He lives in you + lrh | befejezett |

harmadik

- ajánlom, hogy most ne makacsoskodj. - néz a szemeimbe. íriszei most világosak.

a leveses tálat a kezébe tartja, benne egy kanállal. átveszem tőle a gőzölgő levest.

ránézek az ételre. nem vagyok éhes; és különben is utálom a levest. a fiúra nézek. egy pillanatra össze szorul a szívem. gonosz tőlem amit tenni fogok. fogom a tálat, és egy gyors lendülettel az arcára borítóm.

felugrik, és felszisszen, miközben káromkodik.

- nem szeretem a levest. - nézek egy ártatlan mosollyal rá.

az arca megkeményedik miközben a pulcsijával törli le az arcáról a folyadékot.

rám vezeti a tekintetét. látom rajta, hogy kavarognak benne a gondolatok. megragadja a kezemet, és felhúz az ágyról.

- látom szeretsz a tűzzel játszani. - sziszegi. a szorítása egyre erősebb kezd lenni, az íriszei most sötétebb árnyalatot vesznek fel. a székhez rángat, majd rálök. előveszi a kötelet és erősen oda kötöz.

élesen szívem be a levegőt. ez ma már a második alkalom, hogy itt kötök ki.

- most mi a terved? - fordítom el a fejemet, meg nem szakítva a szemkontaktust. - megint belém vágsz? uncsi. - erre felkacag.

- mit is mondtál aranyom? - kérdezi, szemeit végig futtatva a testemen, amit csak a fekete nadrág és a lenge póló takar, amit tőle kaptam. - nem szereted a levest?

bólintok egyet.

- azt ami következik, még annál is jobban nem fogod szeretni. - vigyorog rám.

felpattan, és kisétál a szobából. idegesen fészkelődöm a széken. akármennyire is próbálok úgy tenni előtte, mintha nem érdekelne, mit fogom velem művelni, közben legbelül nagyon is érdekel.

pár perc múlva vissza is tér, egy kis dobozkával. az arcán levakarhatatlan vigyor van, a szemei továbbra is sötét kékek. szinte már olyan, mint a haragos, vihar utáni tengeré, ami szinte már fekete színű.

oda sétál hozzám, kimérten és lassan. leguggol elém, és végig simít a doboz fedelén. kinyitja, és kivesz belőle egy kicsi pengét.

- vetkőzz. - parancsolja rekedtes hangján.

- nem tudok, mivel megkötöztél. - bökök a fejemmel a testemre. - idióta. - teszem hozzá motyogva.

automatikusan pofon csattan az arcomon. lehunyom a szemeimet. szemét. sokkal kedvesebb amikor nem húzom fel.

a pólómhoz ér, és felhúzza a mellem aljáig. a nadrágomat ki gombolja. most már nem vagyok olyan nagylány. a szívem felgyorsul. nem vetkőztetett eddig. szóba se jött a szexuális kapcsolat. kiráz a hideg.

felnéz a szemeimbe, és a kaján vigyor továbbra is az ajkán van.

a nadrágomat kicsikét lejjebb csúsztatja, hogy a medence csontom látható legyen. a pengét oda illeszti.

megkönnyebbülten felsóhajtok. bele vág a bőrömbe, majd mélyebbre illeszti a kést. felszisszenek a fájdalomra, amit a hűvös fém okoz a húsomba. lassan feljebb halad vele, majd abba hagyja.

feljebb tűri a pólómat, így láthatóvá válik a melltartóm. megnyalja a száját, és a kicsi pengét a két mellem közé illeszti; középre.