A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

3.

Jimin hangos zajra riadt fel. Szapora lélegzetvétellel nézett körbe, de ő mindenhol csak vért látott. Falakon vér folyt, lenézett a testére, ahol még több vér volt. Nyakához kapott ami nedves volt, lassan elemelte a kezét onnan, a tenyere piros volt. Fájdalmas érzésre vissza kapta a kezét, ajkai elnyíltak a szúró fájdalomtól. Szokásos gyógyszeréért nyúlt, de az nem volt a helyén.

Nyakát szorongatva kapta oda a fejét, semmi szekrény nem volt az ágya mellett. Lihegve nézett újra körbe, de akkor meg látott valakit.. Sokktól elnyíltak az ajkai, és hangtalan kiáltás szökött ki az ajkain.

Kyung-Mi egy hangos puffanásra összerezzent. Óra felé kapta a fejét, ahol 7 óra volt, vagyis a fiának már rég fent kellene lennie. Anyai ösztöne kezdett aktiválódni. Mindent ott hagyva felsietett a lépcsőn, ami miatt észre se vette az álmatag NamJoont. Pislogva nézett a nő után, de amikor látta beront az első szobába már kezdett rosszat sejteni.

- Jimin! - Gondolkozás nélkül futott utána, de amit látott, lába a földbe gyökerezett. Fiú a padlón feküdt, nyakát kaparta, szája habzott, remegett egész testében. - Jimin! - Nő kiáltására összerezzent, de oda futott mellé. Fiút a karjaiba kapva felfektette az ágyra, de ott tovább vergődött.

- Mi baja? - Nézett a nőre, aki elfutott a fürdőszobába, majd egy pohár vízzel tért vissza.

- Álmodik. - Értetlenül nézett rá. Kyung-Mi a pohár vizet Jimin arcába öntötte, aki erre ledermedt. Levegőjét egyre lassabban vette, szemeivel sűrűn pislogott, majd lassan oldalra fordította a fejét. NamJoon látványára kezét a nyakához kapta, és ijedt szemekkel nézett rá. - Kimennél? - Kyung-Mi rá se nézve szólalt meg, de szót fogadva kihátrált a szobából az ajtó halkan becsukva.

Nagyot nyelve lépet hátrébb az ajtótól. Sokk hatás alá került a látványtól. Olyat látott, amit soha nem hitte, hogy fog főleg nem egy fiatal fiún. Lassan oldalra fordult, de ott szembe találta magát Jacksonnal.

- Neked mi bajod lett? Falfehér vagy. - Közelebb lépdelt hozzá, de NamJoon felé lépdelve könyökénél fogva maga után rángatta. - Mi bajod van már? - Rángatta a kezét, de akkor jobban rászorított, ami már fájt Jacksonnak. Csendben maradva tűrte, hogy berángassa a szobába, ahol még egy alvó Jaebum feküdt.

- JB! - NamJoon hangjára kipattantak a szemei.

- Durva mennyire figyeltek egymás hangjára. - Morogta a kezeit összefonva a mellkasa előtt.

- Majd, ha szerelmes leszel meg érted. - Lesajnálóan nézett NamJoonra, aki vállat rántva ült le a szerelme mellé. - Nem értem miért rejtegeted, hisz apád minket is elfogadott.

- Azért mert ti nem vagytok a fiaik. - Horkantva fordult el tőlük. - Ha meg tudná, hogy meleg vagyok kitagadna.. - Motyogta arról se tudva valaki meg hallotta őket. Jimin szemei kerekre tágultak a döbbenettől. Nem hitte, hogy a fiú meleg lenne, hiszen semmi jelet nem látott rajta, ami azt mutatná.

Mély levegőt véve bekopogott, mire három ijedt szempár tapadt az ajtóra. NamJoon Jacksonra nézett, aki ledermedve állt az ajtót bámulva. Végül ő állt fel, és az ajtó felé sétált, kezét felemelve a kilincsre helyezte, de az ajtó mögött olyan állt, akire nem számított. Jimin már felöltözve állt ott, tiszta tekintettel és kendővel a nyakán.

- Jimin? - Jackson a névre könnyebbülten sóhajtott, most örült, hogy csak a fiú állt ott. De azt nem értette, hogy miért is van ott. - Jobban vagy? - NamJoon gyengéd hangjára két fiú összeráncolt szemöldökkel néztek egymásra. Jimin aprót bólintott.

- Láttad? - Ajtó félfának dőlve bólintott. - Kérlek ne mondd el senkinek. - Kétségbeesett szemeit látva még rosszabbul érezte magát.

- Minden naposak ezek nálad? - Nemlegesen rázta a fejét.

- Este annyira elfáradtam, hogy elfelejtettem bevenni az altatóm.

- Tehát, minden naposak, csak a gyógyszer miatt nem.

- Csak ne mondd el senkinek. - Ezzel ott hagyta a ledöbbent fiút. Nem hitte, hogy ennyire rossz lehet a fiúnak. És most még költöznie is kellett egy családhoz, ahol a nagyobbik fiú szavakkal bántja.

- Jackson.

- Hm? - Kérdőn nézett a még mindig háttal álló NamJoon tarkójára.

- Hagyd békén ezt a fiút. Ha meg tudom, hogy bántottad, csak egy szavaddal is. Engem elfelejthetsz. - Rideg hangjára nagyot nyelt, főleg a komor szemeitől amikkel őt nézte.

- Mit tudsz amit mi nem, Nam? - Jaebum a szerelmét nézte, de ő csak kisétált a szobából. Jaebum nem értette miért viselkedett úgy, hisz eddig nem érdekelte a fiú. Erre már meg is védte, e végett egy rossz gondolat furakodott az elméjébe. Fogait összeszorítva markolta a takarót.

~***~

Jimin a konyhában ült az asztalnál és reggelizett. Kyung-Mi aggódva nézte a fiát, de még Zeren is. Azóta ő is felkelt, főleg kedvese kétségbeesett kiáltásaira. Ő tudott Jimin rémálmairól, de a pakolás miatt elfelejtette a gyógyszereit, ezért magát okolta. Lépésekre oda kapta a fejét, de ott NamJoon lépdelt be a konyhába.

- Jó reggelt. - Kyung-Mi nem válaszolt, csak a fia gyógyszereit pakolászta és rendszerezte. - Asszonyom..

- Kyung-Mi. - Hirtelen közbe vágására ledermedt. Zeren a fejét kapkodta kettejük közt.

- Kyung-Mi.. Sajnálom, nem akartam beleavatkozni, és senkinek nem mondom el. - Bólintott, majd Jimin mellé állt, és elé tette a gyógyszereit. NamJoon elhűlt a rengeteg gyógyszer láttán. De amikor látta egy grimasz nélkül nyúlt értük és egyesével lenyelte őket, kezdett szédülni. Ő nem bírná ki egy szó nélkül, talán még hadakozna is miattuk.

- Már 14 éves kora óta szedi őket, ezért már tudja, hogy fontos szerepük van. Már 14 évesen felfogta, hogy ezek nélkül csak rosszabb lenne neki, ezért nem hadakozik. - NamJoon elnyílt ajkain halványan elmosolyodott. - Nyugodj meg nem olvasok a fejedben, minden ki van írva az arcodra. - Kyung-Mi szavaitól enyhe pír jelent meg az orcáján. Torok köszörülve ült le Jimin mellé, aki erre rákapta a tekintetét, de ő csak rámosolygott.

- Melyik suliba fog járni? - Nézett Zeren felé, de a szemeiből már tudta a választ. - Tudod, hogy ki fog erre akadni. - Jimin a fejét kapkodta kettejük közt.

- De te meg véded, igaz? - Zeren vészjósló hangjára hevesen bólogatott. - Akkor mehettek együtt. - Jimin pislogva nézett egyikről a másikra majd az anyjára, de kínos mosolyán már rosszat sejtett.

- Oda fogsz járni, ahova a fiúk.

- Mi?! - Jackson kiáltásával egyetemben felpattant a székről, és anyját nézte villámokat szóró szemekkel.

🍁

Remélem élveztétek.^^