A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

8.

Jackson a fiú ágyára borulva aludt, arról se tudva, hogy Jimin nyitogatni kezdte a szemeit.

Jimin nem tudta, hogy mi történt és hol is volt. Fájdalta a fejét, de amikor felakarta emelni a kezét, nem bírta, amitől bepánikolt, és oda nézett. Amit látott, alig hitt a szemének. Jackson az ágyra borulva aludt, az ő kezét fogva. Felakarta ébreszteni, mégis jó érzés volt számára, hogy valaki fogta a kezét, hogy az a valaki Jackson volt.

Ajtó nyílására oda fordította a fejét, de a látogató megtorpant a küszöbön a döbbenettől, ami végett a mögötte lévő a hátának ütközött.

- Baszki. - NamJoon az orrát fogva nézett ki Jaebum mellett, de amikor látta Jimin nyitott szemeit, nem foglalkozott az alvó Jacksonnal.

- Jimin! - Hirtelen kiáltásra Jackson felkapta a fejét, és tudatlanul is a fiú kezére szorított. Fejét Jimin felé fordította, aki őt nézte barna szemeivel. - Végre. - Hang irányába kapta a fejét, ahol két barátja állt. Míg NamJoon Jiminhez futott, addig Jaebum Jacksont nézte, majd a kezét. Nagyot nyelve engedte el Jimin kezét, de csak lassan csúsztatta le, és az ölébe ejtette.

NamJoon félszemmel a bénán ülő fiúra nézett, és elmosolyodott.

- Jackson, beszélhetnénk? - JB a párjára kapta a tekintetét. - Négyszemközt. - Két egymásra hagyott fiú nagyot nyeltek, ahogy becsukódott az ajtó, ők pedig ketten maradtak. Jaebum hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon, vagy mit mondjon. Zavarban érezte magát a fiú jelenlétében, hiszen oly gorombán viselkedett vele. Zajra oda fordította a fejét. Jimin fentebb ült, és közelebb húzta magához a széket.

- Fiatalabb vagy, mégis te viselkedsz felnőttként. - Idősebb mondatára csak vállat rántott, de attól grimaszba torzult az arca. - Ne mozogj hirtelen. Mondhatni átgurultál egy autón, vagyis át is gurultál. - Jaebum meg könnyebbült, amikor látta Jimin halvány mosolyát, így erőt véve meg mozdult.

~***~

A fő orvos hátra dőlt a székében, mintha pofon ütötték volna. Kyung-Mi a kezében tartott zsebkendőt gyűrögette. Szipogott, közel állt a síráshoz az emlékei felidézésétől. Azóta is lehetetlennek tartotta azt, ami történt a fiával és a férjével, csak míg a fia túl élte, a férje már nem.

Orvos meg szólalni se tudott a döbbenettől. Hisz ő hallott arról a balesetről, nem tudta elhinni, hogy azt a fiút vizsgálta, aki túl élte azt a balesetet.

- És a hangszálai? - Kyung-Mi a fejét rázta.

- N-Nem mer beszélni.. - Suttogta maga elé, de ez volt az utolsó döfés számára. Arcát tenyerébe temetve zokogott, mire az orvos felugrott és a nőhöz sietett. Próbálta csitítani, vigasztalni, de ebben nem tudta hogyan tudna vigasztalni. Az a tudat, hogy vele és a lányával is megtörténhetett volna, bele gondolnia is rossz volt.

~***~

- És mondd csak.. - Jimin kérdőn nézett az idősebbre. - Miért nem énekelsz már? - Jaebum kíváncsi volt, de amikor meg látta a fiú ábrázatát már meg bánta a kérdését. - Nem muszáj válaszolnod. - Szabadkozott, de Jimin a fejét rázta. Kezeivel telefon alakot mutatott, mire JB elő kapta a telefonját és feloldva a fiú kezébe adta. Mély levegőt vett, majd pötyögni kezdett a telefonon. Míg írt JB alig bírt magával annyira kíváncsi volt a válaszra, bár éppen ez döbbentette le. Fiú arcát nézte, meg vizsgálta minden arcvonását, majd lentebb vándoroltak a szemei, a nyakára.

Szemei kikerekedtek a látványra, de már értette a párja miért is rejtegette annyira. Nem tudta, hogy mi történhetett a fiúval amiért úgy nézett ki a nyaka. Mintha elvágták volna.. Jaebumnak ez volt az első gondolata, de arra nem számított, hogy mily közel is járt az igazsághoz. Jaebum addig-addig nézte Jimin nyakát, míg a telefonja került a látózónájába.

Rákapta a tekintetét, de Jimin nem nézett rá csak a takarót bámulta, mégis a kezei remegtek. Telefonjáért nyúlt és csak nézte, ahogy mindkettő kezével a takarót markolászta. Látta rajta, hogy nem sok kellett neki és elsírja magát, e végett a telefonjára szentelte minden figyelmét, de amit ott olvasott. Ájulás kerülgette őt.

~***~

Jackson nem nézett az előtte ülő NamJoonra, aki csak bombázta a kérdő szemeivel. Ő sem tudta, hogy miért tette azt amit tett, de nem volt számára rossz érzés. Azóta eltelt egy óra hossza is, de az ő keze azóta is forró volt Jimin bőre érintésétől. Lassan levezette tekintetét a tenyerére és csak bámulta, túl jó érzés volt számára, de ami jobban megijesztette az a vágyakozás. Újra érezni akarta a bőre érintését, újra fogni akarta a kezét.

- Jackson. - NamJoon hangjára összerezzent. - Mesélj. - Értetlenül nézett rá, de NamJoon felvonta egy szemöldökét amit ő annyira utált. Olyan érzése volt mintha az apja kérné számon, hogy hol volt és mit csinált.

- Nem értem mit meséljek. - Rántott vállat mintha nem érdekelné.

- Miért aludtál Jimin mellett? Miért fogtad Jimin kezét? - Bele a közepébe!

- Csak.. Csak elfáradtam. - Hazugságát már ott elrontotta, hogy dadogott, amit ő sose szokott, kivéve, ha hazudni próbált. Nos, csak próbált.

- Ne hazudj! Miért voltál ott?

- Mostoha testvérem ágyánál nem lehetek?! - Jackson kifakadásán NamJoon szemei elkerekedtek. - Mostoha testvéremért nem aggódhatok?!

- Mostoha testvéred, akit elakarsz üldözni magatok mellől!

- Nem akarom elüldözni. - NamJoon álla a földet verdeste a sokktól, főleg amikor látta Jackson arcát enyhe pír takarta.

~***~

Jaebum szemei gyorsan mozogtak míg olvasta a sorokat, de amíg olvasta egyre fehéredett. A sokktól, és a felismeréstől.

- Már 10 évesen tudtam magamról, hogy jó hangom van, még csak taknyos kölyök voltam, amikor elkészítettem az első videómat. Anya és apa büszkék voltak rám, bátorítottak, így folytattam egészen 13 éves koromig. Azóta a három év alatt több rajongóm és követőm lett, ismertek akár egy Idolt. Minden álmom az volt, hogy Idol lehessek, de a 14. születésnapom mindent megváltoztatott. Apa miattam hamarabb ért haza a munkájából, anya a kedvenc tortámat sütötte, de anyának el kellet szaladnia otthonról egy sürgős ügy miatt a munkájába, nem haragudtam rá, megértettem őt..

- Apával ketten maradtunk, míg anya nem jött haza nem akartuk felvágni a tortát, így videó játékoztunk. Egyszer csengettek nálunk, nem értettük ki lehet az délutánra, de apa ment ajtót nyitni. Egy kiáltás volt, majd egy nevetés és apát.. Apát a pólója nyakánál fogva húzta be maga után, elvágták a nyakát. - JB felpillantott és látta, ahogy Jimin a nyakát fogta, ajkait összepréselve bámult maga elé. - Féltem. Leblokkoltam és egyedül apát hívogattam, hogy ébredjen fel, de a teste tehetetlenül feküdt a gyilkos lába mellett. Elakartam futni, menekülni, szólni valakinek, de nem mozdultak a lábaim. Egyedül akkor tudtam meg mozdulni amikor egy vágást éreztem a karomnál. Akkor észbe kapva futni kezdtem az ajtó felé, de még addig se jutottam. A gyilkos a pólómnál fogva elkapott és.. és megerőszakolt. Én kiabáltam, ordítottam, sírtam, segítséget kértem, de akkor azok voltak az utolsó szavaim..

🍁

Hát, íme Jimin rejtett titka, fele.:/