Rescued me - §Befejezett§

•Ｔｉｚｅｎｈａｔ•

-Tudhattam volna hogy csapta.-morogtam mire a démon közelebb fészkelte magát hozzám.

-De nem tudtad..mert te is egy tipikus, bosszúszomjas vadász vagy. Akárcsak a Winchesterek!-suttogta a fülembe.-Olyan mocskos vadász vagy mint azok.

-Ne, vedd a szádra őket!

-Miért mit teszel?-kacagott majd felvette a földről a táskám aminek tartalmát a földre szórta.-Só...szenteltvíz..-megforgatta a szemeit majd felém lépett.-Őszinte leszek.

-Ti, férgek, tudtok olyat is?

-Nem veled volt bajom, Ari. Dean és én...szóval régről ismerjük egymást, évekkel ezelőtt megölte a testvéremet.

-A démonok vannak rokonaik?

-Szóval megölte, azóta a nap óta keresem, eldöntöttem hogy mindent és mindenkit elpusztítok ami vagy aki valaha fontos volt számára.

-Te ölted meg Samet?

-Megszámlálhatatlan éveim legszebb emberölése volt.-kacagott.-És még mindig halott lenne és Dean magába roskadva részegedne le minden áldott nap, ha nem jössz te, aki édesen feláldozza a lelkét a kis tesókért.-megforgatta a szemeit majd leült törökülésbe.-És hogy tisztázzuk, az öcsédet nem én öltem meg, csak azt akartam hogy benned is belobbanjon a tűz!

-Miféle tűz?

-A bosszútüze. Azt akartam hogy égjen, éget perzselő magassággal. És égett, bár be kell vallanod a hasadban növekedő szörnyeteg életének kiontása tette fel a pontot az íre.-felnevetett ami egy ideig visszhangozott a fejemben. A szemei megteltek hatalmas, krokodil könnyekkel.-Azt akartam hogy fájjon, és fájt, sőt fáj is, piszkosul! 

-Akkor most én beszélek!-mordultam fel miután a könnyek kiszöktek a szememből.-Semmi sem maradt megtorlás nélkül, amint kiszabadulok innen az első dolgom lesz átdöfni rajtad azt a kést, amivel te akkor..megölted az az ártatlan kisembert, és ha róla beszélünk, fölösleges volt. Deant annyira nem érdekelte a baba mint ahogy az sem érdekeli Lucifer mit csinálhat most a ketrecbe! Higgy nekem.

-Meglehet, de most gondolj bele. Valószínűleg egyedül ül valahol egy üveg olcsó piával a kezében, mert te nem vagy vele, Sam pedig inkább nem zargatja. Mire is gondolhat? Tönkretettem mindent, a saját kezemmel öltem meg első gyerekemet..Brühühü, mindjárt én is sírva fakadok! De valljuk be, ezzel a gondolattal nem lehet könnyű neki mindennap álomra hajtani a fejét.

-Te ölted meg, nem ő! Ő csak egy...egy ártatlan eszköz volt!

-Fogd fel ahogy akarod.-megforgatta a szemeit majd felugrott a földről.-Azon gondolkozom hogy mikor öljelek meg, most, vagy majd mikor...talán, Deanék rád találnak.

-Amíg gondolkozol, engedj meg egy kérdést nekem. Melyik bosszúszomjas démon bújt Crowley testébe, és hogyan?

 -Végre egy értelmes kérdés.-arcára egy széles vigyor ült majd közelebb sétált és elém térdelt.-Az a Crowley aki ide küldött, maga a pokol királya volt!

-Lehetetlen.-suttogtam mert a csalódás ostora újra a hátamon csattant.

-Hidd csak el szépségem.-végig simította az arcom majd a fülemhez hajolt.-Talán már Crowley sem szívlel téged. Erre nem gondoltál?-Ezek voltak az utolsó szavai hozzám, ez után megfogta magát és eltűnt. A napok teltek, a nap hol fel kel hol eltűnt, fogalmam sem volt arról milyen nap van, és néha még abban sem voltam biztos milyen hónap van. Kezdtem becsavarodni, ehhez kétség sem fér. El sem tudtam képzelni hogy mi történhetett, rengeteg alternatíva támadta meg a fejem, nap mint nap. Az egyik azt duruzsolta hogy Liam halott de Deanéknek fogalmuk sincs hol lehetek míg a másik ennek az ellenkezőjét hangoztatta, biztos Deanék fekszenek a vérükbe fagyva, a démon pedig úgy döntött hagy itt meghalni, reménykedve hogy valaki egy nap rám talált. A napok egyre hosszabbak voltak, de annyira hosszúak hogy erős késztetést éreztem arra hogy valahogy, megöljem magam.

-Jó reggelt!-hallatta a hangját Liam ami pókerarcot varázsolt rám.-Remélem nem unatkoztál túlzottan.válaszolni sem volt időm mert csak úgy hadarta a szavakat.-Crowley üdvözletét küldni..a Winchesterek pedig, nem igen üzentek semmit...bár nem csodálom, vérrel a szájukban nehéz lett volna egy értelmes mondatot kinyögni.-elmosolyodott majd elkezdett előttem valamit barkácsolni.

-Vérrel?..mi történt velük?

-Én, történtem. Sajnálom baby, de..tudod a vadászok sorra hullanak.

-Nem! Nem!..Nem haltak meg, csak megpróbálsz átverni, de én ezt..ezt nem veszem be.-makogtam mire egy mosollyal az arcán felém fordult, kezét a zsebébe vezette majd amiből előhúzta Dean nyakláncát. Csak néztem a kopott de mégis fénylő medált...és próbáltam felfogni hogy nincs többé, meg kell békéljek a tudattal hogy sosem látom már a zöld szemeit amik csillognak és akárhányszor beléjük nézek a mindenséget ígérik és nem látom többé a szeplős arcát, felfoghatatlan az a világ amiben nem hallhatom a hangját, érezhetem az illatát, csókolhatom ajkát. 

-Ne sírj már, baby.-letörölte a könnyeim majd a nyakláncot a szoba egyik sarkába dobta.-Nem mondom hogy békésen haltak meg, de nem volt olyan csúnya, sőt Sammy..-ez után teljesen kikapcsolt az agyam. Sammy..na őt sem lesz egyszerű elfelejteni, a bátyám helyett a bátyám volt, vigyázott rám ha a maga módján is de vigyázott, és az a sok álmatlan éjszaka amit végig beszéltünk a nappaliban ülve miközben Dean készleteit kortyolgattuk.

-Ne hívj babynek!-morogtam a könnyeim alól. Nem akartam neki mutatni a fájdalmat, de elnyomni egyre nehezebb volt.

-Rendben, baby! Nézd mit építettem neked, Dean valaha épített neked ilyet?-elmosolyodott majd közelebb tolta hozzám a tákolmányt aminek a tetejére egy pisztoly volt erősítve.-Gondoltam hagylak még forrni a fájdalomban és majd te végzel magaddal, amikor jónak látod. Nem sürgetlek. Ezt a játékot Crowley szokta használni, de kölcsön adta hogy kipróbálhassam. Ne kérdezd honnan szerezte de baromi jó.-vihogott egy ideig majd középre erősítette.-Csak kiejted a szádon hogy pokol és máris elsül. Odalent találkozunk.-ezzel megnyomott egy gombot majd eltűnt. A masina vörösen villogott és búgott. Egy ideig ültem ott hátravetett fejjel, miközben keservesen zokogtam, majd mikor a mellkasom fájni kezdett beletörődtem a sorsomba és a szerkezet felé fordultam. Ijesztő volt ilyen közelről farkasszemet nézni a pisztolycsövével de megtettem. Vettem egy mély levegőt hogy kiejthessem azt a szót, mikor megpillantottam valamit a lábam mellett.

-Idióta, démon.-szipogva felügyeskedtem az ott felejtett kést az ölembe amivel nagy nehezen elvágtam a csuklómra kötött kötelet.-Szerelmem..-suttogtam Dean nyakláncát bámulva amiért odasiettem a szobasarkába. Egy csókot leheltem a kis medálra majd a nyakamba akasztottam. Kifutottam az épületből majd az égre kaptam a tekintettem, a nap égette az arcom, a szél kellemesen fújt.-Szeretlek, Dean. Mindennél jobban szeretlek.-makogtam a napot bámulva.