💜🔮Szerencsés véletlen🔮💜 [BTS V, Jimin ff.] -Szünetel!-

💜🔮10.rész🔮💜

"Látok egy hatalmas kaput. Egy hatalmas nagy fény szűrődik ki onnan. Hatalmas nagy lépcsők vannak itt. De mégis annyira üres ez a hely. Hol lehetek most? Jézusom! Édesapám!

- Kislányom. - mosolygott rám apa.

- Apaaaa - egy hatalmas mosoly keletkezett az arcomra, és szinte ugrálni tudtam volna örömömben.

- Kislányom. Annyira büszke vagyok rád. - mosolygott rám. - Nagyon szép, és nagy lány lettél. De figyelj kincsem, nekem most mennem kell. De most nem jöhetsz be ide. Neked még nagyon sok mindent megkell valósítanod, és képes vagy rá. Nagyon szeretlek.

- Apa, ne menj el. Szeretlek."

Úgy fáj mindenem... mégis hol vagyok? És miért vagyok ilyen hideg? És mi ez a...?!

- Jézusom Jimin! - fordultam meg mire megtekintettem azt, hogy Jimin ébren van, és mosolyog.

- Yuna! - mosolygott rám, és a kezeimért nyújtózkodott amiket lassan de megfogta.

- Jimin! - kezdem el sírni, és közelebb kúsztam hozzá amennyire az ágy engedte, és belemarkoltam a kezeibe, és a szemébe néztem.

- Köszönöm. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Nagyon köszönöm. - kezdett el sírni ahogy rá nézett a takarómra. - Oda adtad nekem a vesédet... és ne haragudj. - törülte le a könnyeit. - Nem tudok mit mondani. Köszönöm.

- Jimin, ezt nem kell köszönnöd. Te nagyon fontos vagy számomra, és nagyon boldog vagyok, hogy életben maradtál. - mosolyogtam rá, és szorítottam a kezét miközben sírtam a boldogságomtól.

Annyira köszönöm a jó Istennek, hogy nem vette magához, és életben hagyta velem együtt. Ez olyan mint egy álom. De ez egy nem egy álom, hanem a valóság.

Megmentettem Jimin életét azért, mert ő nekem sokat jelent. Ő az egyetlen aki szóba tud állni velem, és elmondta az igazságot még akkor is ha fáj.

Minden szeretetem pedig megszünt Taehyung féle. Hogy tudtam egy ilyen embert szeretni?! Choa is végig csak hazudott nekem.

- Szép jó estét! - jött be a doktorúr. - Látom mint a ketten jól vannak.

- Igen. - mondta mosolyogva Jimin.

- Mindennap befogok jönni magukhoz, hogy meglássam hogy javulnak. Ha minden rendben lesz 2 héten belül haza mehetnek. De ha nem akkor sajnos akár 1 hónapig is itt kell maradniuk. - nézte az infúziónkat.

- Doktorúr, esetleg megoldható lenne, hogy ezt a 2 kórházi ágyat összetolhassuk? - nézett rám Jimin miközbe a kezeimért nyúlt.

- Teljesen nem tudjuk összetolni, mert kell az infúziónak a hely. De közelebb tudjuk húzni az ágyat egymáshoz. Szólok is a növéreknek. - mosolygott ránk a doktorúr, és kiment az ajtón.

Ezt nem tudom feldolgozni. Ez lehetetlen, de még is igaz, és hihetetlen. Megmentettem egy ember életét de viszont én pedig elvesztettem egy belsőszervem.

Bejött a szobába 3 növér, és az ágyat csak közelebb húzták egymáshoz amennyire Jimin kérte de nem teljesen egy kis rés maradt köztünk, hogy az infúzió állvány elférjen.

- Szeretlek, Yuna. - nézett a szemeimbe Jimin, és lassan és óvatosan az ágy szélére könyökölt, és az ajkam gyengéden megcsókolta. Én pedig nem ellenkeztem, és a csókját viszonyoztam, és a kezeimet a nyaka köré fontam, és a haj tincseivel játszodoztam miközbe az ajkait a birtokaimba vettem, mint ő az enyéimet.

Aztán óvatosan elválltunk egymástól, és az egymás szemeit néztük, és megláttam benne egy fényt, egy csillogást. A szerelem csillogását. Ahogy néztem a szemeit láttam azt, hogy ugyan azt érzi, mint én ő iránta, és hogy mi nekünk szükségünk van egymásra.

Ekkor elkezdett dúdolni ahogy megfogta a kezem, és nézte az égboltot, és akkor rám tekintett, és elkezdett énekelni;
"Ez nem véletlen egybeesés
Csak...csak... az érzéseim
Az egész világ teljesen más mint tegnap
Csak...csak... a boldogságodtól
Amikor hívsz
A virágoddá válok
Mint aki mindig is erre várt
Vakítóan virágzunk
Talán ez az univerzium végzete
Ez már csak így van
Tudod, tudom
Te én vagy, én pedig te"

Ekkor a szememből elkezdtek folyni a könnyek, mert ez a dal tele volt érzelmekkel, és teljesen szivből énekelte.

Szeretlek Jimin.