Rescued me - §Befejezett§

•Ｔｉｚｅｎｎｅｇｙ•

A szomorúság a kilátástalanság és a félelem keserves sírása csak úgy rázta a megtört testem. Nem gondoltam hogy ebből találok kiutat. 

Dean lágyan végig simította a hátam.-Baby, figyelj ide..-motyogta.-Nézz rám!-vonakodva felhajtottam a fejem hogy belenézhessek a világ leggyönyörűbb szempárjába.-Cas segít majd, Cas...megtud gyógyítani.-a kezei közé fogta az arcom ami egy halk sóhajt váltott ki belőlem.-Ha lenne erőm hozzá, én magam hoznám helyre amit sikeresen elrontottam....de nekem csak a vadászat megy kifogástalanul.

-Miért kínzod magad, Dean?

-Ezt hogy érted?

-Bármi történik amihez közöd van, magadra hárítod az egészet! Miért lennél ezért az egészért te a hibás? Hogy ez egyáltalán elkezdődhessen, ketten kellettünk...na meg az impala.-elmosolyodtam majd Deanre néztem aki szint úgy mosolyogva, a nyakláncát nézte a nyakamban.

-Ha nem megyek el felelőtlenül vadászni most még...minden rendben lenne!

-Kuss!-morogtam mire felvont szemöldökkel és egy féloldalas mosollyal rám kapta a tekintettét.-Én sem akartam hogy így történjen, de mármint..ezt nem tudjuk megváltoztatni, Cas pedig..talán tényleg tud segíteni!-elmosolyodtam mire Dean bólintott.-ÉS ha még egy szó arról hogy te, cseszted el, megbánod hogy megismertél. Értve vagyok?

-Az sosem fogom megbánni. De értettem.-lehajtotta a fejét majd elmosolyodott.-De, nekem most mennem kell.-felállt majd indulni készül de vissza húztam.

-Két választásod van Winchester!-morogtam, Dean pedig megnyalta ajkait majd kérdő pillantásokkal illetett.-Vagy kiviszel innen vagy pedig itt maradsz velem!

-És mi történik ha egyiket sem teszem meg?-végig nézett rajtam majd felém lépett. Dean pedig kihasználva az alkalmas fölém hajolt és egy csókot lehelt az ajkaimra.-Haza figyelek vagy hozzánk?-kérdezte lélegzet visszafojtva. Annyira édes volt, ahogy az arcom fürkészte gyönyörű szemeivel, és ahogy rágta az ajkát. 

-Hova is vinnél szívesebben?

-Az ágyamba....akarom mondani hozzánk.-vágta rá reflexből amin felnevettem majd a vállába bokszoltam. Felkapott az ágyról akár egy hercegnőt majd egyenest a parkoló felé sietett. Egy puszit nyomott a fejemre mielőtt az anyósülésre tett volna. A mosoly ami az arcomon ült, levakarhatatlannak tűnt, mégis eltűnt mikor visszapillantó tükörbe pillantottam. Hirtelen egy apró Deant láttam akit épp a nagy Dean csatol be a gyerekülésbe. A szívemet mintha ezernyi hegyesnél hegyesebb tű  szurkálta volna, szakadatlanul. A könnyeim egymást követve folytak le az arcomon míg a tükörbe bámultam.-Baby!?-rázta meg finoman a vállam Dean, kizökkentve a látomásból, megráztam a fejem majd a nyakába borultam.-Minden helyre hozunk.-suttogta a fülembe ami akarva akaratlanul is, de lenyugtatott.-Mi történt?-kérdezte miután eltávolodott tőlem.

-Én csak...-idegesen megnyaltam az ajkam majd vettem egy mély levegőt.-Szórakozik velem a jó isten...vagy épp az ördög. Csak láttam valamit.-elmosolyodtam ezzel lezárva az egészet, a magam részéről ami azt illeti...mert Dean azonnal visszakérdezett.

-Mit láttál?

-Téged...és egy hát nálad sokkal édesebb kisfiút. Épp egy gyerekülésbe kötötted bele.-sóhajtva hátra pillantottam, a könnyeim pedig újra előbuknak. 

-Most úgy teszek mint aki nem sértődött volna meg!-karba tette a kezét amin elmosolyodtam. Hiába. Ért a tereléshez.

-Csak indítsd be az impalát, az majd kiengesztel, ez a mindenen. Nem igaz?

-Ha tehetném téged indítanálak be!-morogta majd lopva rám pillantott. Elvoltam vörösödve akár egy paradicsom. Játékosan újra a vállába bokszoltam.

***

Dean amilyen stílusba rakott, olyan stílusban szedett is ki az impalából. Sosem éreztem magam még ennyire biztonságban, sehol. Ne számított volna ha halálos beteg vagyok sem pedig az ha hiányzik karom lábam, ha Deannel lehetek semmi sem szamít.

-Hol a csudában voltatok?-csattant fel Sam miután meglátta Deant és engem a karjaiban, belépni a szobába.-Vagy százszor hívtalak, mindkettőtötöket, hagytam ezer meg ezer sms-t, egy betűt sem láttam vissza! Én itt halálra aggódom magam, dolgozni sem tudok mert folyton arra gondolok hogy..valami bajotok van! Idióták.-hadarta el egyszúszra, mi pedig kikerekedett szemmel néztük rá.

-Huhh Sammy!-kezdett bele Dean, de mielőtt folytatta volna, gyengéden az kanapéra tett majd öccse felé fordult.-Én is örülök neked. Amúgy.

-Hol voltál?-végig legeltette tekintett a bátyán majd észre véve valamit, hunyorogva felé lépett és lehúzta Dean pólóját a mellkasa alá.-Oké, most szépen elmondtok mindent. Megszállt egy démon?

-Ami azt illeti.-sóhajtott majd rám pillantott én pedig haloványan bólintottan megadva az engedélyt hogy igen is elmondhatja Samnek mi történt.-Miután Ariel elmondta hogy terhes, és...elmentem, vagyis elmenekültem..beültem egy bárba, ahol találkoztam Granttel, igen a vadász Granttel Idahoból. Beszélgettünk, megéreztem a tömény kénszagot, ő pedig azt mondta egy vadászatból jött, én meg elhittem, miért is ne tettem volna hisz vadász! Azt mondta van még pár elintézetlen ügye, ha van kedvem tartsak vele..engem pedig lenyugtat a vadászat szóval vele mentem. Leütött, leégette rólam tetoválást és a Grantben időző démon...pedig megszállt.

-És mind ebbe hogy keveredett bele, Ari?-kérdezte Sam aki időközben a lábaimhoz ült.

-Itt jön a neheze.-Dean sóhajtott majd folytatta.-Elmentem Arielhez, csókolóztunk, a bennem tomboló démon pedig túlságosan élvezte a helyzetett így kiesett a Dean álca mögül. Ariel rajött mi is történik...de a démon erősebb volt, kivettem a kezéből a kést és..-Dean hangja elcsuklott, a szeme pont úgy mint az enyém megtelt könnyel. Nem bírta folytatni így sóhajtottam, Sam rám kapta aggódalomtól fűtött tekintét, majd felhúztam a pólóm ami az ezerszer leragasztott sebet rejtette.

-A démon aki Deanben volt, megszúrt, szinte felnyársalt a saját késemre.-halk szitkozódást hallattam majd Deanre kaptam a tekintettem.

-Az a mocskos démon, elvette a reményemet, örökre.

-Ezt hogy érted?-kérdezett Sam a haját rázva.

-Úgy hogy Deannek, velem nem lehet családja. Megfosztottak az anyaságtól.

-Baby.-makogta Dean majd mellém térdelt, maga felé fordította nedves arcom és egy csókot nyomott az ajkaimra.-Cas segíteni fog! Sosem hagyott még cserben, most sem fog.

-Gondolod?

-Ez olyan biztos mint a menny, föld s pokol!