💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮5.rész🔮💜

Ugyan hány óra lehet? - nyitottam ki a szemeimet miközben felültem egy kis padról. Hogy kerültem én ide? Csurom víz vagyok, és büdös...

Felálltam, és lekaptam magamról a kabátot, és a fejem felé tartottam, és elkezdtem rohanni haza fele.

Ahogy rohantam egy pillanatra megálltam, mert hatalmas nagy sikításokra lettem figyelmes az ellenkező utca irányából. A sikítás hang irányába tekintettem, és rengeteg armykat pillantottam meg. Ekkor pedig megpillantottam Jimin vigyorját.

Nem lehet igaz. Miért kell mindig itt lennetek?!

Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy még véletlenül se vegyen észre Jimin, és gyorsan elkezdtem rohanni. De ekkor valaki megragadta a csuklómat, és elrántott magával.

A szemem lehunytam, és vártam, hogy elvágja a torkomat, mert ugyan is fényes nappal ki rántana el egy embert erőszakosan? Hát egy gyilkos, nem?

- Yuna - nevetett egyet Jungkook. - Most mit csinálsz?

Kinyitottam a szemeimet, egy mély sóhajt elhagyva, és a szemeibe néztem, és megkönnyebbültem, hogy nem Taehyungot látom magam előtt vagy egy gyilkost.

- Én? Semmit. - húztam fel a szájmaszkomat. - Inkább te mit csinálsz?

- Öm Jimint várom... mennénk kávézni. - nézett körül.

- Na akkor várhatsz rá. - mondtam flegmán. - Ha majd egyszer kiszabadult a sok army közül... - fordultam meg háttal, és elindultam, mert még 1 percet nem bírnék ki Jungkookal úgy, hogy beszéljek vele. Egyszerűen a legjobb barátomból lett, az egyik ellenségem.

Amilyen jóba lettünk, úgy lettünk rosszba, és úgy válltunk egymás számára idegenné.

- Várj, Yuna! - ragadta meg ismét a csuklómat, ezzel megakadályozza azt, hogy elmenjek. - Kérlek, gyere velem kávézni. Beszélgessünk egy jót, mint anno régen. - villantott rám egy kis mosolyt de én kikaptam a csuklómat a kezéből.

- Hogy tudnék veled kávézgatni? - néztem rá mérges szemekkel. - Nem látod, hogy nézek ki? Vizes vagyok, és büdös!

- Ezt a problémát szerintem meg tudjuk oldani - mutatott egy ruha boltra ami az utca másik végén volt.

Megforgattam a szemeimet, és nagy sóhajt véve bólintottam egyet, és Jungkookal átmentünk a másik utcába. Egy szót sem szóltam hozzá. Egyszerűen képtelen vagyok vele beszélni... nem megy.

Huhhh asszem ide nem fogok bemenni. Méreg drága ruhák vannak itt. - gondoltam magamban miközbe a kirakatot bámultam. Nagyon drága itt minden. Nekem pedig... nincsen ilyen sok pénzem.

- Mi lesz már? Mit árcsologsz itt? - bent be a bejáraton. - Nem jössz? - állt meg, és a szemembe nézett.

- Én Kook... ide nem megyek be. - nyeltem egy nagyot. - Én ehhez a ruhabolthoz, hogy ide bemenjek én rohadt szegény vagyok.

- És ki mondta, hogy te veszed a ruhát? Majd én kifizetem. - kacsintott rám. - De akkor olyan ruhát veszel fel amilyet én adok rád! - ragadta meg a csuklómat, és berángatott a boltba.

Hát szó szerint elakarok süllyedni szégyenemben. Bejövök egy nagy luxus boltba úgy, mint egy hajléktalan... csodállom,hogy nem dobnak ki.

Hiányzik az összes pillanat mikor még közösen jöttem Taehyunggal ruhát venni. Mikor közösen próbáltunk fel egyforma ruhákat.

- Nézd csak! - mutatott egy fekete fehér pöttyös ingre. - Ez kell neked! Ez tuti jól állna rajtad. Nézd csak még rózsa is van rajta. - mutatta nekem az inget miközbe a felső testem méregette.

- Ne csináld ezt! - fordultam meg. Ezzel megindulva a női részleghez.

Megpillantottam egy szürke felsőt amin egy "You are my dreams" felírat volt. Levettem a fogasról, és magamhoz illesztettem. Miközben megpillantottam az árát majdnem elájultam. 500$. Akkor ugyan az a ing hány forint lehetett, ha ez a egyszerű kis felső ilyen drága?

Hátra tekintve Jungkookra pillantottam aki az ingeket nézegette, de a farmer nadrágok felé vette az irányt, így hát én is úgy tettem, és elindultam utána a felsővel a kezemben.

- Na? - nézett rám. - Sikerült valamit választanod?

- Öm... nézelődtem, igen. Ezt a felsőt találtam. - mutattam neki a felsőt, ahogy magamhoz illesztettem.

- Pont ugyan ilyet kerestem. - vette el a kezemből, mit sem nézve az árát bele helyezte a kosárba, és ekkor ránézett egy farmer nadrágra, és levette a polcról. - Ezt nézd milyen szép! - mutatott egy vágdosott rózsás farmer nadrágot.

- Hm... ez tényleg jól néz ki - vettem ki a kezéből.

- Tökéletes. - vissza vette a kezemből, és elindult a bőrkabátok felé.

Ekkor a tekintetem elbóbiskolt Jungkook kidolgozott combjain. Mikor lett ő ilyen izmos?

Hirtelen Jungkook megállt egy fekete bőrkabátnál aminek az ujját egy gyönyörű rózsa díszítette, és a váll részénél kis apró szegecsek egészítették ki.

- Úristen! Ez nagyon szép! - néztem Jungkookra miközben boci szemekkel figyeltem ra.

- Illik is hozzád. - tartotta felém. - Megvesszük. - helyezte a kosárba, és a pénztár irányába vette az utat.

Úgy érzem, hogy most minden fájdalmam megszünt egy pillanatra. Nagyon jól érzem magam Jungkookkal. Hiányoztak a régi jó együtt töltött idők... de akárhányszor rá nézek mindig az vetődik fel bennem mikor még másfél évvel ezelőtt hátat fordítva nekem megindult a reptérnek a srácokkal, és ezzel véget vetve a barátságunknak.

Ekkor a lábamra néztem, és a sáros koszos tornacipőmet láttam meg.

- Állj Kookie! - ragadtam meg a karját.

- Mi az? Mi az? Kit verjek meg? - nézett hátra miközben a karját elrántotta.

- A cipőm... - néztem a lábamra.

- El felejtettem. Na gyerünk! Nézzünk valami kis jó cipőt. - indult meg a cipő részlegre, ezzel én is megindultam utána.

Annyi gyönyörű cipő van itt. De nem a legolcsóbbak...

Ahogy bóbiskoltam a tekintetem megállt egy fekete magasított nagysarkú bokacsizmánál amit kövek díszítettek.

- Jungkook! - szóltam rá. - Ezt szeretném. - fogtam karjaimba álmaim cipőjét.

- Rendben. De most már tényleg menjünk a pénztárba. - mosolygott rám, és megindult a pénztár felé.

Fél óra várakozás után végre sorra jutottunk. Az eladó egyből felismerte Jungkookot, és egy kis meghajlással köszöntötte.

Tessék??!! 2550$?! - kerekedtek ki a szemeim miközben megpillantottam a számlát. Hogy volt képes Jungkook ennyi pénzt rám költeni?

Megdöbbenve jöttem ki az üzletből mire Jungkook csak nevetett, és mosolygott rám. Ekkor megállított, és a szemeimbe nézett, és átölelt.

Akkor ez azt jelenti, hogy újra barátok vagyunk?