Rescued me - §Befejezett§

•Ｈａｒｏｍ•➵

-Dean!-kiáltottam utána, de mintha nem is hallaná csak ment tovább.-WINCHESTER!

-Várd meg míg lenyugszik, elég zabos.

-Miért Castiel? Mert megtettem amit ő is akart?

-Sajnálom de ezt még nem érheted, te nem vagy vadász, nem tudod milyen élet a vadászélet.-morogta mély hangján aztán pedig egy suhogással eltűnt.

-Az Úr angyala egy seggfej!-morogtam végig szántottam kezem a hajamon miközben kifújtam a tüdőmbe szorult levegőt. Óvatosan megfordultam mert valami azt sugallta felém hogy bizony mögöttem áll valaki, de nem volt ott Dean impaláján kívül semmi sem. Sóhajtottam mert hirtelen olyan döntésképtelen voltam, mégis mit csináljak most? Dean utál, Castiel egy pöcs...és rajtuk kívül nem ismerek senkit. Tökéletes.-Vigyem vissza babyt mintha csak azért mennék?-gondolkoztam majd tanácstalanul beültem a kocsiba és visszahajtottam a házhoz ahol aludtam. Dean kocsijában ültem az ingében burkolózva miközben az ő illatát éreztem úgy hogy mindennek tetejében felé hajtok, kell ennél csodálatosabb? 

***

A visszaúton párszor megfontoltam hogy be is menjek a házba vagy parkoljam le babyt és húzzak el, de végül..végül beléptem a házba ahol hatalmas kupaktanács ment.

-És a díszvendég.-morogta Dean majd szemforgatva a pohara tartalmát kezdte bámulni.

-Áhh, ebbe bele se kezdj Winchester.-a három férfi felé lépdeltem akik árgus szemekkel követték minden lépésem.-Csak vissza hoztam az impalát.-motyogtam majd Dean felé hajítottam a kocsija kulcsait.

-És most eltűnsz?-kérdezte Castiel.

-Egy év sok idő, töltsük hasznosan nem igaz?-elmosolyodtam majd Casről átcikázott a tekintettem a loboncos férfire aki minden bizonnyal, Sam Winchester.-Nem tesz semmit.-mosolyogtam Samnek aki mikor megérezte magán Dean mérges tekintettét, lehajtotta fejét.

-Sam!

-Ne csináld már Dean, ezt megoldhatjuk.

-Ohh hallgatlak, Samuel.-felvonta egyik szemöldökét majd álla alatti össze kulcsot kezére nehezedett.

-Hát, Cas kihozott téged a pokolból..vagy nem?-Dean elgondolkozott majd a ballonkabátosra figyelt aki lehunyta szemét és elfordult barátaitól.

-Cas! Képes vagy rá?

-Sajnálom, de ez nem terjed ki az erőmre.

-Ne sajnáld Cassie.-motyogtam majd a férfi elé léptem aki kikerekedett szemekkel nézett rám.-Tudom hogy ha képes lennél rá megtennéd és ugyan fogalmam sincs mi hogy megy itt de én igyekszem.-lehajtottam a fejem hogy ne lássa senki sem hogy könnyben úszik  a szemem.-Nem ismerlek titeket, pár héttel ez előtt ha valaki azt mondja démon meg angyal valószínűleg kinevettem és felhívom az orvosom hogy nem-e tudna egy beutalót szerezni egy pszichiáterhez..-Cas halvány mosolyra húzta ajkait.-De ez nem fontos.-átöleltem a világ legidegesítőbb angyalát majd a Winchesterekhez fordultam.-Sam örülök hogy itt vagy és hogy vigyázol erre a makacs majomra.-félve közelebb léptem hozzá majd körülfontam a kezem a nyaka körül. Nem hagyom hogy meghalj.-morogta a fülembe majd eltolt magától.

-Nekem nincs szükségem a lelkesítő, búcsú szövegedre, Ariella.-motyogta majd egy újabb pohár wiskeyt töltött az alig félmásodperce kiürült poharába.

-Nem várom el hogy hálálkodj vagy hogy egyáltalán hozzám szólj mert semmi közünk sincs egymáshoz. Segítettél én pedig kölcsönöztem. Kvittek vagyunk.-nem kedvelem őt mégis fájt kimondani ezeket a szavakat. Samhez fordultam aki kérdőn nézett rám.-Telefonálhatnék? Az enyém a házunkban maradt.-motyogtam mire Sam a kezembe nyomta a készülékét amibe én rögtön bepötyögtem a számokat. Csörgőt, veszettül csörgött de senki sem fogadta a hívásom egészen addig amíg el nem határoztam hogy elemelem a fülemtől és kinyomom, mert akkor meghallottam a hangját.

-Halló? Itt Jack Carter.

-Szia Jacky.-suttogtam lesokkolva.

-Téged kereslek, hol vagy?

-Ne keress, jó?...Jacky!

-Miért ne?

-Csak ne.-elmosolyodtam.-Pakolj össze ülj be a kocsimba és menj ameddig van benne benzin!

-Megijesztesz.

-Lesz ez még ijesztőbb is. De ne is gondolkodj ezen, csak csomagolj és menj.

-De mi lesz veled?

-Én jól leszek, egyszer még találkozunk Jacky.-nyögdécseltem majd kinyomtam a hívást.-Tiltsd le a számát hogy ne zaklasson titeket.-motyogtam miután visszaadtam a telefont jogos tulajdonosának.-Sziasztok!-köszöntem el remélve nem utoljára de csak Castiel és Sam viszonozta gesztusom. Dean félrelökte a pohárkáját amiből eddig szürcsölgette az alkoholt és már inkább az üvegből fogyasztotta az italt. Megráztam a fejem majd eltűntem a házból. Fogalmam sem volt mit kellene kezdenem magammal így család, barátok és pénz nélkül. Elvoltam keseredve így a teljesen szétcincált életemmel elgyalogoltam a már jól ismert keresztúthoz.-Egy idióta vagy Ari.-duruzsoltam mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.

-Újra itt kedvesem.

-Muszáj voltam ide jönni, máshova nem tudtam.

-Crowleynak kiöntheted a lelked amit eladtál neki.

-Szívességet kérnék.

-Alkun kívül?

-Ha olyat lehet.-lesütöttem a szemem mire két ujjat éreztem meg az állam alatt amik felkényszerítették a fejem.

-Neked lehet, drágám.-elmosolyodott majd csettintett egyet ami után  kezembe nyomott egy kulcsot.-Az új otthonod ahol vár pár köteg ajándék is.

-Kösz...azt hiszem..

-Ha még szeretnél valamit, ne mássz ki ide csak mond a nevem és ott termek.-suttogta a fülembe majd eltűnt. A kulcscsomón egy papírfecni lógott a ház pontos címéről amit célba is vettem egy mindegy mi történik már velem alapon. Mikor még csak a keresztúthoz mentem eldöntöttem mit akarok csinálni a maradék egy évemben. Az én évemben. Sosem gondoltam ennyit magamra mint most, eddig az öcsém volt az első aki nagy valószínűséggel már átjárt pár államot. Legalábbis nagyon remélem neki. 

-Szóval mit is akarsz csinálni?-kacagott a fejemben elő ördög mikor betuszkoltam a kulcsot a zárba. Tökéletesen siklott benne.-Vadász leszek.-válaszoltam mikor belöktem az ajtót. Az új ajtómat.