A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

20.

- H-Hogy mit szeretnél? - Kérdezte halkan Jimin.

- Holnap iskola után elvinni téged valahova. - Mosolygott rá Jackson és felé lépdelt mire Jimin ösztönösen hátrált, de már ott elrontotta, hogy a mögötte lévő falnak ütközött.

- H-Hova? - Jimin soha nem érezte magát olyan zavarban, mint abban a percben, és ezt Jackson élvezte. Mosolyogva támaszkodott meg a fiatalabb feje mellett, és közelebb hajolt hozzá.

- Hm, egy vacsorához mit szólnál? - Csak nagyobb lett a mosolya, amikor látta Jimin nagy nyelését. - És veheted egy első randinak is. - Apró csókot lehelt az ajkaira, és ott hagyta a lesokkolt fiút a saját szobájában.

~***~

Jackson izgatottan sétált le a lépcsőn, de alig tette le a lábát az utolsó fokról az apja állt a konyha ajtó küszöbén.

- Apa?

- Holnap Jimin iskolába megy. - Bólintott, de követte az apját a nappaliba. - Az igazgató felhívott, hogy már bevette a rendszerbe, így csak a könyveiért kell bemennie hozzá.

- Rendben, de ezt miért nem neki mondod el? - Jackson értetlenül nézte az apját, ahogy leült a kedvenc fotelébe.

- Mivel kiderült, hogy Jimin elég híres egy személyiség, és már az iskolában is tudják, hogy ő oda fog járni, fel kell készülni, hogy zaklatni fogják. Sőt bántalmazás is megtörténhet.

- Apa.. - Jackson sóhajtva dörzsölte a halántékát. - Nem egy amerikai filmben vagyunk, ahol az irigy emberek bántalmazzák a másikat, csak mert híres.

- Tudom, de.. - Nem fejezte be, amikor lépteket hallott a lépcső felől. Jackson oda nézve megpillantotta Jimint, majd rámosolygott, amit viszonzott neki, de Jimin a konyhába sétált.

- De? - Nézett vissza az apjára.

- Csak figyelj oda. - Felpattant, és kisétált a nappaliból.

- Jó..? - Fél felhúzott szemöldökkel nézett utána. Jackson abban a hittben volt, hogy a szerelmét valóban nem fogják bántalmazni, sőt.. De ami másnap történt, arra egyikük se számított.

~***~

Jimin másnap reggel feszülten ébredt, amit nem értett, hogy miért. Nem értette, hogy miért volt rossz érzete, de nem foglalkozott vele, csak tette a szokásos reggeli teendőit. Valójában ő este abban a reményben volt, hogy Jackson bemegy hozzá, hogy együtt aludhassanak, de csalódnia kellett. Lehet túl sokat várt? Vagy már beleképzel dolgokat?

- Vagy nem tartunk még ott.. - Sóhajtva kötötte le a nyakát a szokásos fekete kendőjével, majd kilépve a fürdőszobából az ágyához sétált. Onnan felvéve a táskáját, és a telefonját a szobája ajtajához sétált, de alig nyitotta ki beleütközött valakibe. Gyors ellépve bocsánatot akart kérni, mégse tudott.

Ismerős ajkak voltak a sajátjain, ismerős kezek simultak az arcára. Csókba mosolyogva viszonozta egy kezével Jackson oldalára simítva, és az ingébe markolt. Engedelmesen hátrált az ajtóból, de amikor hallotta az ajtó csukódását kipattantak a szemei, és elvált tőle.

- Jackson.. - Elmosolyodott, és a falnak nyomta, ami miatt elfulladt nyögés szakadt fel a torkából. - Mennünk kellene.

- Nem érdekel. - Levette Jimin válláról a táskát, és újra az ajkaira hajolt vadabb tánccal. Jimin sóhajtva, de viszonozta a csókot, a kezeit felemelve átkarolta Jackson nyakát közelebb húzva magához. Nem hitte, hogy már reggel vad köszönésben lesz része, bár így meg tudta bocsájtani neki, amiért nem aludt vele az éjszaka.

- Kifelé! - Berobbant az ajtó, ahol egy dühös NamJoon állt.

- Ti testvérek vagytok? - Jimin hirtelen kérdésére mindkét fiú döbbenten néztek rá.

- Dehogy. - Nevetett Jackson. - Csak.. - NamJoonra pillantott, aki elfordította a fejét.

- Az én családom kitagadt, amikor megtudták, hogy meleg vagyok. - Jimin elszégyellte magát a kérdésétől.

- Sajnálom. - Motyogta. NamJoon a fejét rázta, és biccentett a fejével. Jackson morogva fogta meg Jimin kezét, aki alig tudta megfogni a táskáját, olyan gyorsan mentek ki a szobából. De NamJoon nem ment el mellőlük. - Hyung.

- Hm? - Kérdőn nézett a fiatalabbra.

- Akkor hol laksz? - Nézett bele NamJoon szemeibe, aki értetlenül nézett rá. - Csak mert mindig itt vagytok Jacksonéknál.

- Igazából Jaebum lakásában. Jaebum ugye még nálam is idősebb és 20 éves, tehát neki már nem kell a szüleivel élnie. De őt elfogadják a szülei, sőt engem is elfogadtak, hogy velem alkot egy párt. - Bólintott, mégis rászorított Jackson kezére.

Jackson hátra nézve a válla felett, egy komor Jimint látott, akit a legelső napon ismert meg. Úgy vélte már az első látásra meg szerette őt, hiszen nem futott el. Nem árulta el senkinek sem. És abban is biztos, hogy teljesen egyedül állt volna ki ellene, csak hogy a szüleit meg kímélje a gondoktól.

- Vagyis nem akartok egyedül lakni? - Jackson erre megtorpant, de még NamJoon is, és értetlenkedve néztek a fiatalabbra. - Amit mondtál abból az vonható le, hogy Jaebum hyung szülei pénzén éltek.

- Jimin. - Sziszegte Jackson, de ő nem foglalkozott vele, kirántotta a kezét és egyenesen NamJoon szemeibe nézett.

- Tudom, hogy iskola mellett nem dolgozhattok, de Jaebum hyung három hónap múlva abba fogja hagyni az iskolát, te pedig még egy évig fogsz iskolába járni.

- Mire akarsz kilyukadni Jimin?

- Még nem adtuk el a házunkat. - Két fiú a szavaira ledermedtek. - Hirdetve van, de senki se jelentkezett rá. Ha beszéltek anyával, akkor leveszi a hirdetést.

- De ott az apukáddal éltetek.. - Motyogta NamJoon. Őszintén bevallja Jaebummal már régóta házakat kerestek, de mivel nincs pénzük nem tudtak semmit se tenni. - Biztos átgondoltad ezt?

- Inkább ti éljetek benne, mint vadidegen emberek. - Ezzel ott hagyta a két fiút, kik meg mozdulni se tudtak a döbbenettől. Akadozva néztek egymás szemeibe, amikben ott csillogott a döbbenet és a csodálat.

- Nem hittem, hogy felfog tenni nekem egy ilyen ajánlatot.

- JB mesélte, hogy a kórházban idősebbként viselkedett mint ő..- Jackson sóhajtva sétált a lépcső felé, de a konyhába egy elég feszült helyzetbe keveredtek. Mindketten a fejüket kapkodták a három bent tartózkodó közt.

- Hogy mit kértél? - Jaebum hitetlenkedve nézett a legfiatalabbra. De Kyung-Mi kezeit a szája elé téve nézte a fiát, Zeren elnyílt ajkakkal.

- Hogy anya vegye le a lakásunkról a hirdetést, és adja el nektek. - Jaebum elsőre is hallotta, de másodszorra még jobban ledöbbentette. NamJoonra kapta a tekintetét, aki mosolygott rá.

- Dehát.. Ott az apukáddal éltél. - Motyogta Jaebum, de Jimin elmosolyodott.

- Ugyan azt mondom neked is, mint NamJoon hyungnak. Inkább ti éljetek benne, mint vadidegen emberek. - Ekkor olyan történt, amire senki se számított. Jaebum Jiminhez sétált és a vállánál fogva magához húzta. Jimin ledermedt, de ajkain mosollyal ölelte át az idősebb hátát.

- Köszönöm Jimin.. Nem tudom ezt hogyan meghálálni neked..

- Vigyázzatok a házra. - Suttogta a vállába.

- Vigyázni fogunk, ígérem.

🍁