💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮24.rész🔮💜

Jimin pólóját beleraktam a táskámba, és a szekrényem elé állva kinyitottam a szekrény ajtót, és betekintettem a ruha táramba.

Nagy szemekkel tekintettem végig ruháimon, mert ugyan is elég hiányosak... szóval már alig van ruhám. Ez az jelenti, hogy elkell mennem vásárolni. De kivel?

Nekem nincsen lány barátaim... nekem egyetlen egy volt. De csak volt... benne nagyon megbíztam, bármit elmondtam neki, sosem titkoltunk egymás elől semmit, rengeteget utazgattunk Ázsián belül... de ezek az idők megszűntek.

De hogy mégis kicsoda volt ez a lány?

Taehyung húga.

Hirtelen egy nagy dudálásra lettem figyelmes, és gyorsan magamra kaptam egy fekete farmer nadrágot egy hosszított szürke pulcsival. Magamra kaptam a fekete sapkám, és egy szájmaszkot, és a táskámat felkapva kimentem a szobámból.

Lementem a nappaliba a telefonomért, és kimentem a rám várakozó fekete kocsihoz.

Sóhajt véve foglaltam helyet a fekete kocsiban mit sem foglalkozva azzal, hogy a sőfőr nem más, mint Jungkookah. Igen. Jungkookah. De várjunk. Mikor lett neki jogosítványa?

- Szép. - kuncogott egyet magában Kookie. - Meg sem ismersz már engem? - nézett rám a visszapillantó tükörből.

- Ki? Én? - néztem furán előre. - Jaa! Szia Jungkookah! - mosolyogtam rá.

- Ennyi?

- Mit mondhatnék? - néztem ki az ablakon, és csodáltam Szöul épületeit. Még mindig elvarázsolnak. - Amúgy mióta van jogsid?

- 1 éve. - jelentette ki büszkén.

- Gratulálok. - fogtam meg a vállát. - Még nem régiben egy hatalmas nagy álmod volt... most meg teljesült. Büszke vagyok rád Jungkookah! - mondtam simogatva a vállát.

- Kérlek, engedd el a vállam. Még a végén felizgulok... - vetett rám egy huncut perverz mosolyt.

Nagy levegőt véve, és egy sóhajt elhagyva vettem le a kezem a válláról, és hátradőlve az ülésnek csodáltam, ahogy az erős eres kezeivel vezeti a kocsit.

Alig 20 perc alatt értünk oda a BigHit épületéhez, mert hál' Istennek alig volt forgalom. Ami elég furcsaaa... pedig Szöulben mindig van élet.

Vagy már ez a város is olyan, mint az én lelkem?

Kiszállva a kocsiból tekintettem meg pár armyt akit egy mosollyal köszöntettem, és integetéssel. Bár amennyire látszott a mosolyom a szájmaszkomtól... Jungkookot követve indultam meg a BigHit bejárata felé, és még ez a látvány mindig elvarázsolt, a BigHit gyönyörű épülete.

A portás lányt egy meghajlással köszöntöttem amit viszonyzott is, és megindultam a lift felé.

Hirtelen feljött egy emlék, és szinte összeroggyantam a lift ajtaja előtt.

Istenem Taehyung. - mondtam magamban miközbe a liftajtóra tekintettem.

Taehyung majdnem itt halt meg. Utálom a liftet.

Egy lépéssel meghátrálva megfordultam, és elindultam a lépcső felé.

Inkább használom a lépcsőt, mint a liftet.

- Yunaa! - szaladt utánam Kookie.

- Na? - fordultam meg felé.

- Jaaa... - nézett a liftre. - Taehyung?