39.

2.1K 128 13
                                    

*Selena POV*

Lehellete égette arcom selymes bőrét. A köztünk húzódó csendet ismételten én törtem meg. Tán volt bennem valami, amit eddig mindig elnyomtam magamban, s most akart a felszínre törni. Mély lélegzetet vettem, s pisolgtam egyet mivel ez idő alatt teljesen elfelejtettem pislogni. Össze szedtem a fejemben cikázó szavak rengetegéből mondandóm lényegét. Remélhetőleg ezek után végre észhez tér, és vissza kapom a régi Jungkookot.
-Unom már, hogy egy bábúként kezelsz. Tudod te hányszor álmodtam azt, hogy a családommal vagyok otthon, biztonságban?  Miért nem engedsz el, vissza hozzájuk??? -vontam kérdőre a férfit, aki ugyanolyan rezzenéstelen arccal bámult rám. -Jungkook, ha kicsit is szeretsz, akkor vissza engedsz a családomhoz.-néztem továbbra is szemeibe, s éreztem hogy egy könnycsepp gördül le orcámon. Szemeiben ekkor némi csalódottságot véltem felfedezni, ám ez egy szempillantás alatt eltűnt, s a helyét agresszió vette át. Hirtelen megragadta a csuklóm, s annál fogva tartva beszélt hozzám.
-Jól jegyezd meg!  Az én tulajdonom vagy, senki másé!  Mostantól csak az én szavam számít!Aki legeltetni meri a szemét az ÉN tulajdonomon azt megölöm a faszba! Te már itt élsz velem,fogadd el!!!..-majd elengedte csuklómat és idegesen becsapta az ajtót maga mögött, ezzel egyedül hagyva a szobában.

*Jungkook POV*

Ideges lettem, amint Selena fejemhez vágta a teljes mértékben igaz szavakat. Mit is gondoltam mikor elraboltattam?  Hogy tán elfogadja hogy soha többé nem láthatja a családját és minden szép és jó lesz?  Hogy majd boldogan élünk míg meg nem halunk?  A faszba is már!

Mardosott belülről a bűntudat. Voltaképp most ért el a tudatomig igazán, mit is tettem. Hazudtam neki az elejétől fogva, de másképp nem tudtam volna a szívébe lopni magam. Ha megtudta volna, hogy kiis vagyok valójában, valószínűleg azonnal rám hívta volna a zsarukat. Aish.. Sohasem voltam jó a szerelemben. Én a gyilkoláshoz értek, nem a nőkhöz!  És a hab a tortán, hogy ismét lesz a maffia családok közötti össze jövetel, melyen ezt a béke fenntartós faszságot kell aláírni, amire Selenát is meghívták. Egyáltalán honnan tudnak róla? Eddig ki se engedtem őt a házból!
Féltem őt, hisz nem hiszem hogy kellő képp készen állna arra, hogy egy háznyi gyilkos illetve más veszélyes ember közé vigyem. Nem tudná kellőképpen megvédeni magát, ráadásul ha nem találják eléggé szimpatikusnak, vagy ha csak egy rossz szót is szól, vége..

Idegesen letrappoltam a lépcsőn a nappaliba, hol hajamba túrtam s fel-alá járkáltam. A lehetséges opciókat futattam végig elmémben, hogy mégis miként tudnám meggyőzni Selenát hogy ne akarata ellenére, hanem önszántából maradjon velem.
~

A maffia rabja | jjk | ✔️Where stories live. Discover now