Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

21. Féltékeny hülye

- Nem igazán. Mostanság lefoglalják a barátnős problémái. Pontosabban az egyéjszakás, többéjszakás problémái - nevettem egy szomorú mosollyal az arcomon. - Na, már az a hülye is hiányzik.

- Többet nem is szeretnél megtudni Szala látogatásáról? - kérdezett Levi, miközben letelepedett mellém a kanapéra. Végigdőlt azon, s fejét a hasamra hajtotta.

- Miért? Van valami, amit még tudnom kellene?

- Öhm... most, hogy mondod, nem. Azt hiszem, nincs semmi - válaszolta az öcsém homlokráncolva.

- Ennyire nem tudsz nekem hazudni?

- Oké. Rendben. Rólad kérdezgetett.

- Igen?

- Aha. Érdekelte, hogy milyen állapotban értél ide, mondtál-e valamit róla, sírtál-e és, hogy nem-e tudunk valami fejleményt az érzéseiddel kapcsolatban.

- És üzent valamit?

- Emmie, túl jól ismered. Annyit mondott, hogy... idézem: "kibaszottul sajnálja az elcseszett helyzetet a kurva életbe már" - mondta nevetve, mire én is hasonlóan felnevettem, leplezve a sirhatnékomat. - Nagyon, nagyon szeret, egy barom és annyi időt ad neked, amennyire szükséged van...

- És? - Láttam rajta, hogy van még valami.

- Csak menj vissza hozzá.

Lesütöttem a szemeimet. Pontosan tudom, hogy milyen a híres-neves Szalai Ádám. Átkeveredtem már vele néhány bukkanón, túléltem pár katasztrófát csak hogy együtt lehessünk. Jól ismerem őt. Annak ellenére, milyen önfejű és nehéz eset, hatalmas szíve van és hihetetlenül gondoskodó. Folyamatosan félti és még a széltől is óvja szeretteit. Most pedig szinte könyörög. Az a férfi, akinek valószínűleg mindenemet odaadnám.

De nem. Még nem lehet. Nem bocsáthatok meg neki ilyen könnyen. Át kell gondolnom kettőnket. Mindegy mekkora fájdalmat okoz a hiánya.

- Mit csinálsz ma délután? - érdeklődtem, hogy eltereljem a szót rólam és a viharos kapcsolatomról.

- Edzeni akartam menni, mégis amióta itthon vagy szinte az összeset kihagytam. Úgyhogy ma sem fogok bejutni - rántott vállat. - Megnézünk egy filmet? Aztán elmehetnénk a plázába ingeket nézni.

- Felőlem rendben. Úgyis rég voltunk együtt "shoppingolni".

- Veled jobban szeretek vásárolni. Anyunak minden ingben és pólóban túl jóképű vagyok.

- Mert az is vagy - vigyorogtam, majd összeborzoltam a haját.

- Mire hazaérünk a meccs is elkezdődik - mondta finoman, a reakciómat figyelve.

- Amit végig is nézünk. Ne aggódj, nem lesz gond. Még az egyik mezemet is felveszem - bíztattam egy egyre csak halványuló mosollyal, aztán nekiálltam a filmek válogatásának a délutánra.

Miután Levi hazajött a suliból egy akció-vígjátékot néztünk meg, az alatt két tálnyi popcorn és másfél liter kóla fogyott el. Éljenek az egészséges fiatalok!

Nagyon élveztem a plázás kiruccanásunkat. Most már Levi vezetett, ugyanis fél éve jogsija is van. A kedvenc üzletünkben az eladók teljesen odavoltak az öcsémért. Egyetlen lány volt közülük, aki korban passzolt a fiúhoz, az összes többi harminc feletti nő volt. A többségük pedig imádja a mosolygós "kisfiúkat".

Négy inggel és egy nyakkendővel indultunk az olasz étterem felé, ahol Marco előszeretettel vezetett minket a szokásos asztalunkhoz.

- Kérdezzem, mit szeretnétek vagy hozhatom azt, amit mindig esztek, la bambina? - mosolygott rám kedvesen azzal a lehengerlő, pimasz vigyorral.