A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

25.

Jimin izgatottan készülődött a szobájában. Nem tudta, hogy mit is vegyen fel az alkalomhoz.

Beszélgetésük után telefon számot cseréltek, de két nap alatt többet beszéltek mint ő valaha a szüleivel. Túlságosan is izgatott, közben félt. Félt a mostoha bátyja reakciójától..

~***~

Éppen otthoni nadrágját cserélte át, amikor autó hangot hallott, de ő nem foglalkozott vele. Úgy vélte biztos valaki jött a szüleihez, vagy a Hyungjai. Órára pillantva megnyugodott, hogy bőven van még ideje készülődnie. Fekete farmert vett magára, és egy sötét kék inget. Hajával nem csinált semmit, de a kendőjén gondolkozott. Nem tudta, hogy merni fog-e nélküle emberek elé állni. Tudta mennyire is borzasztó a látvány, mégis leginkább Hae reakciójától félt. Nem akarta, hogy elborzassza a látvány.

- Kisfiam, - Kyung-Mi kopogás nélkül nyitott be, de a szemeiben komorság volt. - van itt valaki, aki téged keres. - Jimin hátra kapta a fejét, és gyorsban felkötötte a kendőjét. Anyja mellett próbált elmenni úgy, hogy ne kérdezgesse, de nem úszta meg. - Jimin, ki ez a férfi?

- Anya.. - Nyavalygott. - Csak egy ismerős. - De az anyját nem verte át. - Majdnem leestem tegnap a lépcsőről, és ő mentett meg.

- H-Hogy mi történt? - Jimin nem akarta elmesélni az anyjának, félt, hogy kiborulna, és milyen igaza volt. - Ki volt?!

- Nos, Jackson barátja.

- Tehát ezért fogadtad el a férfi randi kérését? - Arra az egy szóra Jimin arca tűz vörös lett, amin Kyung-Mi elmosolyodott. - Elhittem, hogy szereted Jacksont, és elhiszem, hogy még mindig szereted.

- Félek anya. Félek, ha mellette maradok, akkor még jobban megsérülök. Nem akarok sérülni, többet nem. - Jackson lépcső tetején állt ökölbe szorított kezekkel. - Mehetek végre?

- Menj, te hőszerelmes.

- Anya! - Kyung-Mi kuncogva sétált vissza Zerennel közös szobájukba. Jimin próbált sietni, hogy minél hamarabb leérhessen, de arra nem számított, hogy kibe botlik a lépcsőn. - Jackson?

- Szóval még össze se jövünk, de te már máshoz rohansz. - Jimin komor arccal nézett a szemeibe, de egy szó nélkül kikerülte. - Még válaszra se méltatsz?! - Hae a bejárati ajtó felé kapta a fejét. - Legalább mondanál valamit! - Ellökte magát az autótól, és közelebb sétált az ajtóhoz. Tudta, hogy nem lenne szabad, de aggódott a fiúért, ezért a kezét a kilincsre helyezte, és benyitott. Két szempár szegeződött rá, majd Jimin felé közeledve felvette a cipőjét.

- Minden rendben? - Kérdezte halkan.

- Vajon tudja, hogy mi a múltad? - Jimin izmai megfeszültek, de nem az idegtől, a félelemtől. - Tudja, hogy mit rejtegetsz, Jimin? - Fogait összeszorítva ökölbe szorultak a kezei.

- Nem érdekel. - Mindketten Hae-ra kapták a tekintetük. - Vagyis javítom magam. Érdekel a múltja, amiről te úgy beszélsz. De addig nem fogom róla faggatni, míg nem akarja elmondani.

- Tch.. - Jackson fintorogva fordított nekik hátat.

- Oh, és Jackson Wang. - Lépcső tetején megdermedt. - A fiúkádat jó lenne, ha vissza fognád. Mert nem érdekel, hogy a rendőr főnök fia, de én a kiskorúak börtönébe záratom, ha még egyszer ártani fog Jiminnek. - Ezzel Jimint a hátánál fogva kitolta az ajtón, és próbálta nem becsapni a bejárati ajtót, de még úgy is hangosabbra sikerült mint szerette volna.

- Sajnálom Hae. - Csak mosolyogva adott puszit a homlokára, amitől Jimin piros arccal elfordult.

- Semmi gond, nekem is van egy bátyám. Mindig szívjuk egymás vérét. - Kuncogott, és kinyitotta neki az ajtót.

~***~

- Hae.

- Hm? - Jimin csak akkor szólalt meg, amikor elhagyták a ház utcáját.

- Lehetne, hogy ne cukrászdába menjünk? - Félszemmel a zavart fiúra nézett, de egy szó nélkül lefordult a park felé. - Ne vedd sértésnek vagy bárminek, de nincs étvágyam a süteményekhez.

- Dehogy veszem annak, nyugodj meg. Szeretném, ha jól éreznéd magad, és semmit se akarok rád erőltetni. - Jimin hálásan nézett a mosolygó férfira. Jimin kikerülte azt a választ, amit szeretett volna. Valahogy amit az anyja mondott neki, túl zavarba ejtő. - Mondd csak. - Hae egy park mellett leállította az autót, de nem nézett Jimin felé.

- Baj van? - A fejét ingatta.

- Te.. Párkapcsolatba vagy vele? - Jimin levegője a tüdejében rekedt, de amikor Hae lassan felé fordította a fejét, igazán félt.

- Én.. - Nem tudta, hogy mit is mondhatna neki, de nem akart hazudni. - Nem, nem voltunk abban. Csak tudjuk egymásról, hogy szeretjük a másikat.

- És valóban szereted, vagy csak fellángolás? - Nyitotta a száját, de be is csukta. Hirtelen abban is elbizonytalanodott, hogy szerelem húzza a mostoha testvéréhez. - Nos, sétáljunk. - Jimin aprót bólintott, így mindketten kiszálltak az autóból, de amit Hae tett vele, teljesen ledermedt. Hae mosolyogva nézte a pirosodó fiút, majd a kezénél fogva húzta maga mellett.

- Te.. Te valóban randinak szánod ezt? Mármint..

- Igen. - Erélyes, magabiztos hangon vágott Jimin szavába, aki megszólalni se mert többet. - Én első randinak szántam ezt a napot, de így már értem, hogy miért akartál sétálni. - Hae elengedte a kezét, Jimin mégis utána kapott.

- Csak hirtelen jött. - Figyelmesen hallgatta a fiatalabb mondandóját. - Nem csak ezért nem akartam veled elmenni oda. De bizonytalan vagyok, nem tudom, hogy pontosan mi is megy végbe bennem. Örülök, és boldogsággal tölt el, hogy ilyen érzéseket mutatsz ki felém. De nekem gyors.. - Míg beszélt ujjai egyre szorosabban fogták Hae kezét, ő mégse mutatott ki fájdalmat.

- Jimin. - Szemeit lehunyva enyhített az ujjai szorításán, lassan lecsúszott a keze.

- Ez miatt már semmit se akarsz, igaz? Persze, hogy nem. - Nevetett kínosan.

- Jimin, emeld fel a fejed. - Fejét rázva elakart menni, de Hae utána kapott. Tarkójánál fogva magához húzta, és összeillesztette az ajkaikat. Jimin dermedten állt, még viszonozni se tudta a csókot, de Hae nem adta fel. Közelebb lépve hozzá mozgatta az ajkait, mire Jimin lehunyta a szemeit, és viszonozta a csókját..

🍁

Taptarap.~