He lives in you + lrh | befejezett |

epilógus

mégegyszer megcsókolom. hirtelen érzek valamit a mellkasomban.

megmondtam, hogy mindenképpen veszíteni fogsz. ne felejts el aranyom. de azért mosolyogj.

nagyot ugrik a szívem, és még jobban össze török. felpattanok, és kitágult szemekkel nézem a halott fiút.

- elveszed tőlem, és még most sem hagysz békén, lucifer? - kérdezem sírva.

mondhatni eltaláltad. nagyjából.

akármennyire is nehezen megy, de lassan kimegyek a házból. nyitva hagyom magam mögött az ajtót. nem nézek hátra. tudom, hogyha hátra néznék, nem bírnám ki, és vissza akarnék menni.

soha sem éreztem még magamat ennyire magányosnak, ennyire szomorúnak, ennyire üresnek, ennyire össze törtnek, és ennyire nehéznek.

a hűvös levegővel telik meg a tüdőm, miközben a napfelkelte vakító csapásként jön. fényes sugarai kezdik elüldőzni a sötét eget, az utcákat erőszakosan be akarja világítani. nem tetszik ez a fény. nem tetszik ez a félelmetesen gyönyörű látvány.

kiérek az utcából, és egy sokkal forgalmasabb útra térek. akármennyire van korán, már sokan vannak az úton. páran nevetnek. miért nevetnek?

furcsán néznek rám. nem csodálom.

beharapom a számat, hogy ne törjön fel belőlem egy még fájdalmasabb zokogás.

nem tetszik, hogy ennyien vannak. nem tetszik, hogy meghalt luke, és minden a normális kerékvágásában megy. nem tetszik, hogy a világ annak ellenére, hogy egy ilyen csodálatos ember nincs többé, úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.

leszegem a fejemet, a hideg levegőt kezdi felmelegíteni a nap.

igazságtalan. minden kibaszott igazságtalan.

tudom, hogy hova kell mennem. be fordulok a következő utcán. megállok a megállóban. szerencsémre, most indul az első busz.

____________

kihalt a busz. rajtam kívűl csak ketten vannak rajta.

kifelé bámulok az ablakon. meglátom a környéket, felállok, megnyomom a gombot, majd leszállok.

a házhoz sétálok. a házhoz, amelyben Ashton él.

becsöngetek. pár perc múlva halk szitkozodást és lépteket hallok. kinyitja valaki az ajtót. ashton arca néz rám, szemei kitágulnak.

szomorúan kitárom a karjaimat. csendben néz, mintha könnyek szöknének a szemébe.

megölel. szorosan magához ölel, én pedig egy helyben állok.

- meghalt? - kérdezi, elcsukló hanggal.

bólintok egyet. meghalt.

- sajnálom, miley. - suttogja, és még szorosabban ölel.

hát még én, ashton. hát még én mennyire.

a nap elkezdi égetni a bőrömet. igazságtalan, hogy egy új nap indul. nem szeretném, hogy új nap induljon.

___________________

még jön egy bónusz rész, amit szeretnék, hogy mindenki elolvasson,
mert a bónusz rész eszméletlenül fontos!!