💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮6.rész🔮💜

Egy barom vagyok. Hogy voltam képes eljönni vásárolni Jungkookkal?! Pont vele?! Miért? Miért nem mondtam neki nemet? Miért nem makacsoltam meg magam? Nem akarok tőle barátságot. Se tőle, se Jimintől, és senkitől sem. Haza akarok menni.

Ránéztem Jungkookra, és egy könnycsepp hagyta el a szemem, és mit sem foglalkozva a ruhákkal elrohantam.

Aki az utamba került mindenkit ellöktem magamtól, és befutottam egy zsák utcába, és bebújtam egy kuka mögé.

Nincs mese a könnyeimet útnak kell eresztenem. Nem tartogathatom magamba. Fáj ez az egész... hiányzol Taehyung. Hiányzik a Jungkookkal együtt töltött idők. Hiányzik a srácokkal közös utazásaink. Hiányzik az anyukám, és a testvérem. Haza akarok menni. Haza, haza Máltára.

Összekuporogtam magzat pózba, és elkezdtem ordítani, és sírni. A kezemet vertem a kukába, hogy ne a szívembe kelljen éreznem a fájdalmat de egyszerűen hiába. Nem megy.

De hirtelen meghallottam hangos lépeseket ami pont én felém tart.

Gyorsan letörültem a könnyeimet, és felültem. De ahogy felültem a tekintetem össze találkozott Jungkookéval. Ismét.

- Yuna. Te meg mi az Istent csinálsz? - esett pánikba mikor meglátta, hogy a kezemből ömlik a vér. Én pedig még az ujjaimat ökölbe sem tudtam szorítani, mert nem érzem. Azt hiszem eltörtem a saját kezem.

Közelebb lépett hozzám, és felkapott az ölébe. Én csak sírtam a fájdalomtól. De nem a kezem fájdalmától, hanem a szívem fájdalmától. De várjunk. Mégis hova visz Jungkook?

Amilyen sok vért vesztettem hirtelen minden elkezdett sötétülni körülöttem, és mindenből hirtelen 100-at láttam... úristeen! Mi törtenik velem?

                                      * * * * *

"Annyira boldog vagyok hisz újra kettesben lehetek a szerelmemmel, Taehyunggal. Már 1 hete nem találkoztam vele. De ma végre együtt tölthetünk egy kis időt, mert végre kapott 1 szabadnapot.

Hallom, hogy itt vagy. Hallom a szíved dobbanását. Tudom, hogy itt vagy hisz érzem a jelenléted.

- Szerelmem! - ugrottam a nyakába, és egy erős boldog csókkal köszöntöttem.

- Szia hercegnőm! - karolta át a derekam, ezzel viszonyozva a csókomat.

Gyengéden átkarolt, és az ölébe kapott. Neki nyomott a falnak, és az ajkaimat az ő birtokaiba vette............"

TAEHYUNG!!!! - kiáltottam fel miközbe kitéptem saját magamból az infúziót.

Hogy kerültem ide? Miért vagyok infúzióra kötve? Mi történt a kezemmel?

Annyira fáj mindenem... a kezem... a fejem... és ami legjobban fáj, az a szívem. Fáj az, hogy nincs itt. Fáj az, hogy nem foghatom meg a kezét. Fáj az, hogy elhagyott. Fáj az, hogy nincs velem. Fáj az, hogy egyszerűen létezik.

Hirtelen egy nővér szaladt be a kórházi szobámba, Jungkookkal együtt. De az ajtó nyitva maradt, és a tekintetem Taehyungéval találkozott össze.

Nem hiszem el. Itt van.

- Mit csinált magával? - nézte az infúziót a nővér ahogyan a kezemre tekintett. - Ezt nem szabadott volna! Adja ide a kezét!

- Nem. Nem adom oda. - húztam el a kezem. - Nem kell nekem, hogy ilyen rohadt folyadékokat cseppegtessenek a rohadt szervezetembe. - álltam fel, és magamra kapva a vizes kabátomat kisétáltam a szobából.

Ekkor viszont meghallottam egy mély hangot. Egy kellemes mély hangot ami viszont ijedt volt.

- Yuna. - állított meg Tae. - Mit csinálsz? - ragadta meg a karomat amibe a branür volt. - Nem gondolod, hogy legalábbb a branürt kikéne venni?

- Mióta aggódsz te értem ennyire? - néztem a szemeibe miközbe egy könnycseppet hullasztottam a tenyerébe. - Engedj el. Hadj örökre békén Tae. - hátat fordítottam, és kirohantam a kórház épületéből.

Mit sem foglalkozva az itt közlekedő betegekkel, és a branürrel a kezembe átrohantam az úton, és ahogy csak tudtam rohantam haza fele.

20 percni futásnál megálltam, és levegőket kezdtem el kapkodni. De aztán megint elkezdtem rohanni,és rohanni megsem állva hazáig. Sosem tagadtam, hogy elég jó vagyok futásba... de most valamiért fogva nem megy annyira.

Megpillantva a házam kapujat egy gyengéd nyögés hagyta el a torkomat mivel elégge kiszáradtam, és kifáradtam.

Az Istenért már, nyílj már ki! - orditottam a lakatnak miközben próbáltam kinyitni több kevesebb eséllyel de végül sikerült. Hátra csapva mögöttem a kaput, felmásztam a lépcsőn, és besétaltam az ajtón, a cipőm ledobtam, és a kabátom pedig kidobtam a teraszra.

Felballagtam nagy nehezen a szobámba, és a szekrényem éle álltam, kinyitottam az ajtaját, és tiszta ruhát vettem ki belőle, vállamra kapva a törülközőt megindultam a fürdőszobának.

Besétáltam a fürdőbe, lekaptam a büdös, vizes ruháimat, és a tükör elé álltam. Ekkor megpillantottam az eltört kezem, és a másik kezemben ott díszelgő branürt. Több kevesebb sikerrel de kivettem magamból a branürt, és egy kis zsepivel enyhítettem a vérzést.

Oda álltam a fürdőkádhoz, és elkezdtem engedni a jó meleg vizet, hogy végre vethessek egy meleg fürdőt, kevesebb fájdalommal, és több nyugalommal.

Tudom, hogy hibáztam. Egy barom vagyok. Próbáltál újra barátságot alkotni velem, de én nem fogadtam el. Sajnálom, Jungkook.

Végreee... jó meleg víz. - ültem bele a kádba, és átadtam magam a meleg víznek, és a levendula illatnak.

Szépen lassan lemosdattam magamat, és a hajamat is kimostam. De egyszer csak belemerültem a gondolatomba, hogy hogyan is jussak haza Máltára. Belemerültem abba, hogy hogyan kéne elmondanom Jungkooknak, hogy nem akarok tőle semmit. Belemerültem abba, hogy hogyan kéne elfelejtenem Taehyungkot, és hirtelen csak azon vettem észre magamat, hogy fuldoklom.

Gyorsan felugrottam a kádból, és oxigént kapkodtam.

Megtörülve az arcom kiléptem a kádból, és az egész testem megcsapta egy hideg fuvallat amitől kirázott a hideg, és a törülközőt magamra csavartam, a lábam a mamuszomba bújtattam, és betotyogtam a szobámba, mint egy pingvin.

A hajszárítot a kezembe kapva bedugtam az áramba, és elkezdtem szárítani a hajamat. Amint végeztem felvettem a kis itthoni outfitemet. Egy csíkos nadrágot, egy fehér pulcsival, egy kis köntössel kiegészíve, és a mamuszommal a lábamon lesétáltam a konyhába.

Egy poharat elővettem engedtem bele vizet, és leültem az asztalhoz. Ahogy szürtyölgettem a vizt rájöttem, hogy tegnap óta 1 falat sem ment le a torkomon.

Felálltam, egy serpenyőt elővettem, a gázt begyújtottam, tojást elővettem a hűtőböl, és neki fogtam csinálni tükör tojást.

Ekkor viszont feljött az a emlék mikor még Taehyung, Haseok, és Jin elhívtak hozzájuk, és közösen csináltunk tükör tojást, és azon versenyeztünk, hogy kié lett a legjobb... de sajnos ezek az idők már elmúltak, és egy fájdalmas emlék maradt számomra.