-Magyar odaát fanfiction-
-Jó figyelj...ez nagyon nem az én pályám, már mint...ez a játsszuk el hogy nincs semmi köztünk?
-Miért van?-szóltam közbe mire Dean vett egy mély levegőt.
El kellett mennem, abba ami velem történik, nem kerülhet bele sem Dean, sem Sam, sem pedig, Castiel, vagy ez az egész vadászat! Jobbnak láttam nem elmondani hogy Crowley törölte az alkunkat, így talán könnyebb elengedni..az hiszik majd hogy Crowley poklában csücsülök, és ez ellen semmit sem tehetnek.-Rosszul döntesz!-morogta a hang a fejemben.
-Kussolj!
-Még meg sem szólaltam!-jött a kegyes hang a hátam mögül. Összerezzentem majd felé fordultam.-Búcsú nélkül lelépni, hát milyen dolog ez?
-Nem igazán kalkuláltam a menetrendembe ilyesmit, Crowley.
-Gratulálok.-suttogta majd talán haloványan el is mosolyodott.-Tudja már?-kacagni kezdett én pedig sóhajtottam.
-Nem, nem tudja..és szeretném ha ez..ez így is maradna.-motyogtam Crowley a vállam mögé pillantott, elmosolyodott majd egy csettintéssel köddé vált. Lopva hátra pillantottam és hát persze, ki más mint Dean Winchester állt mögöttem, a világ legdühösebb arckifejezésével.-Szia Dean!-elmosolyodtam majd elfordultam tőle, ha tovább kellett volna néznem a tökéletes ajkait és az ilyen távolból is ragyogó zöld szemeit..félek elvesztettem volna az önuralmam és rávetem magam.
-Miért volt itt Crowley? Mihez gratulált..és mi az amit nem tudhat meg a kicsoda?
-Ez mind nagyon jó kérdés, de Dean..egyikhez sincs igazán közöd.
-Valóban.-morogta.-De tartozol ennyivel, legalább egyszer légy velem őszinte!-sóhajtottam majd újra felé fordultam.-Crowley törölte az alkunkat, de ne aggódj Sammyvel minden rendben van..Crowley nem olyan rossz mint ahogy mutatja magát, törölte az alkunk rám eső részét.-őszinte voltam-e? Közel sem. A lehető legrosszabbul cselekedtem.
-Ez...fantasztikus!-elmosolyodott majd felém lépett.
-Igen az, de nekem, most be kell fejeznem a pakolást.
-Nem mehetsz el! Ariella, figyelsz rám?-csattant fel majd a csuklómra forgott és magafelé pördített.-Ne menj el.
-Egy jó okot mond miért ne menjek.-suttogtam a szemébe nézve, de ő nem tett vagy mondott semmit, csak állt és gondolkozott.-Gondoltam.-a szemem megtelt könnyel de nem tudtam mást kinyögni a számon mert hirtelen rosszul lettem, a gyomrom liftezett, a szívem ritmustalanul dobogott a mellkasomban.
-Héjj..héjj, jól vagy?-Dean mindkét keze szorosan a derekamra kövült hogy megbírjon tartani.-Hozok egy pohárvizet.-mondta majd leültetett a kanapéra, ahonnan félve néztem az egyre jobban távolodó, piszkosul beindító hatát, ami annyira elvette a figyelmem hogy hirtelen fel sem tűnt hogy már előttem állt a pohár hideg vízzel a kezében.-Gyere igyál.-suttogta majd leült mögém, az ölébe húzott és mint ahogy a nagyon betegeket szokás, megitatott. Nem akartam hogy véget érjen, azt kívántam bárcsak feneketeken lenne az a pohárka, ott akartam feküdni a karjaiban amik vaskerítésként védelmeztek engem.-Jobb?-kérdezte majd szorosabban húzott magához ami hirtelen egy másik dimenzióba repített.
-Dean.-elmosolyodtam ő pedig csak kérdőn hümmögött egyet.-Azt akarom hogy soha ne hagy.. még mielőtt befejeztem volna a mondatot Dean telefonja megcsörrent amit gondolkodás nélkül fel is vett.
-Sammy!...ohh basszus, jó, megyek. Igen sietek, nyugi!-köpte a szavakat majd kikúszott mögülem, egy gyors szinte semmilyen puszit nyomott a homlokomra azzal együtt megígérve hogy visszajön megnézni hogy vagyok és végül tényleg eltűnt
-Azt akarom hogy soha ne hagyj itt.-fejeztem be végül magamnak a mondatot. Az ajkamba haraptam hogy a könnyeim kordában tartsam, felkeltem a kanapéról először azzal a tervvel hogy befejezem a pakolást, beülök a kocsimba és megyek ameddig csak van benne benzin...de végül teljesen másképp cselekedtem.-Most vagy soha.-elmosolyodtam majd a kocsimba vetődve elhajtottam a Winchester házhoz ami a megszokottnál csendesebb és nyugodtabb volt. Feltételezni mertem hogy nincsenek itthon így a zárral babrálva bementem a tényleg üres házba. Körbe nézve mindenhol könyvek, sörös és wiskeys üveget kupaca állt.-Fiúk!-megforgattam nagy barna szemeimet majd neki álltam takarítani, komolyan mint egy megszállott. A könyvekbe bele-bele olvasva visszapakoltam a helyükre, az üvegeket a szeméttel együtt kivittem a szemetesbe majd végül elmosogattam, miután azzal végeztem megláttam az üres pizzás dobozokat amik kivitele közben jöttem rá hogy ezen élnek, pizza és hamburger. Sóhajtottam, majd mikor visszaértem a házba körbenéztem a hűtőben és a szekrényekben hátha találok valamit amiből össze üthetek egy ebédnek valót ezeknek a vadászoknak.-Akkor spagetti lesz.-kacagtam majd neki álltam főzni, a ház minden területét bejárta az ízlelőbimbókat beindító illat. A tészta lészűrése közben az ajtó kinyílt ahol Sammyék egymást bámulva léptek be, el sem tudták képzeni mi ez a tisztaság és ez az illat. Olyan édesek voltak. Szedtem két hatalmas tányér kaját amit úgy vittem ki mintha az év legnagyobb találmánya lenne.-Sziasztok!
-Ariel!-kacagott Sammy.-De hogy jöttél be?
-Vadász vagyok, egy zár kinyitása, gyerekjáték. Még a ti házatoké is! Na gyertek..egyetek.-letettem az asztalra a tányérokat majd levetettem magam a kanapéra. A két vadász úgy állt neki enni mint akik ezer éve egy falat kenyérhez sem jutottak volna.
***
-Miért jöttél át?-kérdezte Dean miután a sörébe kortyolt.
-Ez...ez egy komoly téma. Nagyon komoly.
-Rendben, hallgatunk.
-Hazudtam neked, Dean.-felkapta a fejét majd hunyorítva végig mért.-Crowley nem azért jött ma hogy elmondja töröli az alkunk rám eső részét...azt már Texasban semmissé tette. Elakartam menni, igen..mert úgy éreztem ezt kell tennem az érdekében. Önző és nagyon hülye húzás volt tőlem, de remélem megértitek majd. Crowley azért jött hogy elköszönjön..és gondolom a démoni képességek miatt láthatta vagy..érezhette meg.
-Mégis mit?-csattantak fel egyszerre, ami után sóhajtva előhalásztam a zsebemből egy kis szerkentyűt ami a fiúk elé tettem.
-Kisbaba?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
