Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

02. Az én egyetlen focistám

- Nagyon vonzó ajánlat - hebegtem, egy kicsit megszédülve forró csókjaitól. - Majd legközelebb.

- Szavadon foglak! - kijelentése közben vigyorgott, s bevezetett a nappali-étkezőbe.

Tágas, otthonos helyiség hatalmas kanapékkal, óriástévével, kandallóval. A fekete, szürke és fehér színek domináltak, a nagy párnáktól, illetve a hangulatvilágítástól mégis barátságosnak tűnt. A tűz fölött és a szabad falfelületeken képek lógtak. Nagyrészt családiak, de akadt köztük néhány, ami a németországi csapattal vagy éppen a válogatottal készült. Az utolsón Ádám Dzsudzsival ölelkezik össze a pálya közepén, körülöttük a szurkolók és csapattársaik nyüzsögnek.

Mégsem az lett a kedvencem. A számomra legkedvesebbet középtájt találtam meg. A három testvér volt rajta, együtt fociztak. A barátom körülbelül 10-12 éves lehetett, Vili 5-6, míg Berci pelenkában ücsörgött a füvön. A két nagyobb fiú dekázott, a pici pedig ámulattal figyelte őket. Akkor még nyilván nem veszekedtek annyit.

Miután Szalai körbevezetett a házában, elégedetten huppant le mellém a garnitúrára. Hosszú körutat tettünk, ugyanis az épület hatalmas. Az általános helyiségek mellett négy hálószoba lett berendezve - nem kell mondani, hogy négy eszméletlenül puha ággyal -, három fürdőszoba, egy iroda és egy edzőterem áll a fiú rendelkezésére.

Néhány perc néma nézelődés után muszáj volt feltennem a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott.

- Mégis hogyan lehet mindenhol ilyen nagy tisztaság? El nem hiszem, hogy ekkora rendszerető és takarításmániás vagy! - Ádám mosolyogva simította meg az arcomat.

- A kis szemfüles. Mivel rohadt rendetlen vagyok, kénytelen voltam keresni valakit, aki takarít helyettem. Mellesleg anya megölne, ha itt káosz uralkodna. Marika néni heti kétszer jön, hogy elpakoljon utánam és kipofozza a házat.

- Marika néni?

- Igen. Úgy voltam vele, hogy az lesz a legjobb, ha egy idősebb hölgyet veszek fel. Egy fiatalabb nő valószínűleg kikezdene velem... - sóhajtott fel a drámai hatás kedvéért, mire én felhúzott szemöldökkel méregettem őt. - ráadásul kutakodna utánam, talán még az alsóimat is elvinné - tárta szét karjait lebiggyesztett ajkakkal, aminek hatására hitetlenkedve felnevettem. - Nem hiszed el? Dzsudzsi már járt így! Hat alsónadrágot loptak el tőle, megkerestük, Vaterán fent volt, több mint százezerért vették meg őket.

- Úristen, ez nagyon beteg. Mégis kinek lenne szüksége Balázs alsóira?

- Te az enyémet simán megvennéd - jelentette ki önelégülten a mellettem ülő, jól vállon is ütöttem.

- Kizárt. Ugyan minek?

- Felvenni?

- Persze, nyilván a te nadrágjaidban fogok járkálni. Egy pulóver, na az egészen más tészta.

- Pulcsit vennél, ha én hordtam? - kérdezte bizakodóan, szemei már-már csillogtak. Képtelen voltam nem felnevetni.

- Max, ha odaadod. Nem fogok ezért pénzt kiadni.

Kijelentésemre Szalai duzzogni kezdett. Elfordította a fejét, s nem szólt hozzám. Ezért jobban odabújtam hozzá, állának vonalát kezdtem behinteni apró csókokkal, mire mocorogni kezdett. Tudtam, hogy a nyakánál csiklandós.

- Hagyd abba - motyogta, lehunyt szemeivel próbált erőt venni magán. Tovább puszilgattam, bőrének finom illata és forrósága eszméletlenül vonzónak bizonyult. - Kérlek, ne! - szólt rám halkan, végül elengedtem. Egy pillanatot sem hagyva megkezdte a visszatámadást, szép lassan a kanapéra fektetett, kezeimet a füleim mellé emelte és csókjaival igyekezett elhallgattatni.