He lives in you + lrh | befejezett |

tizennegyedik

lucifer lassan jön be a konyhába. kérdőn pillant rám, mire megvonom a vállaimat.

- hol voltál?

- miért érdekel? - kérdez vissza. kimért lépésekkel jön felém, majd megáll előttem. a szívem felgyorsul, de a légzésem nehezen, de egyenletes marad.

- nem szeretném, hogy bemocskold luke-ot. - mondom.

- azt feltételezed smiley miley, hogy embert öltem? - kérdezi felhúzva az egyik szemöldökét. aprón bólintok egyet, mire felnevet, majd ártatlanul rám mosolyog. - miért feltételezel rólam ilyen gonoszat?

- mert te vagy a sátán. és javíts ki, ha nem így van, de tudtommal a sátán nem valami aranyos lény, aki tele van szeretettel és jóindulattal. hozzád csak a pusztulás kapcsolódik, a fájdalom, a kín.

- smiley miley. - mondja nagyot sóhajtva, majd megint rám villantja ártatlan mosolyát. rándul egyet a gyomrom. közelebb hajol, megcsap a kinti hideg levegő illata róla. - nem öltem most embert.

megkönnyebbülten fellélegzek, és hátra tűröm az egyik hajtincsemet. sötét kék íriszei arcomat vizslatják.

- nagy vágyam volt az ölésre, hogy őszintén bevalljam. - suttogja, végig simítva, a most már begyogyuló hegre az arcomon. - de van egy titkom.

- tartsd meg magadnak, lucifer. - sziszegem, majd látva unott arcát felkacagok. - azt hitted érdekelni fog?

- a titkom az, hogy rád nagyobb vágyam van, mint az ölésre. az más kérdés, hogy téged is megfoglak - e ölni.

felhúzom a szemöldökömet.

- nem biztos, hogy megölsz? - kérdezem megdöbbenve. fogalmam sincs, hogy ennek örülnem kéne, vagy inkább elkéne szomorodnom.

- aranyom, erre soha se volt garancia. - vigyorogja. - én csak azt mondtam, hogy a kezemben hordozlak, és azt mondtam, hogy én leszek a múltad, a jelened és a jövőd, hogy én leszek a sorsod, a végzeted. de a végzetet sok mindenre használják nem csak a halálra. - még nagyobb vigyor terül el az arcán.

biccentek egyet, megpróbálok úgy tenni, mintha mind az amit mondd, nem lenne rám nagy hatással. de ez hazugság.

nem csak az van rád nagy hatással. minden egyes pillantása, érintése is azzal van rád. vonzódsz hozzá. olyan elbaszott vagy miley, hogy vonzódsz luciferhez is. mindig is tudtam, hogy buksz az elmebetegekre.

- fogd be. - sziszegem halkan az idegesítő hangnak, ami mérgezi az elmémet.

lucifer össze ráncolja a szemöldökét. aztán elmosolyodik halványan.

- olyan buta vagy aranyom. mindig csak luke miatt aggódsz, azért, hogy vissza jön -e, hogy itt él-e még bennem. - szemei kezdenek világossá válni, mire rögtön meglátom benne őt. de most úgy érzem, hogy valóban őt látom a szemeiben. - inkább saját magadét kéne aggódnod. hisz megmondtam neked, hogy kiölök belőled minden szépséget.

- befejeznéd? - kérdezem, előre dőlve, hogy még közelebb legyen az arcunk.

- talán be kéne? - felkacag. - én élvezem. te miért nem?

- mert nem vagyok kettyós, mint te.

- óh, dehogyis nem. az vagy. - mosolyodik el.

- nem érdekel, hogy velem mi lesz. egyedül csak az érdekel, hogy vele mi lesz. tudod ezt hívják szeretetnek.

- nem inkább önzőségnek? vagy esetleg bűntudat? csak nem magadat okolod? - látva az arcomat, szórakozottság csillan a szemeibe. eltűnik a köd, eltűnik az érzés is, hogy itt van luke. - azt hiszed nem tudom, hogy mit mondtál neki utoljára?

a szemeimbe könnyek gyűlnek, de gyorsan lenyelem a gombócot. felszegem a fejemet, és nem szakítom meg a szemkontaktust.

- ne tereld a témát, lucifer. akkor sem érdekel, hogy mi fog velem történni, ha ilyeneket mondasz. akkor is ő számomra a legfontosabb. és nem engedem, hogy bántsd őt. nem engedem, hogy bármi olyat tegyél, amivel bemocskolod őt. itt leszek, és megvárom, hogy vissza jöjjön. addig is, nem engedem, hogy össze törj, akármennyire is próbálkozol. és azt sem engedem, hogy mások azt higyjék, hogy te luke vagy. mert luke nem gonosz, nem elmebeteg. csak te vagy az.

elégedetten elmosolyodom. hallgat pár pillanatig, látom rajta, hogy sorban cikáznak a gondolatok a fejében. végül közelebb hajol, ezzel még több tért szüntet meg ami köztünk volt. kezeivel még mindig a pulton támaszkodik meg, pont a két combomat keretezi.

- szerinted nem mocskoltam már be luke-ot? - kérdezi félre billentve a fejét, fürkészve az érzelmeimet. - akármennyire érzed úgy, aranyom, hogy bármit megtennél azért, hogy vissza kapjad, lásd be, hogy már soha nem kapnád vissza a régi luke-ot. mindig eszedbe fogok már róla jutni. nem fogod többé úgy szeretni. mert ha azt állítod, hogy bennem él, akkor az a helyzet, hogyha vissza jön, akkor én fogok ő benne élni.

az arcomról lefagy a mosoly.

- aranyom, ezt hívják zugswangnak. bármit lépsz, mindenképpen veszítesz.