He lives in you + lrh | befejezett |

huszadik

az ágyon ülök, miközben magam elé meredek. újabb egy hét telt el. egy hete volt, hogy láttam a kád vizében luke-ot. azok után, hogy megvágott a csuklóm felett, és rengeteg vért veszítettem, nem nagyon beszéltünk. semelyikőnknek sem volt kedve a másikhoz hozzá szólni.

néha hallottam azt, ahogyan bezárja maga mögött a bejárati ajtót. olyankor lementem a földszintre, és luke szobájában voltam. újra és újra körbe néztem minden apró kis részletet, újabb apróság után kutatva, amibe kapaszkodhatok. tegnap találtam meg egy másik közös képünket is.

azon a képen luke az ölembe hajtotta a fejét, szemei levoltak hunyva. arcát gyönyörűen keretezte a szőke haja, miközben a napsugarai megvilágitották, még fényesebbé téve. ujjaim bele voltak vezetve tincseibe, miközben szemeimet csak rajta tartottam. mosolyogtam. ő is mosolygott. emlékszem pontosan erre a pillanatra. olyan volt, mintha örökké tartana, minden megszűnt akkor körülöttünk. számomra csak ő volt. mindig is csak ő volt számomra úgy igazán.

ashtont valóban nem tudtam észre venni, mindig is csak a barátomként tekintettem rá. luke mindig is annyival másabb volt. egyedül csak ő tudta. egyedül csak ő segített. és egyedül csak őt szerettem tiszta, teljes szívemből.

nagyot sóhajtok, és luciferre nézek. a padlón ül törökülésben. arra vár, hogy leüljek vele szembe.

- nem hittem, hogy ennyire magányos lettél. fogadjunk, hogy valójában azért tartasz fogva engem, mert akartál egy játszótársat, egy öri barit. - mondom, tele gúnnyal.

- a pokolban is volt elég, hidd el nekem. - mondja komor arccal. - mindig elfelejted azt hiszem, hogy kivel is beszélsz így.

ó, hidd el lucifer, hogy nem szoktam egyáltalán elfelejteni.

- ülj le. - utasít.

- mert ha nem mit teszel? levágod a hajamat? - kérdezem szarkasztikusan.

- ülj le, basszameg, nem kérem még egyszer! - emeli fel a hangját. eddigi nyugodt íriszei, most fellobbanak, és ismét elkezdenek sötétté válni.

nagyot sóhajtok. úgy sincs jobb dolgom.

felállok az ágyról, és oda sétálok hozzá, majd leülök vele szemben. a sakk táblára nézek, ami kettőnket elválaszt.

az övé a fekete színű, az enyém a fehér.

- tudom, hogy régebben vele is sakkoztál. - mondja.

erre nem mondok semmit se.

- kezdj te. - ránézek, majd vissza a táblára. beharapom a számat. megfogom a lovamat, és teszek vele balra egy 'L' alakú lépést. majd az egyik parasztommal kettőt lépek előre.

ő is az egyik lovával tesz lépést, meg a futójával.

innentől kezdve minden gyorsan megy. néha én ütöm ki, és olyankor rávigyorgok, de van, amikor ő teszi ezt meg.

már csak pár bábu van a táblán, nagyjából ugyanannyi fehér és fekete.

lucifer jön. ellép a bástyájával, ezt pedig én kihasználva, kiütöm a királynőjét. diadalittasan nézek rá. ő csak a táblát figyeli, majd egy egyszerű lépéssel a királyom vonalában áll. szemöldököm felszalad.

- sakk matt. - mondja, vigyorogva. - vagyis, pontosabban, zugswang.

igaza van. akárhova lépnék, ki tudna ütni.

- látod? a szépség, a jó is így fog belőled kihalni. - egy laza mozdulattal leveri, azzal az istenverte lovával a királyomat.

csendben meredek rá.

a gondolataim össze vissza ugrálnak.

- kérlek, most hagyj egyedül. - mondom, és felállok. nem várom meg, hogy kimenjen, benyitok a fürdő szobába.

megengedem a vizet, és a csaphoz megyek. bele nézek a tükörbe, körmeimmel a csapba támaszkodom meg. miért vagyok még egyáltalán itt? vissza akarom kapni a régi életemet. nem akarom mind azt, ami most van. hirtelen megpillantom, azt a hiányzó kis üveg darabot a tükörből. össze szorul a szívem, a légzésem gyors lesz.

- pontosan emlékszel. - megugrik a szívem a hangjára. nem hallottam, hogy utánam jött volna.

megremeg a szám, és lehunyom a szemeimet.

hát persze, hogy pontosan emlékszel, miley.

- sosem értettem, hogy miért segített neked. hogy miért mentett meg téged. nem volt benned semmi jó.

- én sem értettem. - suttogom.

- ha meghaltál volna akkor, most nem lenne mind ez. - mondja.

- hidd el, lucifer, ezzel én is tisztában vagyok.

- mit is mondtál neki? - kérdezi ironikusan. nagyon jól tudom, hogy tudja, mit mondtam, csak hatás szünetet akart. - ha meghalnék eggyel kevesebb probléma lenne a világon?

lassan bólintok egyet, szemeim még mindig le vannak hunyva.

- nagyon hasonlítunk, smiley miley. te is a pokolba való vagy.

- tessék, mondj még légyszíves valamilyen bántó dolgot, amivel kicsit belém rúghatsz. - szarkazmussal van tele a hangom.

hallom ahogyan halkan felkuncog, majd elzárja a vizet. megérzem a kezét, az állam alatt. maga felé fordítja a fejemet.

- nyisd ki a szemeidet. - engedelmeskedem. sötét íriszei az arcomat fürkészik. - soha sem kellett volna megszeretnie. ahogyan nekem sem kellett volna.

élesen szívom be a levegőmet, miközben az ajkaim megint megremegnek.

- kettőtök hibájából van ez az egész.

- én valamiért úgy látom, hogy egyedül a te hibád.

megrázza a fejét.

- az miért lenne az én hibám, hogy akkor, a kádban megme- közbe vágok.

- mit akarsz ezzel elérni? - kérdezem, suttogva.

- azt akarom elérni, hogy belásd.

- mit lássak be?

- azt, hogy miatta nem haltál meg. és azt, hogy ő pedig pont miattad halt meg. akarom, hogy lásd, hogy te vagy a gyilkosa. hogy te ölted meg.

össze szorítom a számat, íriszei még mindig össze vannak fonódva a szemeimmel. csendben vagyunk mind a ketten, mégis úgy érzem, hogy minden gondolatomat hallja, hogy minden érzésemet érzi. a tekintete komoly, mégis szórakozottság csillan a szemébe.

- most pedig tudod mit akarok? - megrázom a fejemet alig láthatóan. - azt, hogy nézz bele a vízbe.

____________________

BUMM
na hát ja izé

vélemények?