A Vonzás törvénye | ✓

kilencedik fejezet

- Sajnálom, kicsim – szólalt meg rekedten. – Beszélnem kellett volna Mirandáról. Szörnyen érzem magamat miatta, nem is tudom, hogy mit élhetsz át!

Nem válaszoltam. Gyengéden végig simított a lábamon.

- Sajnálom.

Bólintva fordultam el tőle, nem akartam, hogy itt legyen, hogy lássa milyen, amikor tényleg nincsenek gátlásai az érzelmeimnek, amikor véletlenül túl sok érzelem csordul abba a bizonyos pohárba.

Halottam kintről Miranda fojtott suttogását, majd az ajtó csapódását. Elmentek, méghozzá miattam. Bűntudatom volt, egyszerűen elvonulhattam volna, nem kellett volna jelenetet rendeznem! Annyira elbaszott voltam azokban a percekben! Végül engedtem az álom súlyos tömegének és elmerültem bennük.

. . .

Egy halvány érintésre ébredtem. Fel sem fogtam, hogy mi történ, de ajkaim bizseregtek. Óvatosan nyitottam fel a szememet, előttem Jared állt. Izmos testét most egy sötét póló és egy fekete rövidnadrág fedte. Vörös haja torzonborz halomban állt, viccesen nézett ki. Zöld szemeivel az arcomat vizslatta. Akaratlanul érintettem meg az ajkaimat, melyen a bizsergő érzés lassan halványult. Megráztam a fejemet, hülyeség az egész.

- Na, Grace! Nem készülsz?

- Hogy kerültél ide? - néztem a nyitott ajtóra. Nevetve megrázta a fejét. 

 - Apukád beengedett - vonta meg a vállát, majd megcsikizte a talpamat. Nevetve csaptam a kezére. 

 - És hova viszel? - kíváncsiskodtam miközben kiszálltam az ágyból, az addigi hangulatomnak már nyoma sem maradt. Jared képes volt elűzni a rossz gondolataimat. 

- Csak lemegyünk az egyik tó partjára, hidd el jó lesz! De előbb gyülekezünk Riveréknél...

- Vagyis Howléknál.

- Valahogy úgy – vakarta meg a tarkóját. –, de ahogy említettem nem kell vele foglalkoznod, legyen ő az én bajom.

- Köszönöm, Jared!

A fiú szerényen megvonta a vállát, majd leheveredett az ágyamra. A gardróbomban kutakodva emeltem fel az új szerzeményeimet, mivel nem rég plázában voltunk a lányokkal.

- Mit vegyek fel?

- Valami dögöset! – jött a válasz. Felmutattam neki a középső ujjamat, mire az halk röhögésbe kezdett.

Próbáltam megfogadni a szavát, tehát végül egy fehér ejtett vállú blúz és egy szaggatott rövidgatya mellett döntöttem. Felhúztam magamra, sminkkel nem bajlódtam tehát teljes természetességbe vonultam a szobámba, ahol Jared álla hangosan koppant a padlón. Hajamba túrva pillantottam rá, végig vontatta rajtam a szemeit, majd alig láthatóan felszántotta nyelvével az ajkait. Arcom égett, zavartan vonogattam a vállaimat, amit a fiú azonnal ki is szúrt.

Felpattant, ujjait fedetlen vállamra simította.

- Csini vagy – nyomott egy puszit az arcomra. Ismerős bizsergés keletkezett a nyomán.

- Köszi.

Nevetve lökött bordán. Zavaromból kijózanodva indultam ki, ahol apa eszelősen méregette a mellettem álló fiút. Hosszú magyarázkodás után szabadjára engedett, a levegő enyhén hűvös volt, a lágy szellő megcsiklandozta a vállaimat.

Jared átvetette fél karját rajtuk és előre engedve eresztett be a kocsijába. Kissé megviselt volt, belül dohos szag fogadott. Prüszkölve húztam le az ablakot, vagyis csak akartam, sajnos már nem volt mivel. Jared vihogva pattant be mellém.