minden el lett döntve
Csak hadd szeresselek"

- Jimin, ez gyönyörű. - csókoltam meg.

- Szeretném, hogy ha ez lenne a szerelmünk dala. Ha ez lenne a szerelmünk ajándéka. - húzott magához. - Nekem te vagy a világon a legfontosabb, Yuna. - csókolt még. - Neked köszönhetem azt, hogy élek.

- Én pedig neked köszönhetem azt, hogy újra önmagam vagyok, és felnyitottad arra a szemem, hogy Tae milyen is valójában... ha még így is kellett történnie én ennek ellénre is nagyon szeretlek Jimin. - ültem az ölébe, és elkezdtem gyengéden puszilgatni a nyakát.

Ekkor hirtelen gyengettek az ajtón.

- Megyek, kinyitom. - állt fel Jimin.

- Ne! - ragadtam meg a kezét. - Én lakom itt... Jimin, ülj vissza.

- Veled megyek. - indult meg az ajtó fele.

Elindultunk az ajtó fele, és nagyon nagy félelem érzett jött rám, mintha valaki megint bántani szeretne minket. Mintha valaki megint nagy fájdalmat, és sebet akarna ejteni az életünkbe.

Ekkor erősen megragadtam Jimin kezét, és megálltunk az ajtó előtt, a szemeibe néztem, és megragadtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót.

Taehyung volt az.

Hirtelen össze akartam esni, megakartam halni, elakartam kezdeni sírni, elakartam ájulni, neki akartam menni. De nem ment. Nem tudtam megszólalni.

- Szia. - hajtotta le a fejét.

- Te rohadék! Mit keresel itt? - engedte el a kezem Jimin.

- Bejöhetek? - nézett rám Tae.

- Ebbe a házba be nem teszed a lábad. - tette keresztbe a kezeit.

- Jimin. - fogtam meg a vállát. - Gyere be. - néztem Taehyungra, és odébb álltam.

Taehyung leült a kanapéra, és Jimin mellé ült, és én Jimin mellé.

Nagy levegőt vett, és a szemembe nézett, és aztán Jiminre. De hirtelen a szeme megakadt egy résznél... a sebhelyünknél.

- Yuna, én téged nem bántottalak. - kezdtek el a szemeiből dőlni a könnyek.

- De Jimint viszont igen. - szomorodtam el. - Tae mégis mit vársz? Hogy a nyakadba ugurjunk de komolyan. Hazudtál nekem, tudod?! És felhasználtad ellenem Jimint is. A szemembe hazudtál végig...

- Nem hazudtam neked.

- Ez a seb az a seb amit Jiminen is látsz. Oda adtam neki a vesémet. - mutattam neki a sebhelyem. - Boldog vagy?

- Mi a ?! - maradt tátva a szája. - Ez komoly?

- Igen. Szerinted engedtem volna, hogy Jimin meghalljon?

- Képes voltál megmenteni az életét? - nézett rám.

- Képes lettél volna megölni engem? - szólt közbe Jimin.

Ekkor Taehyung hirtelen elkezdett sírni, és szorítgatni az ujjait ahogy fájdalmában szokta mindig.

- Megmentettem az életét. Tudod miért? Mert fontos nekem.

- Yuna, elkell mondanom valamit. - nézett rám Tae. De ekkor megpillantottam egy hatalmas nagy fényt a szemében amit akkor szoktam látni mikor nagyon nagy fájdalma van. Ekkor csak bólintottam neki.

- Choaa... - kezdett bele.

- MIVAN CHOAVAL?! MIT CSINÁLTÁL VELE? - állt fel Jimin, és ordibálni kezdett.

Ekkor egy könnycsepp hagyta el a szemem mikor meghallottam a testvérem nevét. El is felejtettem, hogy Tae es Choa egy pár... vagy mégsem?