A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

1.

Három fiú röhögve játszottak egy videó játékon arról se tudva, hogy a két új családtag bármelyik percben meg érkezhet. Jackson a hangokra hátra kapta a fejét, ami miatt BamBam könnyedén legyőzte.

- Fiúk szeretném, ha normálisak lennétek – szemeiket forgatva játszottak tovább.

- A gyerek tényleg néma? - kérdezte Mark.

- Ne kérdezgessétek erről – szólt rájuk erélyesen Zeren.

- Aztán miért nem? Testvérem lesz, vagy mi. Akkor csak tudnom kéne miért nem óhajt beszélni – fordult hátra Jackson az apjára nézve.

- Ne kérdezd – horkantva fordult előre, még a játéktól is elment a kedve.

- Láttad már? - fordult felé BamBam.

- Dehogy láttam – legyintett. – Annyit mondott, hogy néma. – Rántotta meg a vállát Jackson.

- Biztos fel akarja magára vonni a figyelmet – Zeren félszemmel a három fiút nézte. Nagyon reménykedett benne egyik se fogja faggatni, amiért nem beszél. Bár kételkedett abban, hogy bármely érzelmet fog mutatni.

~***~

Jimin várakozóan nézett az anyjára. Már rég meg érkeztek a jövőbeli apja házához, de az édesanyja nem szállt ki az autóból, csak a fiát nézte.

- Jimin tudom, hogy nagyon nincs kedved ehhez. De kérlek, érts meg engem is. Zeren nagyon kedves férfi - aprót bólintott. - És valamit nem mondtunk el neked. - Értetlenül nézett rá, majd a nyíló ajtó felé. Ajtó mögül felbukkant a már sokszor látott férfi, de mögötte még volt három test. Három fiút látva levegője a tüdejében rekedt. - Van egy fia - anyjára kapta a tekintetét. – Az, aki pont mögötte áll, bár én sötét barna hajjal láttam, de úgy tűnik szőke lett. - Kuncogott fel. Jimin most valahogy nem tartotta viccesnek az anyja humorát.

Jackson értetlenül nézett össze a két barátjával. Amikor az apja beszélt neki a nőről azt hitte lánya van, és nem fia. Bár az meg nyugtatta, amikor a fiú is döbbent szemekkel nézett rá. Apja rájuk parancsolt, hogy segítsenek pakolni, mivel nem akart bunkónak és neveletlennek tűnni ezért hallgatott rá. De Jacksonnak semmi kedve nem volt bájologni velük.

Kyung-Mi mosolyogva szállt ki az autóból, és Zerenhez sietett, aki nevetve ölelte át a nő testét. Jimin akadozva, de követte az édesanyja tettét, mire Zeren ránézett. Mosolyogva sétált felé, és kezet nyújtott neki.

- Szerbusz, jó újra látni - nagyot nyelve bólintott, de a kezeit a kabátja zsebébe süllyesztette. Zeren kínos mosollyal húzta vissza a kezét, de hamar túltette magát rajta. - Tudom nem meséltem neked róla, de ő az én fiam. - Kezénél fogva maga mellé rántotta, mire a fiától ideges szemeket kapott. - Jackson, Jimin. Jimin, Jackson. - Két fiú egymás szemébe nézett.

- Csá - Jimin csak bólintott. Zeren sóhajtva sétált az autó csomagtartójához, és azt felnyitva kivette az első dobozt.

- Jackson, mutasd meg Jiminnek a szobáját.

- Miért én? - húzta fel a szemöldökeit. - Miért nem te?

- Mert azt mondtam - szűrte a fogai közt Zeren. Kyung-Mi ezt az időt választotta a közbe lépésre.

- Jimin fel tudja találni magát, ne aggódj - simított Zeren karjára. Mindketten oda néztek, és Jimin bólintva indult el feléjük. Saját táskáját vállára dobva sétált el a három fiú mellett, végig Jackson szemeibe nézve, amik oly gyűlölettel nézték.

Reménykedett benne új város, új élet. Új életben reménykedett, ahol nem bántják, nem ismerik, boldog lehet. De már látta nem lesz olyan, mint ahogy elképzelte. Amikor meg tudta, hogy az anyja randevúzik, először haragudott rá, hisz akkor azt hitte elfelejtette az apját. E végett sokat vitatkoztak, olyanokat vágott az anyja fejéhez, amiket saját magának se tudott meg bocsájtani, de az anyja mindig mondta neki, hogy már nem haragszik. De Jimin tudta, hogy bántotta és félt még e költözéstől is.

Idővel kezdte meg ismerni a férfit, kedves volt vele, ajándékokat vitt neki, vicceskedett. Azt mégsem értette miért nem tudták neki elmondani, hogy fia van, de ahogy jobban bele gondolt még a volt feleségéről se tudott semmit. Hirtelen ötlettől meg akarta kérdezni, de végül elvetette. Majd elmondják, ha akarják.

Pislogva nézett szét a lakás előszobájában. Fényes üveg csillár a feje fölött, jobbra a konyhát vélte felfedezni, balra pedig a nappalit látta meg. Hatalmas tv látványára elfintorodott, nem olyan családból való ő, hogy ezeket meg engedjék maguknak. Tudta, hogy gazdag a férfi, de nem hitte, hogy ennyire. Lépcső felé nézett, ami két irányba ágazódott.

Fellépdelt a lépcsőfokokon először jobbra nézett. Többféle virágos asztalkák felettük családi fotók, balra nézett, ami üres volt. Fél felhúzott szemöldökkel indult el arra, ahogy haladt egyre bentebb rá kellett jönnie, hogy ő bizony Zeren fia szobája felé sétált. Bár három ajtó közül könnyedén ki tudta találni melyik az. Tele volt poszterekkel.

Fintorogva vágott hátra arcot, de akkor beleütközött valakibe. Gyors ellépet tőle, és szembe találta magát Jackson dühös szemeivel. Keresztbe fonta kezeit a mellkasa előtt.

- Bocsánatot se kérsz? - olyan gúny szóhasználatot használt, amitől megrándult a szája sarka. Meghajolt előtte és el akart sétálni, de egy kéz megállította. - Nehogy azt hidd, hogy én beveszem a színjátékotok. Anyád becserkészte az apámat, akit nem érdekel milyen csórók is vagytok. Bedőlt a kamuzásodnak, de én nem. Megkeserítem mindkettőtök életét, jól készülj fel. - Szűrte a fogai közt, megfélemlítésként szánta, de Jimin nem ijedt meg, ellenkezőleg. Dühös volt, dühös a fiúra, aki ócsárolta az ő szeretett anyját. Vissza akart vágni, de mire oda fordította a tekintetét a fiú eltűnt.

Idegesen sétált a másik szárnyba, legelső szobába belépve rájött a saját szobájába nyitott be. Szoba falai egyszerű vajszínűek, egyszerű barna könyves szekrények. Egyszerű ágy, mellette egy nagyobb számítógép asztal, aminek a tetején egy táska és egy levél volt. Összeráncolt szemöldökkel sétált közelebb, de ahogy közeledett úgy ismerte fel a laptop táskát.

Sóhajtva dobta táskáját az ágyra, és leült mellé a levelet az ujjai közé fogva.

- "Tudom, már rengetegszer mondtad, hogy ne vegyek semmit, de biztos vagyok benne erre szükséged lesz az iskolához" - valóban sokszor mondta már a férfinak, hogy ne vegyen neki semmit, mert neki nem kellettek. Igaz ezzel nem akarta meg bántani, de igaza volt. Neki nem kellett ajándék, már az is elég, hogy az anyja boldog legyen. Azt mégsem tudta mi is lesz abban a házban, ha így folytatódik, ő nem biztos, hogy sokáig fogja tűrni a fiú viselkedését, akár fiatalabb nála, akár nem. Nem fogja hagyni, hogy elrontsa az anyja boldogságát.

🍁

Remélem, tetszik nektek az első rész és várni fogjátok a folytatást.