chosen - h.s [hun] // befejezett

04.

Ez az egyik amit utálok bennük. Nem tudják többet, hogy milyen egy úriember. Amióta a törvény él csak a birtoklási vágy és az irányítás, ami számít nekik. Azt hiszik, hogy csak azért mert mi nők vagyunk úgy bánhatnak velünk, mint egy szardarabbal és rabszolgaként ugráltathatnak minket.

Vissza akarom kapni a szabadságomat. Nem akarom, hogy egyetlen egy idióta férfi parancsolgatásait kelljen hallgatnom életem végéig. Nem akarom, hogy rá legyek arra kényszerítve, hogy legyek valakivel. Nem akarom, hogy bármit is rám erőltessenek.

És, hogy mi a leghülyébb része a törvénynek? Az, hogy nincs házasság. Nem házasodhatnak össze az emberek. Nem lehetek izgatott a ruhám miatt, az előkészületek miatt, vagy nem sétálhatok oda a páromhoz izgulva a széksorok között.

Akkor térek magamhoz amikor Harryvel leülünk a buszon, én az egyik oldalt míg ő a másikon. Harry a busz elejébe ült le.

Szerintem ha tényleg szeretné a segítségem meg fog találni. Nekem nincs rá szükségem. Ha annyira szüksége van rám, mint ahogyan ő az állítja, akkor meg fog majd szépen keresni. Én nem fogom őt keresgélni.

Azt hittem, hogy mivel ő is szeretné a törvény eltörlését nem lehet olyan rossz. De mivel egy kicsit megismertem rájöttem, hogy ugyanolyan, mint a többi.

A busz ablakán bámulok ki és nézem a párokat. Néhány lány hihetetlenül boldognak látszik, míg néhány idegesnek. De egy lányon megakad a szemem. Nagyon fiatal, és úgy néz ki mint aki fél, miközben egy látszólag sokkal idősebb férfi mellett sétál.

A lány szemeiben félelmet látok. Ugyanezt láttam a húgom szemeiben amikor ilyesmi idős volt. Hirtelen idges leszek.

Ideges, mert tudom, hogy egy ártatlan kislánynak élete végéig azzal az undorító férfival kell lennie. Ki tudja, hogy mikre fogja kényszeríteni a lányt?

A busz elindul, de elkiabálom magamat: „Álljon meg!"

Mindenki elcsendesedik és a busz megáll. A busz elejébe rohanok, és megkérem a sofőrt, hogy nyissa ki az ajtót. Nagy nehezen kinyitja, és azt mondja, hogy gyorsan szálljak le a buszról.

Amikor lábam a járdát érinti pánikolva kezdem el keresni a lányt. Amikor a kormány épületének az ajtajához nézek meglátom őket miközben bemennek. Gyorsan utánuk futok.

Felsprintelek a lépcsőkön és berontok az ajtón. Körülnézek, és látom, hogy a sarkon fordulnak be. Az utamban álló emberek előtt gyorsan elrohanok bocsánatkérések közepette. Befordulok a sarkon és meglátom őket a sorban.

Odafutok a lányhoz és megragadom a csuklóját. Hirtelen összerezzen és belenéz a szemeimbe. Az ő szemeiből csak a szín tiszta félelem olvasható ki, engem pedig felemészt belülről a tudat, hogy rengeteg hasonló vagy ugyanilyen sorsú lány van odakint, és senki sem segít nekik.

„Te meg mégis mit művelsz?" Kérdezi a férfi közeledve hozzám.

Magam mögé húzok a kislányt. Érzem, hogy remeg a félelemtől.

„Megvédem a lányt," emelem fel kezeimet egyfajta védekezésképp.

„Most válaszottam ki." Tesz egy lépsét felém nevetve, mire automatikusan hátrálok.

„Miért választasz ki egy olyan lány, aki kétszer fiatalabb nálad?"

„Téged az mit érdekel?" Kérdezi és közben megint tesz felém egy lépést.

„Azért mert szerinted melyik lány szeretné egy nála kétszer idősebb férfival leélni az életét? Ki tudja, hogy mit fogsz vele csinálni."