A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

9.

Jimin az ágyban ülve bámult ki a szobája ablakán. Dörgött, villámlott egyedüli zaj az ablakon kopogó eső volt. Mindig is félt a viharoktól, de olyankor az édesapja mindig bement hozzá és mesét olvasott fel neki, hogy eltudjon aludni. És erről a szokásáról még 16 éves korára se szokott le.

Akármikor dörgött az ég ő az ágyban összerezzent a takarót markolva. Édesanyjának nem mondott semmit, nem akart neki gondot okozni még a félelmével is. Ezért amikor vihar volt ő tetette, hogy bátor és már nem félt. De amikor nem volt otthon, akkor mindig bebújt a sötét szekrénybe kezeit a fülére tapasztotta, és addig volt bent míg elmúlt a vihar.

Hangosabb dörrenésre meg ugrott az ablak felé kapva a tekintetét, de amikor elment az áram, akkor félt csak igazán. Szobában az egyedüli fényt a villámok adták, akárhogy próbálta számolni a szüneteket a villámok közt. Kettőnél tovább nem jutott olyan sűrűn jöttek a villámok.

~***~

Jackson furcsán érezte magát. Délután eljöttek a fiútól, de szokatlan érzése volt. Mintha félne, de nem értette mitől. Két kopogásra az ajtaján oda fordította a fejét.

- Gyere. - Nyílt az ajtaja, de megdöbbenésére ott egy Kyung-Mi állt.

- Jackson, kérhetnék egy szívességet?

~***~

Jimin lassan kimászott az ágy szélére. Mezítelen lábait a padlóra helyezte, de össze is rezzent egy újabb dörgésre és inkább vissza mászott, majd betakarózott.

Trappolásra jobban összébb húzta magát, de amikor berobbant a szobája ajtaja hirtelen ült fel ijedten nézve az ajtóban lihegő alakra. Nem tudta, hogy mit is reagáljon, hisz a sötétségben nem látta ki az, aki ott állt az ajtóba. Majd egy villanásra és dörrenésre összébb rázkódott, de abban a fényben ismerte fel a fiút.

Jackson először nem értette, hogy miért kérte tőle Kyung-Mi, hogy menjen be Jiminhez, de így már meg értette. De még azt is, hogy miért érezte furcsán magát. A fiú félt a vihartól.

Halkan becsukta az ajtót és egyenesen az ablakhoz sétált, és elhúzta a függönyt, amitől még sötétebb lett.

- Ne félj most már. - Fordult Jimin felé, de ő csak remegett az ágyban mire hozzá sietett, igaz a székben majdnem felbukott, de nem érdekelte. Közelebb ment hozzá és meg kereste a kezét majd rászorított, érezte ahogy megdermedt. Szabad kezével a zsebébe nyúlt, elő vette a telefonját és a zseblámpát beállítva rajta az éjjeli szekrényre helyezte, amivel sokkal több fény lett a szobában.

Jimin szemeibe nézett amikben meg csillant pár könnycsepp, mégsem gúnyolta ki, megértette őt. De ahogy jobban a szemeibe nézett látta a sok kérdést, mire elengedte a kezét, de akkor Jimin utána kapott és mindkettő kezével szorongatta. Fájt neki amilyen erősen szorította, de nem szólt érte csak elmosolyodott.

- Rengeteg kérdésem van, ahogy neked is van ebben biztos vagyok. De ezt halasszuk holnapra, aludj inkább. - Jimin egy kezét felemelve Jacksonra mutatott, aki a fejét rázta. - Nem vagyok álmos. Aludj nyugodtan. - De Jimin akkor is mutatott rá, amit már nem értett, hogy miért majd akkor meg értette, ahogy húzta a kezét. Nagyot nyelt, amint rájött mit is akart tőle a fiú. Lassan levette a cipőit, vizes kabátját a székre akasztotta és akadozva, de bemászott a fiú mellé az ágyba.

Hátán feküdt, abban reménykedett annyi elég neki, hogy a kezét fogta. Nagyot tévedett. Jimin közelebb bújt hozzá fejét a mellkasára fektette, és hallgatta az ütemes szívdobogását, ami meg nyugtatta a lelkét. Hirtelen ő sem tudta miért akarta a mostoha bátyától, hogy feküdjön be mellé, de azt tudta. Tudta, hogy mellette meg fog nyugodni, érezte, hogy mellette biztonságban van. E érzésektől hamarabb aludt be mint bármelyik napján a két év alatt. Jackson kevésbé.

Dermedten feküdt a fehér plafont bámulva. Lesokkolta a fiú hirtelen közelsége. Eddig meg akart tőlük szabadulni és abban biztos, hogy a mostoha öccse még mindig azt hiszi róla. Pedig már nem ezt érezte. Meg akarta védeni a fiút, de azt még nem tudta, hogy hogyan is rejtegesse az érzéseit. Hiszen, ha fent tartja a rideg, elutasító arcát, akkor meg bántja, ami fájna neki. De ha az új arcát mutatja neki, akkor ráfog jönni a titkára, amit bármikor kihasználhat ellene.

Nem tudta, hogy mitévő legyen, mit is csináljon és hogyan. De amikor lenézett a mellkasán szuszogó fiúra minden gondja elszállt. Nem foglalkozott semmivel, csak a békésen alvó Jimint nézte. Kezével óvatosan az oldalára simított, majd egyre fentebb a válláig és ott is tartotta, míg el nem aludt ő is.

~***~

Kyung-Mi és Zeren másnap reggel siettek a kórházba, ahol nagy fejetlenség volt az egész éjszakai áram kimaradás miatt. Sok nővért és orvost kerülgettek, mire Jimin szobájához értek, de ami a szobában fogadta őket. Mindketten az ajtó küszöbön álltak, és csak bámulták a két fiút.

Éjszaka folyamán egymás felé fordultak. Jimin homlokát Jackson mellkasának döntötte. Jackson Jimin testét átölelve húzta magához állát a feje búbján pihentetve. Kyung-Mi elmosolyodott, és beljebb lépdelt hozzájuk. Takarót felhúzta a vállukig, és leült az ágy melletti székre onnan nézve őket.

Egyikük se hitte, hogy Jackson az egész éjszakát bent fogja tölteni a fiúnál. Zeren már azon is ledöbbent, amikor előző nap estéjén gyorsan futott ki a házból. Csak elmenetele után tudta meg miért is futott el oly gyorsan. Kyung-Mi elmesélte neki, hogy Jimin félt a viharoktól.

Zeren halkan becsukta az ajtót, és ő is közelebb lépdelt, majd a telefonját elővéve egy fotót csinált kettejükről, mire Kyung-Mi felkuncogott.

- Nem hinné el, ha mondanánk neki. - Suttogta.

- De hiszen egyszer Jimin mellett ébred fel. - Nézett fel mókásan a jövőbeli férjére.

- Igaz.. Nem baj. - Vállat rántva tette el a telefonját, és beállt Kyung-Mi mögé.

Beszélgetésük óta kettő perc se telhetett el, amikor Jackson mocorogni kezdett. Ásítását elnyomva nyújtózkodott. Zeren befogta Kyung-Mi száját, tudta, hogy meg akart szólalni, de ő kíváncsi, hogy mit reagál a szituációra, de ami történt azon mindkettő szülő ledermedt.

Jackson mosollyal az ajkain egy kezével Jimin arcára simított, hüvelykujjával puha bőrét cirógatta. Lentebb hajolt hozzá és apró csókot lehelt halántékára, mire Jimin meg moccant, de nem ébredt fel. Kezével lassan az álla alá simított és fentebb emelte, majd meg tette azt, ami még ő magát is ledöbbentette.

Jimin ajkaira apró csókot lehelt..

🍁

Íme az új rész.~