kérdőn húzom fel a szemöldökömet.
nagy levegőt veszek. félre teszem a büszkeségemet, és a maradék méltóságomat is. a józan eszemet, és mindent, ami én vagyok.
felém nyújtja az egyik kezét, én pedig elfogadom. erős a szorítása, és egyenes az asztalhoz vezet, ahol leültet egy székre. milyen meglepő.
- kérsz levest? - néz rám, én pedig hitetlenkedve felnevetek.
- nem emlékszel, hogy azt mondtam, nem szeretem a levest?
- de. - mondja kifejezéstelen arccal, és mellém húz egy széket, hogy az arcunk egy vonalban legyen.
kék íriszei a szemeimbe mélyednek. szemeimmel az ajkára pillantok, majd újra felveszem vele a szemkontaktust.
- felvetted a ruhát. - mondja, és egy szórakozott mosoly jelenik meg a száján.
- igen. - hátra tűröm az egyik hajtincsemet. - most mi lesz?
- szerintem beszélgessünk.
- mi nálad ez az új mánia? egyik nap még testileg és lelkileg kínoztál, ma meg már barátságot akarsz velem kötni? elég fura, nem gondolod? - a szája egy vonalba préselődik.
kezdek megint az agyára menni. egy halk vészcsengő az elmém legeldugottabb részében csilingel, hogy álljak le. hogy ne folytassam mert még baj lesz. de valamiért élvezem, hogy én is tehetek benne valamilyen féle nyomot. még ha csak ilyen jelentéktelent is.
- nem tanulsz soha sem a hibáidból? - kérdezi.
úgy teszek mintha elgondolkodnék, majd határozottan megrázom a fejemet.
- attól tartok nem. - felnevetek. - mind a ketten tudjuk, hogy nem azért ücsörgök ebben a nyomorult székben, mert társaságot akarsz. ha azt akartál volna, akkor egy háziállatal is simán beértél volna. most, hogy igy mondom, hozzád a macska illene. de talán a kutya is. de a nyúl biztosan nem, ahogyan az egyéb rágcsálók sem. neked kell a kihívás és a szabad szellem, neked kell, hogy legyen ellenszegülés és neked kell a szerete-
közbe vág, kék íriszei most sötétek lesznek.
- kuss legyen. - nem hangos, nem is halk. normális hangerővel mondja, mégis olyan kimérten, élesen, és határozottan, hogy úgy érzem muszáj engedelmeskednem.
és van valami a szemeiben, ami arról árulkodik, hogy féken tarthatnám magamat.
de sajnos mindig is meg volt bennem a hajlam, hogy a veszélybe sodorjam magamat, és pont pszichopatákkal találkozzak.
- szóval nem azért ülök itt, hogy cseverésszünk. ó, egyáltalán nem azért tartasz itt engem. - most én billentem oldalra a fejemet, úgy, ahogyan ő szokta. - mind a ketten tudjuk, hogy azért vagyok itt, hogy megkínozz, és kiölj belőlem minden szépséget, és jót, hogy a végén olyan romlott legyek mint te. - suttogom, és önelégülten elmosolyodom. - nem tudsz átverni ezzel. és ami azt illeti, hányingert kapok ha csak rád nézek.
- mit nem értesz azon, hogy kussolj? - hajol közelebb hozzám.
én is közelebb hajolok hozzá, szemeink egybe fonódnak. nem jut eszembe más róla, csak a ragadozó szó.
de nem akarok áldozat lenni.
- talán a 'kussolj' részét. - sziszegem.
- szeretsz a tűzzel játszani, igaz? - megnyalja az ajkait.
- nem én játszom a tűzzel. én magam vagyok a tűz. - erre elvigyorodik.
- valóban? - az ujjaival végig simít az arcomon. hideg a keze. - eddig nem úgy tapasztaltam, hogy tűz lennél.
- én meg nem úgy tapasztaltam, hogy ember lennél, és bármit is éreznél. és ha már itt tartunk, akkor csak, hogy tudd, lucas még mindig benned él, még mindig benned lakozik, és akárhányszor csendre indhetsz, megverhetsz, megkínozhatsz, akkor is ki fogom mondani, akkor is ugyanúgy továbbra is benned lesz. - tapintható kettőnk vibrálása, és a mérhetetlen erő amit sugárzunk.
egy pofon csattan az arcomon, ami nyomán ég a bőröm. nem foglalkozok a fájdalommal.
- te is tudod, hogy ez az igazság. - nevetek fel, és nézek rá, mire még egyet kapok, de ezúttal az ajkamat felsérti, és érzem, ahogyan elkezd vérezni. az íriszei azt a pontot kezdik el figyelni.
hirtelen két kezébe veszi az arcomat, és megcsókol, ajkai az enyémnek esnek, egyetlen egy céllal; hogy megszerezhesse a véremet, amit ütésével okozott.
ezt szereti ebben az egészben. fájdalmat okozni majd annak az ízét ízlelni.
az apró sebből szivárgott véremnél mintha többet szívna ki a csókjával, mintha már a lelkemet akarná.
______________________
VÉLEMÉNYEKET KÉREK, BOCSI TUDOM EZ A RÉSZ NAGYON NYUGIS LETT DE REMÉLEM AZÉRT JÓ
YOU ARE READING
He lives in you + lrh | befejezett |
Mystery / Thriller" - őt már soha nem kapod vissza. Ő már meghalt. - mondja. rá emelem a szemeimet, és felnevetek. - nem halt meg. még mindig benned él. - suttogom, és arcommal közelebb hajolok hozzá. - tudom, hogy ott vagy még. - a szemeimet a mellkasára vezetem, ar...
