Rescued me - §Befejezett§

•Ｔｉｚｅｎｋｉｌｅｎｃ•

Minden napom Dean ágya mellett töltöttem abba a hitbe ringatva magam hogy, talán mikor felkelek Dean szorosan fogja a kezem és az arcán megbújt mosollyal fürkészi az arcom. Néha komolyan arra gondolok hogy a fenti nagyfőnök nem szívlel engem és elakar marni mellőle, de ha a beképzelt összeesküvés bebizonyosodik, az első dolgom lesz levadászni! 

Általában a gépek halknak tűnő csipogására, zúgására szoktam felébredni és mindent ugyan úgy találni de most kivételesen a telefonom csörgése zavart fel.

-Khmhh..igen?-makogtam félholtan.

-Ari, Sam vagyok..ma, ma lehet később tudok bemenni a kórházba, vigyázz Deanre!

-Miért hova mész?

-Én csak..nyomokra bukkantam! Ne, ne emeld fel a hangod.-vágott közbe mielőtt bármit is szólhattam volna.-Nem sokára ott leszek.-ezzel kinyomott én pedig tehetetlenül roskadtam vissza Dean ágyára, ami megközelítőleg sem volt olyan puha, és jó illatú mint Dean ágya. 

-Jó reggelt!-hallatta a hangját az egyik ápoló akinek a fejébe, legszívesebben egy egész tárat is ürítenék.-Ohh, még mindig nem tért magához. Szomorú.-lehajtotta a fejét majd közelebb lépett.-A húga vagy, ugye?-kérdő tekintettel fordultam fele majd sóhajtva felkeltem az idősebbik Winchester mellől.-Ha felébred, nem tudnál értesíteni, tudod ez a szárny nem az én terepem.

-Akkor szedd össze magad és menj a saját szárnyadba!

-Ne legyél már ilyen morcos! 

-Ne legyek ilyen morcos? MORCOS?-a hangom az egekbe szökött, ahogy a pulzusom is.-Amióta itt van Dean, minimum hetvenszer láttalak elsétálni az ajtó előtt és gondolom nem véletlen! Holnap mivel akarsz beállítani? Hogy varázsütésre ébresszem fel hogy bemutathassalak neki?

-Megtennéd?-elnevette magát én pedig fogalmam sincs miért de a kezem a nyakára vezettem úgy neki tolva a falnak.-Ha még egyszer csak a közelébe látlak, kiejted a nevét vagy rágondolsz. Véged.-suttogtam majd egyet lökve rajta, elengedtem. 

-Ezek szerint..még sem a húga vagy.-morogta a nyakát markolászva.-Hát ha fel kell, már ha fel kell.-felvonta a szemöldökét.-Mond meg neki hogy nálad jobbat is találna!-ezzel magamra hagyott. Teljesen magamra a gyűlölettel ami egyre csak fokozódott bennem. 

-Dean!-nyöszörögtem miközben vissza sétáltam az ágyához.-El vesztem! Belecsöppentem egy hatalmas folyóba ami telistele van hatalmas örvényekkel, amiket eddig mindig kitudtam kerülni őket, de most..-összekulcsoltam a kezeinket amiket bámulva, könnyekbe burkolóztak a szemeim.-Most magával rántott egy, és nem látom a kiutat. Fulladozom. Vissza kell jönnöd hozzám, Sammyhez...Dean, gyere vissza.-suttogva a mellkasára dőltem hogy ott zokoghassak tovább, egészen addig amíg egy túlságosan ismerős és túlságosan régen hallott szárnysuhogást meg nem csapta a fülem. Nem érdekel a kócos hajam vagy az elkenődött szemfestékem, felugrottam Dean mellől hogy szembenézhessek az angyallal aki szokásosan bámult az ártatlan, kék boci szemeivel.-Mégis hol a fészkes fenében voltál Cas?

-A mennyben.-összehúzta szemeit majd Deanhez lépett.

-Ohh a mennyben, remélem baromi fontos volt hogy fent ücsörögj, míg a barátod..

-Nem tudom meggyógyítani.-motyogta miután levette a férfi homlokáról hatalmas kezét. Sóhajtva vissza léptem Dean mellé, leültem az ágya mellett lerakott kisszékre majd a kezeim közé vettem a kezét.-Miért nem tudom meggyógyítani?

-Nem tudod felébreszteni a kómából, Castiel.

-De..-hunyorítva rám emelte a tekintettél.-Fel fog kelni, ugye?

-Reméljük.-suttogtam a könnyeimmel küszködve. Mindennap amit Dean álomba kényszerülve tölt, elveszi a reményemet hogy valaha még a szemébe nézhetek, és ha ez a remény egyszer végleg elfogy, elveszek.

-Jöttem amint tudtam!-szaladt be az ajtón Sam. Arcát apró sebek borították amiket körülvett a por és a megszáradt vér. Tipikus vadászatutáni látvány volt.-Semmi változás?-lehunyt szemmel, kevesebb lelkesedéssel sétált Dean ágyához.

-Nem, de Cas próbálta meggyógyítani.-magam mögé mutattam ahol Cas állt.

-És most hol van?

-De hát..-zavaromban hátra fordultam ahol az ég egy adta világon senki sem állt.-Lelépett!

-Kezdesz begolyózni! 

-Nem! Jól vagyok, Sam!

-Itt ülsz és nézed, tudom hogy megnyugtató érzés de ez nem mehet így tovább! 

-Sétáljak egy kört a szobában?-kérdeztem félvállról véve a dolgokat, mire Sam a kezembe nyomta a hamis igazolványomat majd az ajtó felé biccentett. 

-Képtelenség! Én, Dean mellett maradok!

-Nem, majd én vigyázok rá. Te menj, néz utána mi történt a kocsival. Biztos vagyok benne hogy megszállta egy szellem, de fogalmam sincs hogyan! 

-Utánanézek!-bólintottam majd Deanhez léptem, egy csókot nyomtam a homlokára és elhagytam a kórházat. 

Teljesen tudatlanul nyúltam hozzá az ügyhöz mert eddig mindig tudtam mit keresek, most pedig vakon tapogatózom. Minden ész szerű magyarázat, hülyeséggé válik mikor eszembe jut milyen világban élünk. Tudatlanul beleszülettünk egy világba aminek a felét se látjuk így boldogan élünk míg nem jön egy sorsfordító csapás ami a világ másik felét is a szemünk elé tárja, és abban a percben jössz rá hogy ez a világ, a pokol egy feljavított, átrajzolt változata. Semmi több. 

***

-Nem veszed fel?-zökkentett ki a gondolatimból az, a már jól ismert karcos hang amit a jelenálláspont szerint nem akartam hallani.-Az ügy nem oldódik meg, Dean pedig nem kel fel mert itt ülsz és nézel ki a fejedből, Ariella.

-Komolyan? Te akarsz nekem tanácsadást tartani? 

-Miért ne tarthatnék?-csattant fel.

-Gondoltam hogy Deanék és barátságot köthettek egy angyallal úgy nekem is menni fog egy démonnal, de hátba támadtál!

-Na ezt még én sem vagyok képes felfogni! Kifejtenéd?-megforgatta világosbarna szemeit majd közelebb lépett, ami engem hátrálásra késztetett.

-Nem tudom milyen játékot űzöl, de itt a vége Crowley, látni akarom a forgatókönyvet és a tervbe nem vetett ötleteket is! Mindent! Segítettem mikor kérted, támogattalak ha kérted és ez a hála?-a szemeimet akaratlanul könnyek fedték be és tették homályossá a férfi hatalmas alakját.

-Mégis mi a pokolról hadoválsz itt nekem összevissza?-kérdezte a hangját felemelve.

-Hát nem emlékszel?-szipogtam és vadul kapkodtam a levegőt mire Crowley még közelebb lépett.-Elküldtél engem a város másik végébe egy romos gyárépületbe, mert hogy Liam csapdába esett és most megbosszulhatom...amit velem, velünk tett!-a démon szemei összehúzódtak, a fejét pedig enyhén oldalra döntötte.-Ohh ez most az a nem tudom miről beszélsz, arc? El kell mondjam, rosszul csinálod!-elfordultam tőle amit ő egy morgással le tudod.

-Mert nem is tudom.-megrázta a fejét majd maga felé fordított.-Ki nem hagynám hogy bánthassam az embereket, az életem része már ha én élőnek számítok, de téged sosem bírnálak szándékosan bántani, érted? Fogalmam sincs mi történt, de ígérem hogy utána járok.-halovány mosoly ült ki az arcára ami megnyugtatott és egyben fel is kavart. Miért viselkedik így egy démon? A pokol királya?-És egy jó tanács. Bármennyire is fáj, égesd el a testvéred csontjait.-ez után egy a fejemben percekig visszahangzó csettintéssel, eltűnt.