He lives in you + lrh | befejezett |

ötödik

- lucifer?! hogy is szokták mondani az emberek? - kérdezem suttogó hangon. még mindig vészesen közel van az arca. - kettyós?

az egyik kezével összeszorítja az arcomat.

- nem a megfelelő szavakat használod aranyom. - a szemei az ajkam, a sebem, és a szemeim között ugrálnak.

- őrült vagy. - mondom határozottan. eltávolodik tőlem.

- ha úgy gondolod, hogy már képes vagy rendesen viselkedni, gyere le.

- a pokolba? - nevetek fel. rám néz, az arcán látom, hogy kezdek megint átlépni egy határt. - bocs, nem hagyhattam ki.

becsapja maga mögött az ajtót. egy sóhaj hagyja el a számat. a kezeimre pillantok.

csuklómon vörös csík van. megdörzsölöm, hogy enyhüljön az égető érzés.

- lucifer. - forgatom a szemeimet. - betegebb mint hittem.

vajon nálad betegebb?

figyelmen kívül hagyom ezt a suttogó hangot. felkelek a székről. a lábaim kezdenek gyengülni, tudom, hogy amiatt mert kimerültem, és már alig van étel a szervezetemben. kinyitom a fürdőszobába vezető ajtót.

az első napokban gondolkoztam, hogy esetleg bele fullasszam magamat a kádnak a vízébe, de meggondoltam magamat.

megmosom a véres, és piszkos arcomat. a folyadék csipí a sebemet. a tükörből egy idegen lány néz vissza rám. arany sárga íriszeim megtörtek. a hajam is piszkos, és kócos.

levetkőzöm és megengedem a vizet. lassan bele szállok a forró folyadékkal teli kádba.

az egész testemet elkezdi égetni, de legalább némi életet is csempész a szervezetembe. a vágások elkezdenek csípni, felszisszenek.

lassan le mosom magamról a kínzásokat, a beteg gondolatokat, és a pontokat, ahova hozzám ért. lemosom magamról minden bajomat.

a víz alá merülök, a hajam teljesen szétterül körülettem. az ujjaim, amik meglettek égetve, érzékenyek, de figyelmen kívül hagyom.

fel jövök, és bele túrok a nedves hajamba. egy két tincs az arcomhoz, vagy a nyakamhoz tapad.

kiszállok a kádból, és megtörölközök.

kisétálok, elő keresem a ruhát, amit még pár napja készített ki nekem.

a fehér csipke anyagon végig simítok. felveszem a fehér neműket, majd a ruhát is.

a nedves hajam átáztatja a felülső részét de nem törődök ezzel az aprósággal. vajon mit tervez most a fejébe? bele harapok az ajkamba.

nagy levegőt veszek. ez lesz az első alkalom, hogy lemegyek hozzá, kizárva azt a gondolatot, hogy megszökjek. kinyitom az ajtót, és lesétálok a lépcsőn, végig húzva a kezemet a korláton.

mintha meghallaná a lépteimet, vagy kiszagolná a jelenlétemet, mint egy ragadozó, a lépcső aljánál terem. a szemei sötét kék árnyalatra kezdenek váltani.

megnyalja az ajkát.

- remélem ezúttal mosolyogni fogsz, aranyom. - vigyorra húzza a száját.