He lives in you + lrh | befejezett |

kilencedik

nagy levegőt veszek.

- van bármi esélye annak, hogy beszéljek vele? - kérdezem remegő hangon. hosszan néz a szemeimbe, majd megrázza a fejét, egy vigyorral a száján.

- semmi esélye, aranyom. - válaszolja, és kisétál a szobából. távolodó magas alakját figyelem, nem csukja be maga mögött az ajtót.

az ágyon ülök és magam elé meredek. mi a franc lesz?

unottan nézek magam elé, miközben egyre több és több gondolat férkőzik a fejemben, bele kapok a hajamba, és majdnem kitépem. fáj a bőrömnek, és sós könnyek gyűlnek a szemeimbe, miközben beharapom a számat, abban a reményben, hogy nem hallom már az egyre hangosabb hangokat a fejemben.

de a hangok nem maradnak csendben, egyre csak erősebbek lesznek.

lehunyom a szemeimet, és élesen beszívom a levegőt. szinte nem is érzékelem a külvilágot.

- kuss legyen. kuss legyen! - sikítom.

hogy lehetsz ennyire naiv kislány? szerinted ennyitől már nem fogsz hallani?!

- fogd be. - sziszegem magamnak. a saját hangomnak.

hisztérikusan felnevetek, teljesen tehetetlenné válok. viszont hirtelen elmúlnak a hangok, aggasztó csend telepszik nem csak az elmémre, hanem az egész házra.

pár pillanatom belül viszont meghallom lentről a mély, rekedtes hangját. és még egy ismerős fiú hangot.

a szívem felgyorsul, amint meghallom a lépteiket. gyorsan letörlöm a könnyeimet az arcomról. mély levegőt veszek, és az ajtó felé pillantok, hogy láthassam az embereket.

felhúzom a szemöldökömet, meglepetten pillantok a szőke fiú mellett álló személyre. hasonló döbbentséget olvasok le az arcáról. kikerekedett szemekkel mér végig.

- miley?! - kérdezi.

- ashton? - kérdezek vissza suttogva.

- luke, mit műveltél vele? - fordul a fiú felé, mire ő csak felkacag.

- milyen luke?! - vigyorogva csóválja a fejét. - olyan sokszor elmondtam már smiley mileynak, és már neked is mondtam, hogy luke halott. én lucifer vagyok. lucifer.

beharapom a számat, hogy megfékezzem a nyelvemet, hogy egyetlen egy olyan szót se mondjak ki, amitől megint kihúzom nála a gyufát.

pedig nagyon élvezed, amikor kihúzod nála a gyufát. ne tagadd.

megborzongok, és a szemeimet forgatom. őrületbe kergetem saját magamat. megfogok bolondulni.

- magunkra hagynál? - kérdezi ashton, látszólag nyugodtan. erre csak egy fél mosoly jelenik meg az ajkain.

- miért érné meg nekem? - kérdez vissza, majd a szemei megállapodnak rajtam. - szokatlanul csendes vagy most. - látom rajta, hogy élvezi. élvezi, hogy ez történik. élvezi, hogy ő uralkodik. de nem sokáig.

elhittem egy pillanatra, hogy talán van emberi oldala. de nincsen. keserűen elmosolyodom.

- csak akkor érdemes beszélnem, ha luke-kal társalgok. őt akarom, és nem téged. - köpöm a szavakat, íriszei pedig rögtön sötét kékre váltanak.

- lucifer, menj ki kérlek. hagyj magunkra kis ideig. - mondja ashton.

- aranyom, fájni fog. - mondja a szemeimbe. megfordul, nehezen, de kimegy a szobából, becsukva maga mögött az ajtót.

ashtonra nézek.

- miley, mi történt? - kérdezi, miközben mellém siet, aggódva felmérve a sérüléseimet.

de én nem a testemért aggódom, hanem a józan eszemért.

___________________

egy kis fordulat
reakciók?